Mccarthyzmus

Kommunista-ellenes felhívás az 1950-es évekből
Joseph McCarthy

A mccarthyzmus Joseph Raymond McCarthy szenátor nevéhez fűződik, aki az 1950-es évek elején az Amerikai Egyesült Államokban „boszorkányüldözést” indított a kommunista és a kommunistának vélt személyek ellen. Az Egyesült Államok ellenségévé nyilvánítottak bárkit, akinél a legkisebb gyanú is felmerült, ellenük pedig kemény szankciókkal lépett föl a rendszer.

A maccarthyzmusnak sok előzménye volt az országban. A bolsevik forradalmat követően rögvest megszállta az USA-t a félelem, hogy náluk is bekövetkezhet a kommunista hatalomátvétel, a vállalkozók a magántulajdonukat féltették a lehetséges államosításoktól. Az 1920-as évek során gyakran ért támadás európai származású amerikai állampolgárokat, hogy anarchisták, felforgatók és bolsevikok lennének. Ekkor még nem kifejezetten csak kelet-európaiakat ért ilyen vád, hanem német, francia és olasz származású személyeket is, mivel az első világháborút követően ezekben az országokban is erős volt a kommunisták tevékenysége és történtek kísérletek egy oroszországihoz hasonló forradalom véghezvitelére. Ennek a korai hisztériának a példája Nicola Sacco és Bartolomeo Vanzetti ügye.

McCarthy közalkalmazottakról, neves értelmiségiekről, művészekről állította, hogy kommunisták. Szinte minden esetben bizonyítékok nélkül idéztette az érintetteket az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, és ha valaki alkotmányos jogaira hivatkozva nem volt hajlandó megjelenni és esküt tenni a bizottság előtt, hogy nem tagja a kommunista pártnak, rendszerint elvesztette állását, és állandó zaklatásnak volt kitéve. Charles Korvin magyar származású amerikai színészt is ok nélkül feketelistára tették 1951-ben, pusztán származásából kifolyólag, minthogy ekkor már fennállt a Magyar Népköztársaság, amely a keleti blokk részévé vált. Olyan előítéletek uralkodtak az országban, hogy az állampolgárok közül, aki éppen egy szocialista országból származott, vagy oda kötötték ősei gyökerei, automatikusan kommunistának minősült, tehát a származása már elegendő ok volt, hogy annak lássák. Ez rendkívül hátrányosan érintett orosz, cseh, magyar, ukrán, lengyel, balti, bolgár és román származású amerikai állampolgárokat.

A mccarthyzmus árnya a mai napig kísérti az amerikai társadalmat. A politikus paranoid és alaptalan elképzeléseit felhasználva némely állampolgár személyes bosszúvágyának kielégítésére használta fel, hogy sérelmeiért elégtételt vegyen a riválisán, akit könnyen bevádolhatott, ha az említett nemzetek valamelyikéből származott az illető. Sokakat a mccarthyzmusra hivatkozva bocsátottak el munkahelyükről, vagy kezelték őket megalázóan, pusztán mert kelet-európai illetőségű volt, avagy elterjedt róla a hír, hogy kommunista. A halálra ítélt Rosenberg házaspárról is úgy tartják sokan, hogy koholt vádak alapján kellett őket elítélni (a házaspárt atomtitkot ellopásával vádolták meg, amelyet a mai napig nem tudtak bebizonyítani). Mivel a szovjetek maguk is kifejlesztették az atombombát, illetve birtokába jutottak az amerikaiak néhány ismeretét illetően a fegyverről az Államokban eluralkodott a pánik és kérdések merültek fel, hogy a szovjetek hogy voltak képesek hozzáférni az ilyen szigorúan titkos adatokhoz. Az amerikai vezetés a Rosenberg házaspár elítélését lényegében bűnbakkeresésre használta fel.

A bűnüldözést is megszállta egyfajta dilettantizmus a mccarthyzmus hatására, ugyanis nagyobb bűncselekményeknél, pl. nagyobb összegű pénzek elrablásánál mind a hatóságok, mind a sajtó kommunista bűnözőket gyanított eleinte a háttérben, akik „felforgató tevékenységük” finanszírozására akarják a rablott pénz fordítani. Bizonyos esetekben a hatóságok kényszert alkalmaztak vallomások kicsikarására. Ilyenkor egyes emberek pusztán félelemből barátaikat, szomszédjukat, sőt rokonukat keverték gyanúba hamis tanúvallomással. Ezek fájdalmas és mély sebet hagytak rengeteg ember életében. A fordulat bekövetkeztekor pedig a legtöbb ilyen hamis tanú saját életét bélyegezte meg korábbi igaztalan vallomásával, jóllehet sokan nem is rosszindulatból tették mindezt.

Az 1950-es évek közepére a mccarthyzmus egyre nagyobb ellenállást váltott ki, ami a szenátor politikai pályafutásának is véget vetett. MacCarthy bukása ellenére a soviniszta kommunistázás nem múlt el az Államokban és még közel két évtizeddel később is történtek kisebb-nagyobb gyűlöletkampányok. Példa erre Jock Yablonski lengyel származású clarksville-i bányász szakszervezeti vezető esete, akit előbb soviniszta és rágalmazó hangvételű állításokkal próbáltak elhallgattatni, kommunistának bélyegezve, ám mivel Yablonski így sem hátrált meg, s nőtt a támogatottsága az elégedetlen bányászok tömegei között ellenfelei bérelt gyilkosokkal megölették Yablonskit (az elkövetőket és a felbújtókat azonban igen rövid időn belül kézre kerítették és súlyos büntetésben részesültek).

Irodalom

  • Andrew, Christopher, and Vasili Mitrokhin. The Sword and the Shield: The Mitrokhin Archive and the Secret History of the KGB. Basic Books (2000). ISBN 0465003125 
  • Byman, Jeremy. Showdown at High Noon: Witch-hunts, Critics, and the End of the Western. Scarecrow Press (2004). ISBN 0810849984 
  • Caute, David. The Great Fear: The Anti-Communist Purge Under Truman and Eisenhower. Simon & Schuster (1978). ISBN 0671226827 
  • Evans, M. Stanton. Blacklisted by History: The Untold Story of Senator Joe McCarthy and His Fight Against America's Enemies. Crown Publishing (2007). ISBN 140008105X 
  • Haynes, John Earl. Red Scare or Red Menace?: American Communism and Anti Communism in the Cold War Era. Ivan R. Dee (2000). ISBN 1566630916 
  • Haynes, John Earl, and Harvey Klehr. In Denial: Historians, Communism, and Espionage. Encounter (2003). ISBN 1893554724 
  • Morgan, Ted. Reds: McCarthyism in Twentieth-Century America. Random House (2004). ISBN 081297302X 
  • Navasky, Victor S.. Naming Names. Hill and Wang (1980). ISBN 0809001837 
  • Powers, Richard Gid. Not Without Honor: A History of American Anticommunism. Free Press (1997). ISBN 0300074700 
  • Schrecker, Ellen. The Age Of McCarthyism: A Brief History With Documents. Bedford Books of St. Martin's Press (1994). ISBN 0312083491 
  • Weinstein, Allen, and Alexander Vassiliev. The Haunted Wood: Soviet Espionage in America—The Stalin Era. Modern Library (2000). ISBN 0375755365 
Sablon:Hidegháború
  • m
  • v
  • sz
Hidegháború (1945–1991)
Fontosabb
események
Kínai–szovjet eltávolodás · U–2 incidens · Kennedy-doktrína · Guatemalai polgárháború · Disznó-öbölbeli invázió · Kubai rakétaválság · Berlini fal · Johnson-doktrína · Prágai tavasz · Nixon-doktrína · Brezsnyev-doktrína · SALT–1 · Enyhülés
1973-as olajválság · SALT–2 · Angolai polgárháború · Ogadeni háború · Iráni forradalom · Kambodzsai forradalom · Mayaguez-incidens · Kambodzsai–vietnámi háború
Főszereplők
Szembenálló
katonai tömbök
A két
szuperhatalom
vezetői
Más fontos
szereplők
Latin-
Amerika
Egyesült Arab Köztársaság Gamal Abden-Nasszer · Egyiptom 1972 Anvar Szádát · Algéria Houari Boumédiène · Közép-afrikai Köztársaság Jean-Bédel Bokassa · Líbia 1977-2011 Moammer Kadhafi · Etiópia 1897 Hailé Szelasszié · Tanzánia Julius Nyerere · Uganda Idi Amin Dada · Sao Tomé és Príncipe Manuel Pinto da Costa · Kongó 1960 Patrice Lumumba · Zaire Mobutu Sese Seko · Elefántcsontpart Félix Houphouët-Boigny · Ghána Kwame Nkrumah · Burkina Faso Thomas Sankara
Kapcsolódó
témák
Kapcsolódó konfliktusok
Vietnámi háború · Nicaraguai konfliktus · Arab–izraeli konfliktus
A hidegháború eseménytörténete · Vasfüggöny · Bricker-kiegészítés · El nem kötelezett országok mozgalma · Keleti blokk  · Hidegháborús fegyverkezési verseny · Nukleáris fegyverkezés · Űrverseny · Mccarthyzmus · COCOM-lista · Berlini fal · Kondorkeselyű hadművelet · Kémek háborúja · Ostpolitik · KGST · CIA · KGB · Stasi · Harmadik világ