Jaltai konferencia

A jaltai konferencia (kódnevén Argonauta konferencia) 1945. február 4. és február 11.^[1] között zajlott le Jaltában a szövetséges államok vezetői között. Sorrendben ez volt a második találkozó a három nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság és a Szovjetunió vezetői között a háború folyamán. Országaikat Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin képviselte, a konferencia célja a háború befejezése utáni Európa újjászervezésének megvitatása volt. Az értekezletet a Szovjetunióbeli Krím-félszigeten, a Jalta közelében fekvő livágyijai palotában tartották. Az ezt megelőző hasonló konferencia színhelye Teheránban, az ezt követőé pedig Potsdamban volt.

A konferencia

Mindhárom vezető arra törekedett, hogy napirendre tűzzék a háború utáni Németország kormányzásának kérdését. Churchill magatartása jelentősen különbözött Rooseveltétől, mivel az előbbi Sztálint egy aljas rendszer élén álló ördögi tirannusnak tartotta.^[2] 1942-ben William Christian Bullitt moszkvai amerikai nagykövetnek arra a prófétai jövendölésére, hogy a "vörös amőba ráfolyik Európára" Roosevelt így válaszolt a nagykövetnek összegezve Sztálinnal való kapcsolatának alapelvét a háború folyamán:^[3]

A keleti front vonala 1943 decemberében még a Szovjetunió területén húzódott, de 1944 augusztusára a szovjet hadsereg Lengyelországban és Romániában harcolt és következetesen nyomult nyugat felé.^[4] A konferencia idejére a Vörös hadsereg Zsukov marsall vezetésével már 65 km-re megközelítette Berlint. Sztálin pozíciója olyan erős volt, hogy úgy érezte, ő diktálhatja a feltételeket. James F. Byrnes, az amerikai delegáció tagja majd később külügyminiszter (Secretary of State) így jellemezte a helyzetet: "nem az volt a kérdés, hogy mit akar a nyugat megengedni az oroszoknak, hanem az, hogy mit engednek meg nekünk az oroszok."^[5] Sőt, Roosevelt remélte, hogy Sztálin kötelezettséget vállal, hogy részt vesz az ENSZ-ben.

Sztálin elutasította Roosevelt javaslatát, hogy a konferenciát a Földközi-tenger térségében tartsák meg azzal érvelve, hogy orvosai eltiltották a hosszú utazástól.^[6] Helyette felajánlotta, hogy találkozzanak a Krím-félszigeten Jalta fekete-tengeri üdülőhelyen. Mindegyik vezető javasolt napirendi témákat a konferenciára: Roosevelt szovjet támogatást kért az Egyesült Államok csendes-óceáni háborújához a japánok ellen, különösképpen Japán megszállásához. Churchill forszírozta a szabad választások és demokratikus kormányok létrehozását Kelet- és Közép-Európában (különösen Lengyelországban). Sztálin ugyanerre a területre szovjet politikai befolyást követelt különös tekintettel a Szovjetunió nemzetbiztonságának stratégiai szempontjaira.

A szovjet napirendi javaslat első pontja Lengyelország volt. Sztálin kijelentette, hogy a szovjet kormány számára Lengyelország létkérdés, mivel Lengyelország a történelem folyamán többször kapu volt, melyen keresztül az ellenség Oroszországot megtámadta.^[7] Sztálin még hozzátette, hogy a "mivel az oroszok sok bűnt követtek el Lengyelország ellen", "a szovjet kormány megkísérel vezekelni ezekért a bűnökért."^[7] Sztálin kijelentette, hogy a fentiek miatt "Lengyelországnak erősnek kell lennie" és "a szovjet kormány érdekelt egy hatalmas, erős és független Lengyelország megalkotásában." Sztálin leszögezte, hogy az emigráns lengyel kormány követelése nem lehet tárgyalási alap: a Szovjetunió megtartja az 1939-ben annektált kelet-lengyelországi területeket és Lengyelországot kárpótolni fogják azzal, hogy nyugati határait kitolják Németország rovására. Amennyiben ebben megegyeznek, Sztálin szabad választásokat ígért Lengyelországban, annak ellenére, hogy már a Szovjetunió által támogatott kormány fennhatósága alá kerültek az ország megszállt keleti részei.

Roosevelt azt akarta, hogy a Szovjetunió lépjen be a csendes-óceáni háborúba a szövetségesek oldalán. A japán elleni szovjet hadüzenet egyik feltételéül azt szabták, hogy Amerika ismerje el Mongólia függetlenségét Kínától és a szovjet érdekeket a mandzsúriai vasutaknál és Port Arthurnál. Ezeket a követeléseket elfogadták Kína részvétele vagy beleegyezése nélkül. Sztálin kötelezettséget vállalt arra hogy Németország leverése után három hónappal belép a csendes-óceáni háborúba.

Roosevelt rábólintott Sztálin kívánságára, mivel szerette volna, ha a Szovjetunió támogatná az ENSZ megalakítását. Később sok amerikai úgy ítélte, hogy a jaltai konferencia kiárusította a nyugati érdekeket, felbátorította a szovjet terjeszkedést Japán és Ázsia irányába és lehetővé tették a megállapodások Sztálin számára a szocialista tábor megalakítását. A szovjet fél elfogadta az ENSZ-hez való csatlakozást azzal a titkos záradékkal, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vétójoga lesz, vagyis megakadályozhatja a nem kívánt határozatok meghozatalát.

A konferencia idején a Vörös hadsereg Kelet-Európa nagy részét már elfoglalta és megszállva tartotta, háromszor nagyobb területet mint a nyugati szövetségesek. A felszabadított Európa deklarációja csak kismértékben tért el a fegyverszüneti szerződésekben később rögzített befolyási övezetektől.

Mindhárom vezető megerősítette korábbi egyezményeit Németország háború utáni zónákra osztásáról. Három zónáról állapodtak meg: szovjet, brit és amerikai zónáról. Később Franciaország is kapott egy zónát, melyet a brit és amerikai zónából hasítottak ki. Berlint magát is három szektorra bontották, bár az egész város a szovjet zóna területén feküdt.

A fentieken kívül megállapodtak abban, hogy a németek által megszállt országokban a korábbi kormányokat helyezik vissza Franciaország kivételével, amelynek kormányát kollaboránsnak ítélték valamint Romániában és Bulgáriában, ahol a szovjet hatóságok már eltávolították a korábbi kormány tagjainak többségét. Sztálin követelésére kihagyták a restaurációból az emigráns lengyel kormányt is, viszont megállapodtak abban, hogy minden polgári személyt repatriálnak.

Az egyezmény főbb pontjai

A találkozó főbb pontjai az alábbiak voltak:

• Egyezmény a náci Németország feltétel nélküli megadásának elsőbbségéről. A háború után Németország és Berlin három megszállási zónára oszlik.
• Felszólítják Franciaországot egy negyedik megszállási zóna létesítésére.
• Németországot demilitarizálni kell.
• Háborús bűnösök bíróság elé állítása.
• Németországnak az okozott háborús károk fejében természetbeni jóvátételt kell teljesítenie.
• Szövetséges Ellenőrző Tanács létrehozása.

Hivatkozások

Források

• ↑ Matanle: Ivor Matanle. A második világháború. Etűd Könyvkiadó (Colour Library Books Ltd., Godalming, Surrey, England) (1994 (1989)). ISBN 963 85164 1 0 

További információk

• O’Neil, William L. World War II: a Student Companion. New York: Oxford University Press, 1999.
• Joseph E. Persico Roosevelt's Secret War. New York: Random House, 2001.
• "Portraits of Presidents: Franklin D. Roosevelt." School Arts Magazine February 1999: 37. Student Research Center. EBSCO Host. Philadelphia. April 2, 2006. Keyword: FDR.
• Snyder, Louis L.. World War II. New York: Grolier Company (1981) 
• Sulzberger, C. L..szerk.: Stephen E. Ambrose: American Heritage New History of World War II. New York: Viking Penguin (1998) 
• Waring, J. G. A student's experience of Yalta
• "Yalta Conference." Funk and Wagnalls New Encyclopedia. World Almanac Education Group, 2003. Sirs Discover. Philadelphia. April 2, 2006. Keyword: Yalta Conference.
• Plokhiĭ, Serhiĭ Mykolaĭovych. Yalta: the price of peace. New York City: Viking Press (2010). ISBN 9780670021413  (a/k/a S. M. Plokhy)
• SZTE Egyetemi könyvtár Hadtörténeti Gyűjtemény
• Foreign relations of the United States. Conferences at Malta and Yalta, 1945
• Protocol of proceedings of Crimea Conference
• MilitaryHistoryOnline Yalta Conference
• How good was the Good War?
• The Division of Europe Online Documents Collection by the CVCE - Center for European Studies

A Wikimédia Commons tartalmaz Jaltai konferencia témájú médiaállományokat.

• Special German series 2. The Committee on Dismemberment of Germany Allied discussions on the dismemberment of Germany into separate states, March 29, 1945. The committee was ordained at Yalta.
• Yalta casts its shadow 60 years on, BBC, February 7, 2005