Nancy Pelosi
| Nancy Pelosi | |
 | |
| 2019-ben | |
| Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának 52. házelnöke | |
| Hivatali idő 2019. január 3. – 2023. január 3. | |
| Előd | Paul Ryan |
| Utód | Kevin McCarthy |
| Hivatali idő 2007. január 4. – 2011. január 3. | |
| Előd | Dennis Hastert |
| Utód | John Boehner |
| Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának kisebbségi vezetője | |
| Hivatali idő 2011. január 3. – 2019. január 3. | |
| Helyettes | Steny Hoyer |
| Előd | John Boehner |
| Utód | Kevin McCarthy |
| Hivatali idő 2003. január 3. – 2007. január 3. | |
| Helyettes | Steny Hoyer |
| Előd | Dick Gephardt |
| Utód | John Boehner |
| A Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezetője | |
| Hivatali idő 2003. január 3. – 2023. január 3. | |
| Helyettes | John Spratt Xavier Becerra Chris Van Hollen Jim Clyburn Ben Ray Luján Katherine Clark |
| Előd | Dick Gephardt |
| Utód | Hakeem Jeffries |
| Az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának kisebbségi whipje | |
| Hivatali idő 2002. január 15. – 2003. január 3. | |
| Kisebbségi vezető | Dick Gephardt |
| Előd | David Bonior |
| Utód | Steny Hoyer |
| Az Amerikai Egyesült Államok képviselője Kalifornia államból | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 1987. június 2. | |
| Előd | Sala Burton |
| A kaliforniai Demokrata Párt elnöke | |
| Hivatali idő 1981. február 27. – 1983. április 3. | |
| Előd | Richard J. O’Neill |
| Utód | Peter Kelly |
| Születési név | Nancy Patricia D’Alesandro |
| Született | 1940. március 26. (84 éves)[1][2][3][4][5] Baltimore, Maryland |
| Párt | Demokrata Párt |
| Választókerület | Kalifornia 5. (1987–1993) Kalifornia 8. (1993–2013) Kalifornia 12. (2013–) |
| Szülei | Annunciata M. D’Alesandro Thomas D’Alesandro Jr. |
| Házastársa | Paul Pelosi (1963–) |
| Gyermekei | 5 |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Trinity Főiskola (BA) |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak |
|
 | |
| Nancy Pelosi aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nancy Pelosi témájú médiaállományokat. | |
Nancy Patricia Pelosi (született D'Alesandro) (Baltimore, Maryland, 1940. március 26. –) amerikai politikus, az Egyesült Államok Képviselőházának 52. elnöke. Az első nő, aki ezt a posztot betöltötte.[6]
A tisztséget elsőként 2007. január 4. és 2011. január 3. között viselte a Demokrata Párt jelöltjeként. Ezt követően a kisebbségbe kerülő demokrata képviselőcsoport vezetője volt nyolc évig. 2018. január 3-tól – miután a demokraták ismét többséget szereztek a képviselőházban – újra elnökké választották. 2022 novemberében bejelentette, hogy lemond, mint a párt képviselőházi frakcióvezetője, nem indul a kisebbségi vezetői posztért.[7]
1987-től folyamatosan megválasztották a képviselőház tagjának Kaliforniában. Ez idő alatt három választókerületet képviselt: 1987–1993 között Kalifornia 5., 1993–2013 között a 8., 2013-tól kezdődően pedig a 12. választókerület képviselője volt.
Élete
Fiatalkora
Erős politikai indíttatással rendelkező, baltimore-i családba született: édesapja, Thomas D’Alesandro, Jr., kongresszusi képviselő, majd 12 éven át Baltimore polgármestere volt. Később bátyja, Thomas D'Alesandro III is viselte a Baltimore-i polgármesteri tisztséget.[6][8]
A washingtoni Trinity College-ban tanult politikatudományt, 1962-ben szerezte meg diplomáját. Itt ismerkedett meg Paul Pelosival, akivel 1963-ban összeházasodtak. A házaspár New Yorkba, majd hat évvel később Kaliforniába, San Franciscóba költözött. Öt gyermekük született: négy lány és egy fiú.[6][8]
Politikai pályafutásának kezdete
Politikai pályafutása Kaliforniához kötődik. Eleinte a gyermeknevelési politika mellett, a San Franciscó-i demokraták önkénteseként dolgozott. Összejöveteleket szervezett, kampányokban vett részt, és hatékonynak bizonyult a forrásszervezésben, adományok gyűjtésében. Sikerei révén ismertsége is növekedett, és 1976-tól már Kaliforniát képviselte a demokrata párt országos választmányában (DNC). 1981 és 1983 között a Kaliforniai Demokrata Párt vezetője volt.[6][8]
Kongresszusi képviselőként
Tevékenysége során baráti kapcsolatba került Kalifornia állam egyik kongresszusi képviselőjével, Phil Burtonnel és feleségével, Salával. Burton 1983-as halála után özvegyét választották meg kongresszusi képviselőnek, ám Sala Burton szintén megbetegedett és 1987-ben elhunyt. Halála előtt arra biztatta Pelosit, hogy induljon megüresedő helyéért. Pelosi az időközi választáson bejutott a Kongresszusba. A következő évben, 1988-ban rendezett választáson mandátumát megvédte a hagyományosan demokrata többségű körzetben, ahogyan ettől kedve minden választáson – 2018-ig 16 alkalommal. 2002-ben a kisebbségi demokrata frakció vezetőjévé választották. Ezzel ő lett az első nő az amerikai történelemben, aki ezt a posztot betölthette.[6][8]
Első házelnöki megbízatása
A 2006-os félidős választásokon a demokraták többséget szereztek az amerikai Kongresszusban, és Pelosit 2007. január 4-én a Kongresszus elnökévé választották. Ezen a poszton is ő volt az első női elnök az Egyesült Államok történetében. A republikánus elnök George W. Bush heves kritikusaként lépett föl, ellenezte az iraki háborút, kiállt a fegyvertartás szigorítása és az abortuszhoz való jog mellett. Ugyanakkor 2009-ben ellentmondásos helyzetbe került, amikor a CIA azt állította, hogy tudnia kellett a CIA által alkalmazott, vízbefojtást imitáló vallatási technikákról, amik ellen Pelosi nyilvánosan szót emelt, ám ő tagadta, hogy tudott volna a gyakorlatról.[6][8]
A 2008-as amerikai elnökválasztáson a demokraták jelöltje, Barack Obama lett az ország elnöke. Pelosi – a képviselőházi többség vezetőjeként – fontos támasza volt az első színesbőrű elnök politikájának. Így jelentős szerepe volt a sok, korában biztosítással nem rendelkező (többnyire friss bevándorlói hátterű) amerikai polgárnak egészségbiztosítást eredményező, de heves belpolitikai vitát kiváltó társadalombiztosítási reform, az Obamacare keresztülvitelében.[6][8]
A 2010-es félidős választáson a demokraták elvesztették képviselőházi többségüket, így a képviselőház élére republikánus jelölt került John Boehner személyében. Pelosi ismét a kisebbségi demokrata frakció vezetője lett.[6][8]
A kisebbségi frakció vezetője
Pelosi a következő nyolc évben a kisebbségi, demokrata frakció vezetője volt. Tevékenységét és a vezetése alatt álló demokraták gyenge eredményeit számos kritika érte. 2016-ban Tim Ryan demokrata képviselő versenybe szállt, hogy átvegye a képviselőcsoport irányítását, de alulmaradt Pelosival szemben. 2018. február 8-án, az amerikai történelemben rekord hosszúnak számító felszólalást mondott el a képviselőház ülésén: 8 óra 7 percen át beszélt a gyermekként az Egyesült Államokba került illegális bevándorlók jogainak tervezett megnyirbálása ellen tiltakozva.[6][8][9][10]
Második házelnöki megbízatása
A demokraták a 2018. novemberi félidős választásokon visszaszerezték a többséget a képviselőházban, így Pelosit 2019. január 3-án ismét a ház elnökévé választották, így ő lett Donald Trump ellenzékének egyik legmeghatározóbb vezetője.[6][8][11]
Látogatása Tajvanba
 | Bővebben: Nancy Pelosi látogatása Tajvanba |
2022. augusztus 2-án meglátogatta a Kínai Köztársaságot (Tajvant), ázsiai körtúrájának részeként, ahol megállói voltak Szingapúrban, Malajziában, Dél-Koreában és Japánban is.[12] Nem sokkal érkezését követően Pelosi azt nyilatkozta, hogy látogatása egyértelmű jele annak, hogy az Egyesült Államok „rendületlenül támogatja Tajvan életteljes demokráciáját.”[13] Meglátogatta az ország törvényhozó szerveit és találkozott az ország elnökével, Caj Jing-vennel,[14] aki kitüntette a Kegyes Felhők Rendje kitüntetéssel.
Magánélete
2022 novemberében Pelosi férjét, Paul Pelosit megtámadta otthonukban David DePape. Egy kalapáccsal verte fejbe többször is Pelosit, azt kérdezve, hogy „Hol van Nancy? Hol van Nancy?”[15][16] A támadó elmondása szerint a célja az volt, hogy Nancy Pelosit elrabolja.[17] Az esemény nagy szerepet játszott azon döntésében, hogy nem indul a demokraták frakcióvezetői pozíciójáért.[7]
Jegyzetek
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f g h i j Biography
- ↑ a b Sotomayor, Marianna; Kane, Kane: Nancy Pelosi will step down as top House Democrat after two decades in leadership. The Washington Post, 2022. november 17. (Hozzáférés: 2022. november 17.)
- ↑ a b c d e f g h i Encyclopædia Britannica Online
- ↑ NBC, 2018.02.08.
- ↑ Index, 2018.02.08.
- ↑ Index, 2019.01.03.
- ↑ Mozur, Paul, John. „As Pelosi Departs Taiwan, China Gears Up for Military Drills”, The New York Times, 2022. augusztus 2.. [2022. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Mozur, Paul, John. „As Pelosi Departs Taiwan, China Gears Up for Military Drills”, The New York Times, 2022. augusztus 2.. [2022. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ US speaker makes late-night landing - Taipei Times. www.taipeitimes.com, 2022. augusztus 3. (Hozzáférés: 2022. augusztus 3.)
- ↑ Collinson, Stephen: Paul Pelosi attack unleashes partisan finger-pointing and sows fresh fears of political violence | CNN Politics (angol nyelven). CNN, 2022. október 31. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Martin, Jamie Gangel,Augie: Paul Pelosi released from hospital | CNN Politics (angol nyelven). CNN, 2022. november 3. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
- ↑ Man charged over attempted kidnap of Nancy Pelosi and husband's attack (angol nyelven). euronews, 2022. november 1. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
Források
- ↑ Biography: Nancy Pelosi Biography (angol nyelven). biography.com. (Hozzáférés: 2019. január 8.)
- ↑ Encyclopædia Britannica Online: Nancy Pelosi, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés ideje: 2019. január 9.
- ↑ NBC, 2018.02.08.: Phil McCausland: Pelosi sets House record with eight-hour speech backing DACA (angol nyelven). NBC, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ Index, 2018.02.08.: Nancy Pelosi 8 órás beszédet tartott az illegális bevándorlók gyerekeiről. Index.hu, 2018. február 8. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ Index, 2019.01.03.: Nancy Pelosit választották a képviselők házelnöknek. Index.hu, 2019. január 3. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ BBC, 2019.01.02.: Anthony Zurcher: Nancy Pelosi: The remarkable comeback of America's most powerful woman (angol nyelven). BBC, 2019. január 2. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
További információk
- Háziasszonyból vált az amerikai politika egyik úttörőjévé – 24.hu, 2023. január 15.
USA-portál
Politikaportál
