Pacola
| Pacola | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 30′ 06″, k. h. 18° 00′ 13″48.5015824, 18.003579148.501582°N 18.003579°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 06″, k. h. 18° 00′ 13″48.5015824, 18.003579148.501582°N 18.003579°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Pacola (1899-ig Pacholaj, szlovákul Obsolovce) Felsőbodok településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.
Fekvése
Nagytapolcsánytól 15 km-re délnyugatra fekszik.
Története
A falu területén feltárt legkorábbi régészeti leletanyag a késő kőkorszakból származik. 1156-ban Poscolou alakban említik először,[1] majd 1290-ben Pazalay, Pacola, 1330 Pozoley,[2] 1773-ban Paczolay, Obsolowitz, Obsolowcze, 1786-ban Paczolaj, Pacscholaj, Obsolowce, 1808-ban Paczolaj, Obsolowce, 1863–1907 között Pacolaj, 1920–1976 között szlovákul Obsolovce. A település neve a szláv (szlovák) *psolov ’kutyás vadászat’ kifejezés magyarosodása.[forrás?] Az eredetileg királyi tulajdonban lévő falu lakói kötelesek voltak vadászkutyákat tenyészteni. A falu neve a "psolovci" (kutyás vadászok) szóból származik.
Nagy-Rippény a 14. században és a 15. század elején mezőváros volt, de a gyakori nagy tüzek által s a török háborúk alatt elpusztult, mely alkalommal a kántorság Paczolaj fiókközségbe helyeztetett át.[3] 1384-ben Györödi Pobor fia nemes teljesítette egy Pacolai lány követeléseit Mohin, Nagygyőrödön, Vágpattán.[4] 1505-ben Osvát két rokonával, Sóki Istvánnal és Baracskai Jakabbal együtt itt 3 lakott és egy lakatlan jobbágytelket kapott a Sóki család itteni birtokrészének felosztása során. 1506-ban Osvát és Sóki István[5] megosztoztak a már korábban nyilván Baracskaival is megosztott vagyon kettejüket illető részén. Az itteni 2 telek Istvánnak jutott. A török ellenes harcok idején Pacolát többször fosztották ki török portyázók (1530-ban, 1599-ben, 1663-ban). Az 1589-es összeírás 19 hazát tart nyilván. Az 1664-1665-ös években Pacolaj, valamint a környező falvak kénytelenek voltak adót fizetni a törököknek. Ekkor 4 fejadófizetőt írtak össze a faluban és 1000 akcse adót.[6] A település a 16. század közepére protestáns községgé vált.[7] Bél Mátyás is említi 1742-es művében Paczolay vagy Psolowocze néven. Korabinszky János Mátyás 1786-ból származó enciklopédikus munkájában a falu Pacolaj, Obsolowce néven jelenik meg. 1750-ben a polgári iskolát átköltöztették Nagyrépénybe.[8] Ioanes Helenbach a 18. század végén feltehetőleg téglagyártással is foglalkozott. Erről árulkodik az égetett agyagtéglákban elhelyezett "IH" pecsét.[9] A 19. század végére a fehér szarvasgomba egyik jelentős hazai termőhelyeként tartották számon.[10] 1920. május hó 20-án tartották meg a nezsette—chrabor—nagytapolcsányi helyi érdekű vasút közigazgatási bejárását amelynek egyik allomása volt.[11]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.
A Paczolay család tagjai helységtől veszik nevüket. A településnek vagy részeinek az évszázadok alatt több ismert tulajdonosa volt:
- 1290 Irizlaus divéki nemes[12]
- 1432 Kaplath János – Zsigmond
- 1513-ban Majthényi Ráfael elfoglalta Tőkés-Ujfalusi János részbirtokát[13]
- 1549 Paczolay család[14]
- 1613 báró Malonyay[15]
- 1655 III. Ferdinánd elkobozza Bak de Alvincz Pétertől emberölés miatt
- 1658 Paczolay Zsigmond – I. Lipót[forrás?]
- 1658 Hidegvéghy Mihály[16] – III. Ferdinánd – Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt 1670 júniusában Pacolajban a császári katonák elfogták, először Liptóújvárba, majd Bécsbe vitték, s összes vagyonát – melynek felét később visszanyerte – lefoglalták.
- 1662-ben itt élt Beniczky Ferenc – Beniczky Péter testvére
- 1664-ig Vizkelety Mihályné (szül. Thurzó Mária)[17]
- 1684 Paczolay Janos – I. Lipót
- 1692 Joannem Godefridum de Hellenpach[18] – I. Lipót
- 1702 Boronkay család – Boronkay Lőrinc
- 1706 Beniczky Ferenc (Beniczky Tamás Zólyom vármegye alispánjának a testvére) örököse hiányában a kincstárra szállott – I. József
- 1898 Fabricius Endre ügyvéd, földbirtokos, honvédhuszár főhadnagy[19]
Népessége
1880-ban 186 lakosából 7 magyar, 22 német és 150 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 156 lakosából 2 magyar, 7 német, 146 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.
1900-ban 196 lakosából 6 német, 185 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.
1910-ben 209 lakosából 4 magyar, 1 német, 203 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.
1921-ben 295 lakosából 2 magyar, 1 német és 292 csehszlovák volt.
1930-ban 284 lakosa mind csehszlovák volt. Ebből 269 római katolikus, 10 evangélikus, 1 izraelita és 4 más vallású volt.
1970-ben 390 lakosából 389 szlovák és 1 cseh volt.
2001-ben Felsőbodok 1656 lakosából 1627 szlovák volt.
Nevezetességei
- 1806-ban barokk előzményen épült Keresztelő Szent János római katolikus temploma.[20]
Jegyzetek
- ↑ A dokumentum és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján[halott link]
- ↑ Anjou Okmánytár II, 506.
- ↑ Komlóssy 1896
- ↑ OL, DLDF 10155 (valószínűleg hibás jelzet); Tomáš Sitár 2020: Osídlenie Tekovskej stolice v stredoveku. Krná, 186, 347, 408-409.
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. X. Sóky család. (Tóth-sóki)
- ↑ Blaskovics 1993, 276 Pacola Vinice másképp Semlován - A nyilvántartás a Török Köztársaság Minisztériumának levéltárában található.
- ↑ Ágoston 1998
- ↑ zsvrip.edupage.org
- ↑ pecsetestegla.hu
- ↑ Hollós 1905
- ↑ Vasuti és Közlekedési Közlöny 1908
- ↑ divikie.hupont.hu
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. XI. Ujfalussy család.
- ↑ Maksay 1990
- ↑ Fekete Nagy 1929
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. V. Hidvéghy család.
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. XII. Vizkelety család.
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. pótlék: Hellenbach család.
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868. IV. Fabricius család.
- ↑ pamiatkynaslovensku.sk; dokostola.sk; oma.sk
Források
- Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár
- Diplomatikai Levéltár (Q szekció)
- Magyar Kancelláriai Levéltár
- Kúriai Levéltár
- Helytartótanácsi Levéltár
- Podmaniczky család oklevéltára
- Mária Terézia Úrbéri Tabellák
- Anjou-kori Oklevéltár
- Zsigmondkori oklevéltár
- Ágoston István 1998: Észak-Magyarország reformációja a XVI. század első felében. Theologiai Szemle 1998/ 2, 114-122.
- Maksay Ferenc 1990: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. Budapest.
- Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939. Archiválva 2020. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben[1]
- Fekete Nagy Antal 1929: A báró Malonyay család levéltára. Levéltári Közlemények 7, 45–54.
- 1908 Vasuti és Közlekedési Közlöny 39/65 (1908. május 31.)
- Hollós László 1905: Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi. Mathematikai és Természettudományi Értesítő 23. (reprint 1998)
- Komlóssy Ferenc 1896: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története. Esztergom.
- Komáromy András 1887: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő II. Századok XXI.
- Századok 1939 – Az esztergomi káptalan dézsmajegyzékének helységei, 179. old.
- Neumann Tibor: A Korlátköviek (Egy előkelő család története és politikai szereplése a XV–XVI. században). Doktori (PhD) értekezés, 121.
- hobdokovce.sk
- https://www.trnava.sk/userfiles/file/august%2C%20september.pdf
- https://fphil.uniba.sk/fileadmin/fif/katedry_pracoviska/ksd/h/Hino6j.pdf
- 1970 A Magyar Tudományos Akadémia Mávészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai VI. Urbaria et Conscriptiones 3. Abara-Zsujta (26-35 fascivulus) – Művészettörténeti Adatok. Budapest, 260
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 1. kötet
