Pográny

Pográny (Pohranice)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Nyitrai
Rang	község
Első írásos említés	1075 (Pagran)
Polgármester	Presinszky Laura[1]
Irányítószám	951 02
Körzethívószám	037
Forgalmi rendszám	NR
Népesség
Teljes népesség	1112 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	89 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	189 m
Terület	12,08 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 19′ 53″, k. h. 18° 11′ 02″48.33138889, 18.1838888948.331389°N 18.183889°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 53″, k. h. 18° 11′ 02″48.33138889, 18.1838888948.331389°N 18.183889°E
Pográny weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pográny témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pográny (szlovákul Pohranice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.

Fekvése

A zoboralji település Nyitrától 6 km-re, keletre fekszik.

Története

Területén már az újkőkorszaki megtelepedés nyomait is megtalálták. A régészek a vonaldíszes kerámia kultúrája népének települését, valamint kora és késő bronzkori településnyomokat tártak fel.

A települést, templomát és szőlőit 1075-ben „Pagran” alakban említik először.^[3] 1209-ben predium Pagran formában írja össze III. Ince pápa a garamszentbenedeki apátság birtokai között.^[4] 1218-ban „Pagran”, 1479-ben „Kyspogran”, illetve „Nagpogran” néven szerepel az írott forrásokban. Neve a szláv pohranice (= váralja) helynévből ered.^[forrás?] Más értelmezés szerint a határnál vagy máglyánál (pri hranici) értelmű elnevezés.^[5] A garamszentbenedeki bencés apátság birtoka volt, majd 1113-ban már a zoborhegyi apátság tulajdona. 1218-tól részben az esztergomi érsekségé volt. 1272-ben birtokfelosztás történt a településen.^[6] 1339-ben kispogrányi Sánta Petheu végrendelkezett birtokairól.^[7] 1378-ban a nyitrai püspök és a garamszentbenedeki apátság pereskedik érte.^[8]

A 14. századra két településre, Kis- és Nagypogrányra oszlott.

1533-ban birtokosai az esztergomi érsek, a nyitrai püspök és káptalan, a garamszentbenedeki apátság, a Forgách család és több más nemesi család voltak. 1569-ben 9 jobbágytelke adózott összesen 18 dénárt Karácsony ünnepnapján.^[9] 1570-ben a nyitrai püspökség és az esztergomi érsekség pereskedett a nyitrai káptalan pogrányi földjein és pincéjében történt hatalmaskodás miatt.^[10] Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.^[11] 1576-ban és 1644. március 23-án környékével együtt felégette a török.^[12] Több helybeli lakost a törökök elhurcoltak, ezért a pogrányiakat a mai napig „janyicsároknak” hívják. 1715-ben szőlőskerttel és 27 háztartással rendelkezett. 1787-ben 120 házában 920 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal és kosárfonással foglalkoztak. 1871-ben a községben téglagyár és négy malom működött. Hitelszövetkezetét 1897-ben alapították. 1900-ban a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület népkönyvtárat adományozott a községnek.^[13]

Legrégebbi ismert pecsétjén minden bizonnyal Szent Adalbertet ábrázolták. Az irat, melyen a lenyomat szerepel 1616-ból való.^[14]

Vályi András szerint: „POGRÁNY. Pogranicze. Elegyes falu Nyitra Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához egy mérttföldnyire; határja termő, réttyei jók, szőlőhegye termékeny, gyümöltsös kertyeikből pénzt kereshetnek, piatzozása, malma Nyitrán, fája nints elég, második osztálybéli.”^[15]

Fényes Elek szerint: „Pográny, magyar falu, Nyitra vmegyében, Nyitrához észak-keletre 10 1/4 mérföldnyire: 786 kath., 7 zsidó lak. Kath. paroch. templommal. Van szép erdeje; szőlőhegye; jó rétjei, vizimalma. F. u. a primás, az esztergomi és nyitrai káptalanok.”^[16]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Pográny, a Nyitra és a Zsitva közti hegyek közt fekvő magyar község, 939 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Kath. temploma a legrégiebbek közé tartozik és a hagyomány szerint Geyza király idejéből 1075-ből való. A plebánián érdekes régi okleveleket és értékes templomi edényeket őriznek. A községben kitünő mészkőbánya van és kén- és vastartalmu forrás, mely télen soha be nem fagy. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. E község már a honfoglalás korában fennállott. 1075-ben a garam-szent-benedeki konvent birtoka volt.”^[17]

Trianonig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1954-ben kritikával illették a falu szervezeteit.^[18]

Népessége

1880-ban 833 lakosából 686 magyar, 95 szlovák, 26 német anyanyelvű és 26 csecsemő; ebből 809 római katolikus, 21 zsidó és 3 evangélikus vallású volt.

1890-ben 939 lakosából 834 magyar és 97 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 917 lakosából 847 magyar és 68 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1179-en lakták, ebből 1005 magyar és 118 szlovák anyanyelvű.

1921-ben 1143 lakosából 960 magyar és 147 csehszlovák.

1930-ban 1101 lakosából 35 magyar és 1103 csehszlovák volt.^[forrás?]

1970-ben 1218 lakosából 891 magyar és 310 szlovák volt.

1980-ban 1693 lakosából 1067 magyar és 621 szlovák volt.

1991-ben 1130 lakosából 767 magyar és 355 szlovák.

2001-ben 1065 lakosából 632 magyar és 428 szlovák volt.

2011-ben 1074 lakosából 561 szlovák és 504 magyar.

2021-ben 1112 lakosából 409 (+40) magyar, 659 (+25) szlovák, 1 (+3) ruszin, 7 (+1) egyéb és 36 ismeretlen nemzetiségű volt.^[19]

Nevezetességei

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Egykori pogrányi népviselet
• 
  Esterházy emléktábla

• Római katolikus temploma a 14. században épült román-gótikus stílusban, 1723-ban barokk stílusban építették át. Falfestményei az 1940-es években készültek.
• Barokk-klasszicista kúriája a 18. század második felében épült.

Néprajza

A falu viszonyainak leírásával már korán Drnovszky Ferenc plébános foglalkozott (1837). Népviseletét valószínűleg Vidéky Károly örökítette meg.

Itt gyűjtötte Vikár Béla 1902-ben a Magos a rutafa kezdetű magyar népdal első változatát. Ernyey József 1911-ben itt is fényképfelvételeket készített a falu életéről, amelyek a Néprajzi Múzeum gyűjteményében találhatóak.

Nevezetes személyek

• Pogrányi Benedek (Beňadik Pohranický) török kori vitéz, a mai Szlovákia területén kiadott első röplapújság (Zwo wahrahaffte neue Zeitungge, 1593) írója
• Palkovics János (Ján Palkovič) pogrányi pap, a Pográny történetéről írt kézirat szerzője (Notitia Historica Pográny Possessionis, 1824)
• Drnovszky Ferenc (František Drnovský) pogrányi pap, a faluról elsőként megjelent honismereti leírás szerzője (Pográny és vidéke Nyitra vármegyében, in: Regélő 1837)
• Pogrányi József (Jozef Pohranický) köztisztviselő, publicista, író, a komáromi Jókai Egyesület elnöke
• Ľubomír Smrčok (született Mészáros László, 1919. április 13., Pográny), színész, rendező, író és publicista. 1925–1929 között a pogrányi népiskolát látogatta, később azonban Nyitrára költözött. Szlovák vándorszínházakban lépett fel, majd színházi rendezőként tevékenykedett Nyitrán és Pozsonyban. A főiskolán és az állami konzervatóriumban is adott elő. 1961-1970 között a Film a divadlo főszerkesztője. Több könyv szerzője vagy szerkesztője. 1970. augusztus 1-jén hunyt el Pozsonyban.
• Egeri pusztán született 1791-ben Jánoky Károly római katolikus plébános.
• Egeri pusztán született 1877-ben Jánoky-Madocsányi Gyula Nyitra vármegye főispánja, országgyűlési képviselő.
• Itt tanított Hevessy Sári tanítónő, költő, pedagógiai szakíró, főiskolai oktató.
• Itt tanított Dunajszky Géza tanár, karnagy, közíró.
• Itt szolgált Drnovszky Ferenc katolikus pap.
• Itt szolgált Karsay Imre plébános.

Iskola

• Magyar tannyelvű általános iskolájának a 2005/2006-os tanévben 70 tanulója volt.

Testvértelepülés

• Felsőörs, Magyarország
• Tápióság, Magyarország (2007 óta)

Jegyzetek

Források

• Miroslav Palárik – Zuzana Hasarová 2020: Hospodárska a socioekonomická situácia v Nitre a v Nitrianskom okres v období autonómie Slovenska. Studia Historica Nitriensia 24/2.
• Peter Ivanič 2019: Collection of Road Toll in Southwestern Slovakia in the Middle Ages on the basis of Written Sources. Studia Historica Nitriensia 23/2, 426-455.
• Peter Ivanič 2015: Majetky opátstva v dnešnom Hronskom Beňadiku v rokoch 1075 a 1209. Studia Historica Nitriensia 19/1.
• Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben – Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
• Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 119, 191.
• Sándor, J. 2009: Zoboralja dióhéjban – Templomok, emlékek, emlékezés. Kolon
• Resko, S. – Szénássy, Á. – Fehér, S. 2005: Pográny.
• M. Samuel 2001: Záchranný výskum a prieskum v Pohraniciach. AVANS 2000, 170.
• Petrovay R., S. – Hajdú, L. – Fehér, S. 2000: Pográny – A zoboraljai falu. Komárom
• Fehér Sándor: 1995: Pográny – Pohranice, 1075–1995
• Václav Mencl 1980: Lidová architektura v Československu. Praha, 41
• Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 36-37.
• Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 28.
• Pesty Frigyes 1888: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 263-264.
• Drnovszky Ferenc 1837: Pográny és vidéke Nyitra vármegyében. In: Regélő 101-104.

További információk

• Hivatalos oldal
• Pogrányi alapiskola
• Községinfó
• Pográny Szlovákia térképén
• E-obce.sk