Simonyi Zsigmond

Simonyi Zsigmond
Született	Steiner Zsigmond 1853. január 1. Veszprém
Elhunyt	1919. november 22. (66 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	eszperantista nyelvész egyetemi oktató
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Simonyi Zsigmond témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Simonyi Zsigmond, születési nevén Steiner Zsigmond^[2] (Veszprém, 1853. január 1. – Budapest, 1919. november 22.)^[3] eszperantista, nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Simonyi Jenő földrajzi szakíró, tanár bátyja.

Élete

Steiner Simon kereskedő és Menzel Netti fiaként született. Budapesten, Lipcsében, Berlinben, majd Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. Hazatérve 1877-ben Budapesten magántanár, 1878-tól helyettes tanár, majd 1889-től a Magyar Nyelvtudományi Társaság tanára. A Tanácsköztársaság után politikai nézetei miatt üldözték, ez lelkileg teljesen összeroppantotta. 1895-től a Magyar Nyelvőr, majd 1903-tól a Nyelvészeti Füzetek szerkesztője. Balassa József segítségével német–magyar szótárt szerkesztett.

Négy évtizeden át nyelvészek új nemzedékét nevelte fel, és egyben tudósként is maradandót alkotott. Jelentősek a határozókról, kötőszókról, jelzőkről írt tanulmányai. Megteremtette az összehasonlító mondattant. A nyelvtudomány eredményeit az iskolai nyelvtanokban népszerűsítette. Foglalkozott a nyelvhelyesség kérdéseivel. 1903-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából elkészítette az új iskolai helyesírást, amelyet csaknem az egész irodalmi élet is elfogadott. Mind tanárként, mind tudósként jelentőset alkotott. 1918-ban a Nemzetközi Nyelv Propaganda Bizottságának elnökhelyettesévé választották. Az 1919-es év elején az eszperantó nyelv egyetemi oktatásának bevezetésén dolgozott, melynek eredményeként 1919 júliusában megalakult a Nemzetközi Nyelvi Intézet, Budapesten.

Magánélete

Házastársa Becher Paulina volt, Becher Jakab tanító és Weiszmayer Sarolta lánya, akit 1882. június 11-én Budapesten vett nőül.^[4]

Fia Simonyi Károly Gábor (1883–1927) mérnök.^[5]

Művei^[6]

• Levele Budenz Józsefhez, tanárához
• Népdalok (Magyar Nyelvőr, 1872)
• Népnyelvhagyományok (Magyar Nyelvőr, 1875)
• Állatnevek (Magyar Nyelvőr, 1876)
• Gyermekversikék (Magyar Nyelvőr, 1875)
• Veszprémi tájnyelv (Magyar Nyelvőr, 1872)
• A nyelvtudományról
• Néhány szó a magyar nyelv érdekében
• Müller Miksa újabb fölolvasásai a nyelvtudományról, ford. (Budapest, 1876)
• Antibarbarus (Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest, 1879)
• A "Halotti beszéd" sajátosságai (Magyar Nyelvőr, 1880. április 15.)
• A Nyelvtörténeti Szótár mutatványíve (Magyar Nyelvőr, 1880)
• A magyar kötőszók, egyúttal az összetett mondat elmélete, (Budapest, 1881)
• A jelentéstan alapvonalai : az alakokban kifejezett jelentések, (Budapest, 1881)
• Az analogia hatásairól főleg a szóképzésben, (Budapest, 1881)
• A magyar szótők: általános rész, Budapest, 1888)
• A nyelvújítás történetéhez (Franklin Társulat, Budapest, 1888)
• A magyar határozók. (Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1888)
• A magyar nyelv. 1. köt. A magyar nyelv élete. 2. köt. A magyar nyelv szerkezete. (Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 1889)
• Magyar nyelvtörténeti szótár : a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. Szarvas Gáborral. (Hornyánszky, Budapest, 1890)
• Kombináló szóalkotás, (Budapest, 1890)
• A nyelvujítás és az idegenszerűségek, (Budapest, 1891)
• Tüzetes magyar nyelvtan történeti alapon I. Magyar hangtan és alaktan, Balassa Józseffel. (Budapest, 1895) → újabb kiadása: Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2020, ISBN 9789634092735^[7]
• Német és magyar szólások (Franklin Társulat, Budapest, 1896)
• Tréfás népmesék és adomák (Nyelvészeti Füzetek 4. szám, Budapest, 1902)
• A magyar szórend (Nyelvészeti Füzetek 1. szám, Budapest, 1903)
• Az új helyesírás : a VKM 1903. március 14-én...kelt rendeletével kiadott magyar iskolai helyesírás szövege és magyarázata bővített szójegyzékkel (Nyelvészeti Füzetek 5. szám, Budapest, 1903)
• Helyes magyarság (Nyelvészeti Füzetek 8. szám, Budapest, 1903)
• Elvonás (Elemző szóalkotás) (Nyelvészeti Füzetek 11. szám, Budapest, 1904)
• A nyelvtörténeti szótárról I. (Nyelvészeti Füzetek 15. szám, Budapest, 1905)
• Az ikes ragozás története (Nyelvészeti Füzetek 28. szám, Budapest, 1906)
• Isten-adta (Magyar Nyelvőr 36: 193–205, 264–271, 1907)
• Igenévi szerkezetek (Nyelvészeti Füzetek 47. szám, Budapest, 1907)
• Jó magyarság
• A jelzők mondattana: nyelvtörténeti tanulmány. (Budapest, 1913)
• Helyes magyarság (Singer és Wolfner kiadása, Budapest, 1914)
• A magyar irodalom története 1900-ig^[8]
• Jelentéstani szempontok. (Budapest, MTA, 1916)

Emlékezete

• Rubinyi Mózes: Simonyi Zsigmond helye a magyar nyelvtudomány történetében (Bp. 1949)
• Klemm Antal: Simonyi Zsigmond mondattani munkásságának értékelése és hatása (Bp., 1954)
• Nagy J. Béla: Simonyi Zsigmond nyelvművelő munkássága (Bp., 1954)
• Tompa József: Simonyi Zsigmond mint tankönyvíró (Bp., 1954)
• Prohászka János: Egy tragikus sorsú nyelvtudós emlékezete (Magyar Nemzet, 1963. 74. sz.)
• Tompa József: Simonyi Zsigmond. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.
• Az ő nevét viseli az 1997 óta évente megrendezett Simonyi Zsigmond helyesírási verseny. Szülővárosában általános iskolát neveztek el róla, valamint szülőházán egy emléktáblát is elhelyeztek tiszteletére.

Galéria

Jegyzetek

Források

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 790. o.  Online elérés
• Simonyi Zsigmond helyesírási verseny honlapja
• A Magyar Nyelvőr cikke
• Simonyi Zsigmond Vár ucca 17. 1999/4.
• A M. T. Akadémia elnökéhez intézett előterjesztés
• Szerzői adatlapja a Molyon