Solymosi Elek
| Solymosi Elek | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Sipos Elek |
| Művésznév | Solymosi Elek |
| Született | 1847. január 25. Tövis |
| Elhunyt | 1914. január 3. (66 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Származás | magyar  |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1867–1905 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Solymosi Elek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Solymosi Elek, névváltozat: Solymossy, született: Sipos (Tövis, 1847. január 25. – Budapest, 1914. január 3.)[1] népszínmű- és operetténekes, színész, rendező, színigazgató.
Életpályája
Solymosi Elek 1847. január 25-én született Erdélyben, a Fehér megyei Tövisen, Sipos Elek néven. Szülei Sipos János és Szabó Mária.[1] Tanulmányait Nagyenyeden, Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte. A gimnázium VI. osztályából kilépett és színész lett. 1867 telén lépett először színpadra Szabadkán, Hubay Gusztáv társulatánál, majd a Budai Népszínházhoz szerződött. Molnár György bukása után Makóra ment. 1873-ban Losoncon, majd Rozsnyóban próbálkozott igazgatással, sikertelenül. 1874 végén ő vezette Miklósy Gyula István (ma Klauzál) téri színházát, ahol színészként kezdett. 1875-ben tagja lett a megnyíló pesti Népszínháznak, ahol közel három évtizeden át játszott. 1905. december 16-án lépett fel utoljára. Egyaránt kitűnően alakított komoly és érzelmes, fiatal és idős, komikus és operettszerepeket, de irodalommal, társadalmi és politikai problémákkal is foglalkozott.
1881-ben átvette a Bártfai P. Antal által alapított Gyakorló Színésziskola irányítását. 1886-ban Magyar Dalcsarnok néven mulatót alapított. 1908-ban vonult nyugalomba, majd Debrecenben alapított színiiskolát.
1894. február 21-én Budapesten, a Kálvin téri templomban feleségül vette a laibachi (Ljubljana) születésű Hormuth Helén Krisztinát, esküvői tanúik Lukácsy Sándor rendező és Kauser József építész voltak.[2]
Elméleti tanulmányokat is írt, tankönyvben rögzítette tapasztalatait A színészet tanítása címmel (1896).
67 éves korában, 1914. január 3-án halt meg Budapesten.
Színpadi szerepei
- Robert Planquette: Cornevillei harangok....Henry
- Franz von Suppé: Boccaccio....Pietro
- Ifj. Johann Strauss: A denevér....Bussole
- Hervé: Nebántsvirág....Moriot
- Jacques Offenbach: A trapezunti hercegnő....Cabriolo
- Charles Lecocq: Angot asszony lánya....Larivandière
- Émile Jonas: A háromcsőrű kacsa....Van Ostebal
- Tóth Ede: A tolonc....Lőrinc
Fontosabb művei
- A vidéki magyar színészet reformja (Budapest, 1875)
- Egy czímnélküli könyv. Elmefuttatás az obscaen férfiak és prostituált nők jelleméről (Budapest, 1878)
- A színészet tanítása. Felolvasása az 1896. ezredéves II. országos egyetemes tanügyi kongresszus Színművészeti szakosztályának júl. 4-i ülésén. (Budapest, 1896)
- Az egyházi szónoklat gesztuselmélete (Budapest, 1912)
- Színésznapló (1912–13)
Működési adatai
Színészként
- 1870: Makó, nyár: Miskolc
- 1870–71: Szabadka
- 1871: Munkács, Ungvár, Buda, Máramarossziget, Szabadka, Pécs
- 1872: Nagykanizsa, István tér
Igazgatóként
- 1873: Losonc, Rozsnyó
- 1874: Pozsony, István téri Színház
- 1874–75: Temesvár, Szeged
- 1887: vidéki körút
- 1888: május: Budai Színkör
- 1889: Polgár Béla társulatánál
Jegyzetek
- ↑ a b Budapest VIII. kerületi állami halotti anyakönyv 49/1914.
- ↑ A Budapest-Kálvin téri református egyházközség házassági anyakönyve 96/1894. folyószám.
Források
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- szineszkonyvtar.hu
- Verő György: A Népszínház Budapest színi életében (Budapest, 1925)
- Magyar életrajzi lexikon
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
