Vágótok
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Akváriumi példány | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Acipenser gueldenstaedti Brandt & Ratzeburg, 1833 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vágótok témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vágótok témájú kategóriát. |
A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba csak igen ritkán jut el. Legutóbb a Tiszában gyűjtötték. Védett!
Alfajai
A vágó toknak 3 alfaja ismert:
- Acipenser gueldenstaedti colchicus - a Fekete- és Azovi-tengerben (és a beömlő folyókban a Dunától a Donig) fordul elő.
- Acipenser gueldenstaedti gueldenstaedti - a Kaszpi-tenger északi felén él.
- Acipenser gueldenstaedti persicus - a Kaszpi-tenger déli részén és annak vízgyűjtő területén él.
Megjelenése
Testhossza 130-250 centiméter, de elérheti a 400 centimétert és a 80 kilogrammot is. Alsó állású szája közepes méretű, lapát alakú és kerekded átmérőjű. Rojtok nélküli bajuszszálai visszahajtva nem érnek a száj pereméig. Alsó ajka középen többnyire osztott. 10-13 hátvértje éles, hátrafelé irányuló hegyekkel (az idősebb példányoknál eltompultak); a 21-50 kis oldalvért olyan távol helyezkedik el egymástól, hogy a köztes részeken láthatóvá válik az oldalvonal; 8-10 hasvértje van. Erőteljes, orsó alakú teste magasabb, mint a többi Acipenser fajé, orra széles és rövid. Hátúszója a farokrészen foglal helyet. Hátoldala kékesszürke, hamuszürke vagy olajszürke, oldalai világosabbak; hasoldala a fehérestől a piszkos sárgáig változik. A csontos vértek elefántcsontszínűek.
Életmódja
Rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.
Szaporodása
A vágó tok vándorhal, ívni a folyókba úszik fel. Egy részük már a folyótorkolat homok- vagy kavicspadjain lerakja ikráit, mások messzire felhatolnak a folyókban. Február és május között rakja, 70-800 ezer ikráját. Ismeretesek állandó (nem vándorló) formák is (például a Volgából és a Dunából).
Képek
-
Akváriumokban -
és -
ember kezében -
Portré -
Rajz a fejéről, felülről -
és alulról
Források
- Acipenser gueldenstaedtii Brandt & Ratzeburg, 1833 FishBase
- Sokolov, L.I. and L.S. Berdicheskii, 1989. Acipenseridae. p. 150-153. In J. Holcík (ed.) The freshwater fishes of Europe. Vol. 1, Part II. General introduction to fishes Acipenseriformes. AULA-Verlag Wiesbaden. 469 p.
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- Brehm: Az állatok világa
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
