1987-es Formula–1 magyar nagydíj

1987-es magyar nagydíj
Az évad 9. versenye a 16-ból az 1987-es Formula–1 világbajnokságon.
Versenyadatok
Dátum	1987. augusztus 9.
Hivatalos elnevezés	II magyar nagydíj
Helyszín	Hungaroring, Mogyoród, Magyarország
Versenypálya	4,014 km
Táv	305,064 km
Körök	76
Időjárás	száraz
Pole-pozíció
Versenyző	Nigel Mansell (Williams-Honda)
Idő	1:28,047
Leggyorsabb kör
Versenyző	Nelson Piquet (Williams-Honda)
Idő	1:30,149 (63. a(z) 76-ból)
Dobogó
Első	Nelson Piquet (Williams-Honda)
Második	Ayrton Senna (Lotus-Honda)
Harmadik	Alain Prost (McLaren-TAG)

A magyar nagydíj volt az 1987-es Formula–1 világbajnokság kilencedik futama, amelyet 1987. augusztus 9-én rendeztek meg a Hungaroringen.

Kesjár Csaba az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhette a Zakspeed csapat autóját, így ő lett az első magyar, aki F1-es autót vezetett.^[1]

Futam

A verseny hétvégéjén Ayrton Senna közölte csapatával, a Lotusszal, hogy a következő évtől nem marad náluk, és a McLarenhez igazol, Alain Prost mellé. A Lotusnál gyorsan léptek, és leszerződtették Nelson Piquet-t. Az időmérőn a williamses Nigel Mansellé lett az első rajtkocka, Gerhard Berger a második lett a Ferrarival, Piquet a harmadik, Prost a negyedik, míg a másik ferraris, Michele Alboreto az ötödik helyet szerezte meg.

A rajtot követően Mansell az élen maradt, Berger viszont nem startolt jól, így Piquet elment az osztrák mellett, aki azonban az első kanyarban, a külső íven visszavette pozícióját. A brazil ezután Alboretónak köszönhetően elvesztette harmadik helyét, s a két Ferrari elkezdte üldözni Mansellt. A negyedik Sennát Prost, Thierry Boutsen és Stefan Johansson követte. Berger rövidre szabott versenye a 14. körben a differenciálmű meghibásodása miatt végetért. Ezáltal Alboreto feljött a második helyre, míg Piquet a harmadikra, aki a 29. körben megelőzte az olaszt. Ekkor Senna a negyedik, Boutsen az ötödik, Prost pedig a hatodik helyen autózott. A sorrend a 44. körig nem változott, ekkor Alboretónak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Ezt követően Prost megelőzte Boutsent, majd a 71. körben, öt körrel a leintés előtt az élen álló Mansell elvesztette autója jobb hátsó kerekét rögzítő csavarját, így kiállni kényszerült. A győzelem így Piquet-é lett, akit Senna, Prost, Boutsen, Riccardo Patrese és Derek Warwick követett.^[2]

Helyezés	Rajtszám	Versenyző	Csapat/Motor	Futott kör	Idő/Kiesés oka	Rajthely	Pont
1	6	Nelson Piquet	Williams-Honda	76	1h59:26,793	3	9
2	12	Ayrton Senna	Lotus-Honda	76	+ 37,727	6	6
3	1	Alain Prost	McLaren-TAG	76	+ 1:27,456	4	4
4	20	Thierry Boutsen	Benetton-Ford	75	+ 1 kör	7	3
5	7	Riccardo Patrese	Brabham-BMW	75	+ 1 kör	10	2
6	17	Derek Warwick	Arrows-Megatron	74	+ 2 kör	9	1
7 (1)	3	Jonathan Palmer	Tyrrell-Ford	74	+ 2 kör	16
8	18	Eddie Cheever	Arrows-Megatron	74	+ 2 kör	11
9 (2)	4	Philippe Streiff	Tyrrell-Ford	74	+ 2 kör	14
10 (3)	16	Ivan Capelli	March-Ford	74	+ 2 kör	18
11	24	Alessandro Nannini	Minardi-Motori Moderni	73	+ 3 kör	20
12	26	Piercarlo Ghinzani	Ligier-Megatron	73	+ 3 kör	25
13 (4)	14	Pascal Fabre	AGS-Ford	71	+ 5 kör	26
14	5	Nigel Mansell	Williams-Honda	70	Kerékhiba	1
Ki	21	Alex Caffi	Osella-Alfa Romeo	64	Üzemanyagrendszer	21
Ki	25	René Arnoux	Ligier-Megatron	57	Elektronika	19
Ki	30	Philippe Alliot	Larousse-Ford	48	Baleset	15
Ki	9	Martin Brundle	Zakspeed	45	Turbó	22
Ki	27	Michele Alboreto	Ferrari	43	Motorhiba	5
Ki	8	Andrea de Cesaris	Brabham-BMW	43	Váltóhiba	13
Ki	2	Stefan Johansson	McLaren-TAG	14	Váltóhiba	8
Ki	19	Teo Fabi	Benetton-Ford	14	Váltóhiba	12
Ki	23	Adrián Campos	Minardi-Motori Moderni	14	Kicsúszás	24
Ki	28	Gerhard Berger	Ferrari	13	Differenciálmű	2
Ki	10	Christian Danner	Zakspeed	3	Motorhiba	23
Ki	11	Nakadzsima Szatoru	Lotus-Honda	1	Váltóhiba	17

* A zárójelben lévő számok a szívómotort használó csapatok versenyzői számára megrendezett Jim Clark Kupa helyezéseit jelzik.

Statisztikák

Vezető helyen:

• Nigel Mansell: 70 kör (1–70)
• Nelson Piquet: 6 kör (71–76)

Nelson Piquet 19. győzelme, 22. leggyorsabb köre, Nigel Mansell 10. pole-pozíciója.

• Williams 36. győzelme.

Michele Alboreto 100. versenye.

Jegyzetek

Források

• A Formula–1 hivatalos oldala