Brabham
Brabham | |
Teljes név | Motor Racing Developments, Ltd. |
Székhely | Milton Keynes, Egyesült Királyság |
Alapító(k) | Jack Brabham, Ron Tauranac |
Jelentős versenyzők | Jack Brabham Dan Gurney Graham Hill Denny Hulme Niki Lauda Nelson Piquet Damon Hill |
Motorok | Climax, Repco, Cosworth, Alfa Romeo, BMW, Yamaha, Judd |
Gumik | Dunlop, Goodyear, Michelin, Pirelli |
Formula–1-es szereplése | |
Első verseny | 1962-es német nagydíj |
Utolsó verseny | 1992-es magyar nagydíj |
Versenyek száma | 402 |
Konstruktőri világbajnoki címek | 2 (1966, 1967) |
Versenyzői világbajnoki címek | 4 (1966, 1967, 1981, 1983) |
Győzelmek | 35 |
Első rajtkockák | 40 |
Leggyorsabb körök | 43 |
A Brabham (teljes nevén Motor Racing Developments) egy sikeres, már megszűnt Formula–1-es csapat, mely a hatvanas évek elejétől 1992-es megszűnéséig (egy év megszakítással 1988-ban) volt jelen az F1-ben.
Története
1961-ben alapította az akkori kétszeres világbajnok (Cooperrel) Jack Brabham és Ron Tauranac. Brabham csapatfőnök, konstruktőr és versenyző, Tauranac főtervező volt. Vezetéknevük kezdőbetűje alapján a Brabham csapat modelljeinek neve BT-vel kezdődött. A csapat első szezonja 1962 volt, Brabham két negyedik helyet szerzett. 1963-ban a kétszeres világbajnok csapattársat kapott Dan Gurney személyében. Gurney szerezte meg a csapat első győzelmét is 1964-ben, a francia nagydíjon. 1966-ban már a legtöbb versenyen Repco motort használtak a korábbi Climax helyet. Brabham 1959 és 1960 után megszerezte harmadik címét is 1966-ban. Jack Brabham máig az egyetlen ember a Formula–1-ben, aki egyéni és konstruktőri címet is szerzett csapatával, ráadásul mindkettőt egy szezonban is. Csapattársa ekkor már Denny Hulme volt, aki a következő évben lett világbajnok a Brabham csapattal. Az 1968-as gyenge esztendőre Hulmét Jochen Rindt váltotta. A Brabham versenyzői nagyon sokszor estek ki a versenyek során. 1969-re Ford motorra váltottak. Ezzel másodikak lettek a konstruktőri bajnokságban, de utána hosszú ideig gyenge szezonok következtek.
Az alapító Brabham 1970-ben eladta csapatát Tauranacnak, aki 1972-ben Bernie Ecclestone-nak adta tovább. Ecclestone Gordon Murrayt nevezte ki főtervezőnek. 1975-ben rövid sikerek születtek Carlos Reutemann és José Carlos Pace versenyzőkkel. Ezután újabb visszaesés következett. 1978-tól a Parmalat lett a csapat főszponzora, a kétszeres világbajnok Niki Lauda pedig átigazolt a csapathoz. A főtervező Murray több újítást talált ki, például az 1978-as BT46-ot, amely "kiszívta" az alatta lévő levegőt, vákuumot teremtve ezzel, amelynek segítségével nagyobb kanyarsebességeket lehetett elérni. A különleges autót csak egy versenyen használhatták, amelyet viszont megnyerte az osztrák Lauda. 1978-ban a csapat harmadik lett a konstruktőri versenyben. 1979-ben újra visszaestek, Lauda még a szezon vége előtt felmondott és visszavonult. 1980-ban ismét sikerek következtek a brazil Nelson Piquet-vel, aki három versenyt is nyert abban az évben. Ezután, 1981-ben Piquet világbajnok lett Reutemann és Alan Jones előtt.
A Brabham második lett a konstruktőrök között. Két évvel ezután, 1983-ban – már BMW turbómotorral – Piquet az első turbó világbajnok lett. Csapata harmadik lett a Ferrari és a Renault mögött. Az ezután hanyatló csapatnál a brazil 1985-ig maradt. 1986-ban Elio de Angelis Le Castelletben tesztelt a csapattal, amikor balesetben meghalt. Ez volt a csapat első halálos balesete.
Ecclestone 1987-ben eladta a csapatot, mivel a sportág vezetésében betöltött tevékenysége mellett egyre kevésbé tudott a csapatvezetéssel foglalkozni. 1988-ban a szezon kezdete előtt visszaléptek, majd 1989-től 1992-ig rövid időre visszatértek a Formula–1-be. A csapatnál versenyzett David Brabham és Damon Hill is, akik korábbi Brabhames versenyzők fiai voltak. A Brabhamnél vezetett az eddigi utolsó Formula–1-es versenyző hölgy, Giovanna Amati. Kvalifikálni nem tudta magát egyetlen versenyre sem. A Brabham 1992-ben szűnt meg végleg a szponzorok hiánya miatt. Legutolsó nagydíjuk, melyre kvalifikálni tudták magukat, a magyar nagydíj volt.
Formula–1-es eredmények
Bővebben: A Brabham Formula–1-es eredménysorozata |
Jelmagyarázat: D =Dunlop, G =Goodyear, M =Michelin, P =Pirelli
A félkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett.
Évad | Modell | Gumi | Motor | Versenyzők | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|
1992 | Brabham BT60B | G | Judd | Eric van de Poele Giovanna Amati Damon Hill | HN (0 pont) |
1991 | Brabham BT59Y Brabham BT60Y | P | Yamaha | Martin Brundle Mark Blundell | 9. (3 pont) |
1990 | Brabham BT58 Brabham BT59 | P | Judd | Gregor Foitek David Brabham Stefano Modena | 10. (2 pont) |
1989 | Brabham BT58 | P | Judd | Martin Brundle Stefano Modena | 9. (8 pont) |
1987 | Brabham BT56 | G | BMW (turbó) | Riccardo Patrese Stefano Modena Andrea de Cesaris | 8. (10 pont) |
1986 | Brabham BT54 Brabham BT55 | P | BMW (turbó) | Riccardo Patrese Elio de Angelis Derek Warwick | 9. (2 pont) |
1985 | Brabham BT54 | P | BMW (turbó) | Nelson Piquet François Hesnault Marc Surer | 5. (26 pont) |
1984 | Brabham BT53 | M | BMW (turbó) | Nelson Piquet Teo Fabi Corrado Fabi Manfred Winkelhock | 4. (38 pont) |
1983 | Brabham BT52/B | M | BMW (turbó) | Nelson Piquet Riccardo Patrese | 3. (72 pont) |
1982 | Brabham BT49D Brabham BT50 | G | Ford Cosworth DFV, BMW (turbó) | Nelson Piquet Riccardo Patrese | 5. (41 pont) |
1981 | Brabham BT49/B/C | G | Ford Cosworth DFV | Nelson Piquet Hector Rebaque | 2. (61 pont) |
1980 | Brabham BT49/B | M | Ford Cosworth DFV | Nelson Piquet Ricardo Zuniño Hector Rebaque | 3. (55 pont) |
1979 | Brabham BT46 Brabham BT48 Brabham BT49 | G | Alfa Romeo, Ford Cosworth DFV | Niki Lauda Ricardo Zuniño Nelson Piquet | 8. (6 pont) |
1978 | Brabham BT45C Brabham BT46/B/C | G | Alfa Romeo | Niki Lauda John Watson Nelson Piquet | 3. (53 pont) |
1977 | Brabham BT45/B | G | Alfa Romeo | John Watson José Carlos Pace Hans-Joachim Stuck Giorgio Francia | 5. (27 pont) |
1976 | Brabham BT45 | G | Alfa Romeo | Carlos Reutemann Larry Perkins Rolf Stommelen José Carlos Pace | 9. (9 pont) |
1975 | Brabham BT44B | G | Ford Cosworth DFV | Carlos Reutemann José Carlos Pace | 2. (54 pont) |
1974 | Brabham BT42 Brabham BT44 | G | Ford Cosworth DFV | Carlos Reutemann Richard Robarts Rikky von Opel José Carlos Pace Teddy Pilette | 5. (35 pont) |
1973 | Brabham BT37 Brabham BT42 | G | Ford Cosworth DFV | Carlos Reutemann Wilson Fittipaldi Andrea de Adamich Rolf Stommelen John Watson | 4. (49 pont) |
1972 | Brabham BT33 Brabham BT34 Brabham BT37 | G | Ford Cosworth DFV | Graham Hill Carlos Reutemann Wilson Fittipaldi | 9. (7 pont) |
1971 | Brabham BT33 Brabham BT34 | G | Ford Cosworth DFV | Graham Hill Dave Charlton Tim Schenken | 9. (5 pont) |
1970 | Brabham BT33 | G | Ford Cosworth DFV | Jack Brabham Rolf Stommelen | 4. (35 pont) |
1969 | Brabham BT26/A | G | Ford Cosworth DFV | Jack Brabham Jacky Ickx | 2. (51 pont) |
1968 | Brabham BT24 Brabham BT26 | G | Repco | Jack Brabham Jochen Rindt Dan Gurney | 8. (10 pont) |
1967 | Brabham BT19 Brabham BT20 Brabham BT24 | G | Repco | Jack Brabham Denny Hulme | Világbajnok (37 pont) |
1966 | Brabham BT19 Brabham BT20 Brabham BT22 | G | Repco | Jack Brabham Denny Hulme | Világbajnok (42 pont) |
1965 | Brabham BT7 Brabham BT11 | D G | Climax | Jack Brabham Dan Gurney Denny Hulme Giancarlo Baghetti | 3. (27 pont) |
1964 | Brabham BT7 Brabham BT11 | D | Climax | Jack Brabham Dan Gurney | 4. (33 pont) |
1963 | Brabham BT3 Brabham BT7 Lotus 25 | D | Climax | Jack Brabham Dan Gurney | 3. (28 pont) |
1962 | Lotus 21 Brabham BT3 | D | Climax | Jack Brabham | 7. (9 pont) |
További információk
Előző világbajnok: Lotus | Formula–1-es világbajnok 1966–1967 | Következő világbajnok: Lotus |
- Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap