B–1 Lancer

B–1 Lancer
B-1B Lancer
Funkció	Stratégiai nehézbombázó repülőgép
Gyártó	Rockwell International/Boeing
Gyártási darabszám	104 db
Ár	283,1 millió USD (1998)
Személyzet	4 fő
Első felszállás	1974. december 23.
Szolgálatba állítás	1986. október 1.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	44,50 m
Fesztáv	41,80 m hátranyilazva 24,10 m
Magasság	10,40 m
Szárnyfelület	181,20 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	87 100 kg
Max. felszállótömeg	216 400 kg
Hajtómű
Hajtómű	4 db General Electric F101-GE-102 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	4×64,94 kN 4×136,92 kN utánégetéssel
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	1,25 Mach (1330 km/h)
Hatósugár	5543 km
Hatótávolság	11 998 km
Legnagyobb repülési magasság	18 000 m
Szárny felületi terhelése	816 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,37
Háromnézeti rajz
A B-1B háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz B–1 Lancer témájú médiaállományokat.

A B–1 Lancer stratégiai nehézbombázó repülőgép, melyet a hetvenes években fejlesztettek az Amerikai Egyesült Államokban a B–52 Stratofortress nehézbombázók leváltására.

Bár e tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 1981-ben a Reagan-kormányzat az általános fegyverkezési programja részeként újraindította a B–1 programot, kissé módosított formában, ez lett a B–1B, amelyből összesen 100 darabot gyártottak 1986–1992 között. Később a flotta létszámát, részben a magas fenntartási költségek miatt, 60 darabra csökkentették, a kivont gépek alkatrészeit felhasználják a működő gépeken. A repülőgépre a pilóták a Lancer megnevezés helyett a Bone (csont) szót használják, ez valószínűleg a B–ONE (B–1) szókapcsolatból ered. A B–1 program hatására, annak ellensúlyozására kezdték el fejleszteni a szovjet Tu–160 nehézbombázót.

A 2021-ben még hadrendben maradt 62 darab B–1B-ből 17 darabot kivontak az év őszére. A 17 darabból négyet további teszteknek vetik alá (a megmaradó flotta modernizálási terveihez építik át őket). A maradék tizenhárom minimális – úgynevezett „Type 4000” – tárolási kondícióban véglegesen kivonásra, később hulladék-újrahasznosításra kerül az AMARG-ban. A megmaradó 45 darabot a váltótípus, a B–21 Raider hadrendbe állásával folyamatosan leállítják.^[1]

Fejlesztési története

Típusváltozatok

Korszerűsítési programok

Megrendelő és üzemeltető országok

Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Alkalmazása

Üzemeltetési balesetek, veszteségek

Megjegyzések

Jegyzetek

További információk

• A FAS.org oldala a gépről
• The Rockwell B-1 – Az Air Vectors típusismertetője
• Rockwell B-1 Lancer Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben – Festésminták a WINGS PALETTE Archiválva 2007. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalán
• B-1 Lancer - from Wikimages - Wikipedia Information and Google's Images Collection.

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!