George C. Marshall

George C. Marshall
Az Egyesült Államok 50. külügyminisztere
Hivatali idő 1947. január 21. – 1949. január 20.
Előd	James F. Byrnes
Utód	Dean Acheson
Katonai pályafutása
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati idő	43 év
Rendfokozata	hadseregtábornok
Csatái	Fülöp-szigetek-USA háború első világháború Nyugati front Meuse-Argonne offenzíva második világháború
Kitüntetései	Második világháborús győzelmi érem Nobel-békedíj Congressional Gold Medal (Kongresszusi Arany érem), 1946
Született	1880. december 31.[1][2][3][4][5] Uniontown
Elhunyt	1959. október 16. (78 évesen)[2][3][4][5][6] Washington[7]
Sírhely	Arlingtoni Nemzeti Temető
Szülei	George Catlett Marshall, Sr.
Házastársa	Elizabeth Carter Coles Marshall Katherine Boyce Tupper Brown Marshall
Foglalkozás	politikus diplomata katonatiszt amerikaifutball-játékos katona
Iskolái	Virginia Military Institute United States Army Command and General Staff College
Vallás	Episzkopális Egyház
Díjak	Károly-díj (1959. május 4.) Nobel-békedíj (1953, 175 293 kr) Bath-rend lovagja nagykereszttel Grand Cross of the Order of Wissam El Alaouite Silver Star (kitüntetés) Szuvorov-rend Distinguished Service Medal Médaille Interalliée 1914–1918 American Defense Service Medal Amerikai Hadjárati Érdemérem II. Világháborús Győzelmi Érdemérem National Defense Service Medal a francia Becsületrend nagykeresztje Grand Cross of the Order of George I Grand Officer of the Order of Saints Maurice and Lazarus grand officer of the Order of the Crown of Italy Grand Cross of the Order of Orange-Nassau Kongresszusi Aranyérem Grand Officer of the Order of the Sun of Peru‎ Order of Merit Victory Medal a francia Becsületrend lovagja Croix de Guerre Order of Orange-Nassau Order of Saints Maurice and Lazarus Military Order of Italy Order of Ouissam Alaouite Order of the Sun of Peru
George C. Marshall aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz George C. Marshall témájú médiaállományokat.

George Catlett Marshall (Uniontown, Pennsylvania, 1880. december 31. – Washington, D.C., 1959. október 16.) Nobel-békedíjas amerikai tábornok, politikus.

Életútja

Az első világháború végéig

Jómódú családban nőtt fel, apja szénkereskedő volt. Tanulmányait 1897-ben a lexingtoni katonai főiskolán kezdte, mivel a család anyagi okokból nem engedhette meg a West Point-ot. 1902 februárjában alhadnagyi rangot szerzett és a gyalogsághoz került, majd a Fülöp-szigeteken szolgált 18 hónapig. A Virginia Katonaiskolára járt, a Kappa-Alpha században szolgált, már végzősként századosi rangot szerzett. Az első világháborúban John J. Pershing tábornok csapataiban, a franciaországi különleges haderőknél Marshall bizonyította szervezési, vezetési képességeit. 1918-ban részt vett a Meuse–Argonne offenzíva terveinek kidolgozásában.

Bővebben: első világháború

A két világháború között

A két világháború között Pershing szárnysegédje volt 1919 és 1924 között különböző egységek mellett, Washingtonban, Kínában, Georgia államban, és több amerikai bázison. Fort Benning gyalogsági iskola volt 1927 és 1933 között, ahol tanulmányi parancsnokhelyettesként szolgált. Ez ebben az időben nehéz munka lehetett a számára, az egyik oka ennek az volt, hogy az Egyesült Államok fokozatosan leépítette haderejét, sok társával együtt szakmailag különösen hullámvölgyként, mellőzöttként élte meg az időszakot. Családi tragédia is súlyosan érintette: első felesége, Elizabeth Carter Coles 1927-es halála után, Marshall visszafogott természetűvé vált. Katherine Boyce Tupper Brown-nal kötött házassága 1930-ban boldogabb évek kezdetét jelentette. 1936-ban elkísérte őt Vancouverbe, ahol az ottani csapatok parancsnokságát látta el 1938-ig.

A második világháború idején

Franklin D. Roosevelt elnök bizalmat szavazott neki, vezérkari főnökké léptette elő 1939. szeptember 1-jén. Marshall 1945-ig szolgált ebben a minőségben. Itt óriási munka várt rá: a leépített „békehadseregből” kellett hatalmas, győzni is tudó sereget megszerveznie. Ez idő alatt, elindította, megtervezte és megvalósította az Egyesült Államok haderejének reformját. Egy békeidőbeli 174 ezres létszámról egy egész világ felett őrködő 8,5 milliós létszámra emelését valósította meg. Ez hatalmas munkát jelentett, ő nevezte ki tábornokait, irányította a kiképzéseket, biztosította a zavartalan ellátmányt, s a világot behálózó stratégiai feladatok koordinálását. Részt vett a casablancai, teheráni, jaltai és potsdami konferencián.

Churchill a "győzelem szervezőjének" nevezte Marshall-t, aki félelmetes munkaerejének, fegyelmének köszönhetően rövid idő alatt roppant népszerűségre tett szert katonái körében.

A második világháború után

1946-ban vezérkari szolgálata lejárta után, Truman elnök Kínába küldte azzal a szándékkal, hogy megelőzze a polgárháború kibontakozását (1945–47). Visszatérése után, 1947-ben az elnök külügyminiszterré nevezte ki. Marshall 1947. június 5-én mondta el beszédét a Harvard Egyetemen, presztízse és hitele sokat nyomott a latban, amikor sikerült elfogadtatnia a Marshall-tervként ismert európai újjáépítési programját 1948-ban. Ugyanebben az évben az év embere lett a Time magazinban immár másodszor.

Bővebben: Marshall-terv

1949-ben, 69 éves korában, megromlott egészségi állapota ellenére is elfogadta az Amerikai Vöröskereszt felkérését az elnöki posztra. 1950-ben a koreai háború hajnalán, Truman elnök visszahívta kormányába honvédelmi miniszternek (1950–51). Külügyi tevékenységének idejére esik Izrael állam elismerése és a NATO megalakulásához vezető tárgyalások megindítása. 1953-ban, Marshall megkapta a Nobel-békedíjat, s így ő lett az egyetlen katona, aki ilyen szintű elismerésben részesült. 1951-ben McCarthy szenátor őt ostorozó és árulónak nevező beszéde után a kiábrándult Marshall végleg visszavonult a politikától. George Marshall 1959. október 16-án hunyt el.

Emlékezete

Megemlékeznek róla évente a Vancouveri és Washingtoni Marshall előadás fórumain. A NASA Marshall Space Flight Center (MSFC) (Marshall Űrrepülési Központ) viseli még a nevét Huntsville-ben, amit Eisenhower elnök hozott létre 1960. szeptember 8-án.

Művei

• Így győztünk… George Marshall amerikai vezérkari főnök jelentése a hadügyminiszterhez az 1943. július 1-jétől 1945. június 30-ig terjedő kétéves időszakról; ford. Éber Ernő; Franklin, Bp., 1946

Rendfokozatai

Nincs jelvény 1902-ben	Hadnagy 1902. február 2.
	Főhadnagy 1907. március 7.
	Százados 1916. július 1.
	Őrnagy 1917. augusztus 5.
	Alezredes 1918. január 5.
	Ezredes 1918 augusztus 27.
	Őrnagy (visszatérés a békeidők rangjához): 1920 július 1.
	Alezredes: 1923. augusztus 21.
	Ezredes: 1933 szeptember 1.
	Dandártábornok 1936. október 1.
	Vezérőrnagy 1939 szeptember 1.
	Tábornok 1939. szeptember 1.
	Tábornok 1944. december 16.
	A Hadsereg Tábornoka 1946. április 11.

USA hadseregben szerzett érdemérmei

	Kiemelkedő hadseregi szolgálatért érem egy tölgyfalevéllel
	Ezüst csillag
	Fülöp-szigetek harctéri érem
	Első világháborús győzelmi érem
	Megszálló hadsereg érem Németország kisdíszítéssel
	Amerikai honvédelmi szolgálati érem
	Amerikai hadszíntér érem
	Második világháborús győzelmi érem
	Nemzeti védelmi szolgálati érem

Magyarul megjelent művei

• Így győztünk... Marshall amerikai vezérkari főnök jelentése. 1943 július 1-től 1945 június 30-ig terjedő kétéves időszakról; ford. Éber Ernő; Franklin, Bp., 1946

Jegyzetek

Források

• Marshall, George Catlett (1880–1959); sulinet
• MARSHALL, George Catlett (1880–1959), Klebelsberg-könyvtár, Szeged
• George Catlett Marshall (1880 - 1959), bookline.hu
• Marshall, George C.; múlt-kor, 2006. január 3.

További információk

• Hadtudományi Lexikon / főszerkesztő Szabó József. Budapest : Magyar Hadtudományi Társaság, 1995. 900. p.