Monorfalva

Monorfalva (Monor)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Monorfalva
Rang	községközpont
Irányítószám	427175
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	33961
Népesség
Népesség	741 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	6 (2011)[2]
Népsűrűség	0,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	453 m
Terület	5298 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 58′, k. h. 24° 42′46.96666667, 24.746.966667°N 24.700000°EKoordináták: é. sz. 46° 58′, k. h. 24° 42′46.96666667, 24.746.966667°N 24.700000°E
Monorfalva weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Monorfalva, 1912-ig Monor (románul: Monor, németül: Mindendorf, szász nyelven Mindendref) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Szászrégentől 22 km-re északra, a Lúc-patak partján fekszik. A község területéből 4729 hektár erdő, 3657 legelő és 1740 rét.

Nevének eredete

Először 1319-ben, Monor alakban említették. Nevét azért változtatták meg, hogy megkülönböztessék a Budapest környéki Monortól.

Története

1242 után szászokkal telepítették újra. 1594-ben románok lakták.

1762-ig Kolozs vármegyéhez tartozott, akkor a Naszódi határőrezredhez csatolták. Szentiváni Mihály így írt róla 1837-ben: „Birtokuk tulajdonképp a fiskusé, de mint sajátjokot, úgy bírják, senki tőlek el nem veszi, mívelésén eléggé igyekeznek, de határuk soványocska. Oskola a faluban kettő, falusi (trivium) és katonai (Divisions- vagy Nationalschul), abban csak télben a kántor által, itt nyárban is rendes tanító által foly a tanítás, írás, olvasás, számvetésre. A falusi oskolából többnyire feljebbvitelként mennek a gyermekek a katonaiba.”^[3]

1841-ben hetivásárok és tavasszal és ősszel évi két országos vásár tartására nyert szabadalmat, ami a környék gazdaság központjává tette.^[4] 1861-ben, a határőrezred polgárosítása után Naszód vidékének egyik járásának székhelyévé tették.^[5] Ferenc József 1861. augusztus 27-i rendelete kivonta a határőrök felállítandó vagyonközösségéből és úgy tekintette, mint volt jobbágyfalut, amelyben a korcsmáltatás és az erdőhasználat joga visszaszáll a militarizálás előtti földbirtokosokra. 1865-ben azonban egy határőrdelegáció Bécsben elérte, hogy a monori javak ideiglenesen továbbra is a volt határőröket illessék.^[6] 1866-ban nem igazolták az erdélyi országgyűlésre képviselőként megválasztott Grigore Moisil mandátumát, mivel nem tudott magyarul.^[7] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták.

1883. július 30-án egykori birtokosainak örököse, a Kemény család beperelte a határában található erdőbirtokok miatt. 1890. január 10-én a besztercei törvényszék erdőit a lakosoknak ítélte, viszont kártérítés megfizetésére kötelezte őket.^[8]

Határában eladásra is fejtettek követ. 1895-ben Monoreana néven népbankot alapítottak a faluban. 1906-ban kisközségből nagyközséggé alakult.^[9] 1942-ben tőle északnyugatra kellett megépíteni a Szeretfalva–Déda-vasútvonal leghosszabb alagútját.

Népessége

• 1900-ban 1320 lakosából 1303 volt román nemzetiségű; 1280 görögkatolikus és 27 ortodox vallású.
• 2002-ben 995 lakosából 939 volt román, 50 cigány és 6 magyar nemzetiségű; 976 ortodox és 6 római katolikus vallású.

Látnivalók

• Iszapvulkánok (két hektáros természetvédelmi terület).
• Falumúzeum.

Híres emberek

• Itt született 1891. március 6-án Aurel Filimon etnográfus.
• Itt született 1925. április 22-én Teodor Tanco író.

Gazdaság

• Carmolact tejipari vállalat.^[10]

Jegyzetek

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

További információk

• A község bemutatása^{[halott link]} (románul)
• Monori népviselet