Simontelke

Simontelke (Simionești, Seimersdorf)
Ortodox templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Szászbudak
Rang	falu
Községközpont	Szászbudak
Irányítószám	427019
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	32759
Népesség
Népesség	218 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	5 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	342 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 04′ 00″, k. h. 24° 30′ 10″47.066793, 24.50275547.066793°N 24.502755°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 00″, k. h. 24° 30′ 10″47.066793, 24.50275547.066793°N 24.502755°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Simontelke (románul Simionești, korábban Șimontelche, németül Seimersdorf az erdélyi szász nyelven Seimesdref) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 10 km-re délre, Malomárka, Alsóbudak, Szászbudak és Bilak közt fekvő település.

Története

1215-ben villa Simonis néven említették először.

További névváltozatai: 1318-ban t. Symonteluke ... iuxta t-m Bodaht, 1319-ben p. Simonteluke, 1587-ben Simontelke, 1760–1762 között Simon, 1808-ban Simontelke h., 1854-ben Simontelke, Simonsdorf g., Simontelniku val, 1888-ban Simontelke (Seimesdorf, Simontelnicu, Simontyelek), 1913-ban Simontelke.

1323-ban Ipoch fia András magister birtoka volt, akitől Károly Róbert király elkobozta, majd a Kacsics nemzetségből való Simon fia Mihálynak, illetve unokaöccsének: Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adta (Gy2: 86). Utóbb a sajói uradalom tartozéka lett.

A középkorban magyar lakossága volt, mely a reformáció idején felvette a református vallást. 1621-ben még a reformátusoknak saját templomuk volt, azonban az 1658-as tatárjárást követően a hívek száma annyira megfogyatkozott, hogy a következő évszázad közepén azt jegyezték fel református lelkészéről Georg Fabritiusról, hogy "lelkészkedik hallgatók nélkül". Az ő 1754-ben bekövetkezett halálával a református egyházközség is megszűnt. A magyar lakosság pótlására román jobbágyok költöztek be.

A trianoni békeszerződésig Beszterce-Naszód megye Besenyői járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 406 lakosa volt, ebből 397 román, 7 magyar és 2 német.

2002-ben 217 lakosából 215 román és 2 magyar volt.

Források

• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Hivatkozások