Bethlenkeresztúr

Bethlenkeresztúr (Cristur-Șieu, Oberkreuz)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Sajóudvarhely
Rang	falu
Községközpont	Sajóudvarhely
Irányítószám	427311
SIRUTA-kód	34832
Népesség
Népesség	467 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	4 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	287 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 18′ 11″47.120834, 24.30294447.120834°N 24.302944°EKoordináták: é. sz. 47° 07′ 15″, k. h. 24° 18′ 11″47.120834, 24.30294447.120834°N 24.302944°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Bethlenkeresztúr (némely forrásokban Sajókeresztúr, vagy Magyarkeresztúr, románul Cristur-Șieu, németül Oberkreuz, az erdélyi szász nyelven Eberscht-Kreiz) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Besztercétől 23 km-re nyugatra, Bethlentől 16 km-re délkeletre, Sajókiskeresztúr, Sajószentandrás, Sajósárvár és Pogyerej közt, a Sajó jobb partján fekvő település.

Története

1332-ben említi először a pápai tizedjegyzék, de Sancta Cruce néven.

A falu lakossága a reformáció idején áttért az unitárius, majd a református vallásra. A falut 1603-ban Giorgio Basta katonái elpusztították, a kőtemplomot is lerombolták. A megcsappant magyar lakosság mellé ezt követően románok települtek, de a magyar lakosság sem pusztult ki teljesen, mert a magyar lakosok adakozásából a templomot újjáépítették. 1754-ben azonban ismét romlásnak indult és ezúttal nem volt aki újjáépítse. 1837-ben Hodor Károly már ezt írta róla: „Itt csak volt református templom, melynek puszta falai közt a fül ma csak csendességet hall a madarak napestig való csevegésén kívül.”^[2] A 18. század közepére a magyar lakosság négy családra apadt, ennek ellenére 1848-ban egy kis református templomot építettek a maguk számára.

A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

Lakossága

1910-ben 744 lakosából 683 román, 58 magyar és 3 német volt.

2002-ben 486 fő lakta a települést, ebből 469 román, 11 magyar és 6 cigány.

Hivatkozások

Források

• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6