Norfolk-sziget

Norfolk-sziget
Territory of Norfolk Island
A Norfolk-sziget zászlaja Norfolk-sziget címere
Nemzeti mottó: Inasmuch Nemzeti himnusz: Pitcairn Anthem
Fővárosa	Kingston
d. sz. 29° 02′ 00″, k. h. 167° 56′ 59″-29.033333333333, 167.9497222222229.033333°S 167.949722°EKoordináták: d. sz. 29° 02′ 00″, k. h. 167° 56′ 59″-29.033333333333, 167.9497222222229.033333°S 167.949722°E
Legnagyobb város	Burnt Pine
Államforma	alkotmányos monarchia
Vezetők
Király	III. Károly ausztrál király
Miniszterelnök	Geoffrey Robert Gardner
Hivatalos nyelv	angol
Népesség
Népszámlálás szerint	2188 fő (2021. aug. 10.)[1]
Rangsorban	244
Becsült	2 302 fő[2] fő (2011 augusztus)
Rangsorban	244
Népsűrűség	53,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	34,6 km²
Időzóna	UTC+11:30 Pacific/Norfolk (UTC+11)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Ausztrál dollár (AUD)
Hívószám	672
Internet TLD	.nf
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Norfolk-sziget témájú médiaállományokat.

A Norfolk-sziget Ausztrália külbirtoka Óceániában.

Földrajz

Óceánia egyik szigete Új-Kaledónia és Új-Zéland között, az előbbitől 785 km-nyire, a kis Nepean és Philip-szigeteket is beleszámítva 43,5 km² területtel. Kikötője nincs; csakis a Sydney- és Cascade-öblöknél közelíthető meg, de viharos időkben egyáltalán nem lehet hozzáférni. A fennsíkot alkotó sziget legmagasabb csúcsa a Pitt-hegy (317 m). Norfolkot buja növényzet takarja; a sajátságos alakú Norfolk-szigeti fenyők (Araucaria heterophylla) pompás erdőket alkotnak.

Története

Norfolk-sziget első lakói kelet-polinéziaiak voltak, akik vagy az Új-Zélandtól északra fekvő Kermadec-szigetekről, vagy Új-Zéland Északi-szigetéről jöttek. A 14. vagy 15. században érkeztek, és több nemzedékük élt itt eltűnésükig. A település végső sorsa rejtély maradt.

1774-ben Cook fedezte fel. Jelentése nyomán úgy tűnt, hogy a szigeten rostnövényeket és hajóárbócnak való fát lehet termelni. Ennek azért volt jelentősége, mert akkoriban a brit flotta mozgásképessége a Baltikumból érkező vitorlavászontól és kötelektől függött. A Baltikum kikötői pedig orosz kézen voltak, vagyis a brit flotta harcképessége az orosz cár jóindulatától függött. Ezért döntöttek úgy Angliában, hogy az Ausztráliába tartó flotta vigyen foglyokat a Norfolk-szigetre is. Az eredeti várakozások nem teljesültek, de 1788 és 1842 között kevés megszakítással deportáltak laktak ott. 1842-ben elnéptelenedett. 1856-ban a Bounty hajó fellázadt matrózainak utódait – pontosabban azok egy részét – telepítették itt le, mert eredeti lakhelyük, a Pitcairn-szigetek túlnépesedett. Ezeknek utódai (mintegy 600-an) laktak rajta ezután.

A második világháborúban nagy légitámaszpont, üzemanyag-feltöltő hely működött itt, de támadás nem érte. 1979-ben Norfolk-sziget korlátozott autonómiát kapott Ausztráliától, a sziget kormányának hatáskörébe került a szigettel kapcsolatos legtöbb ügy. A pénzügyi problémák és a turisztikai bevételek csökkenése miatt Norfolk-sziget kormánya az ausztrál szövetségi kormányhoz fordult segítségért 2010-ben. Ennek eredményeként a szigetlakók első ízben fizettek jövedelemadót, de bővültek a számukra elérhető jóléti szolgáltatások.

Gazdaság

A területének 11%-a szántó, 28%-a rét és legelő. Növénytermesztés: citrusfélék, ananász, banán, zöldségfélék. Idegenforgalom.

Jegyzetek

Források

• A Világ országai (Nyír-Karta Bt., 2008)
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

További információk

• www.norfolk.gov.nf/

Kapcsolódó szócikkek

• A Norfolk-sziget madárfajainak listája

Ez a szigetekkel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!