Párizsi Kommün

Commune de Paris párizsi kommün
1871. március 18. – 1871. május 21.
Vörös zászló
Párizs és környéke 1871-ben
Általános adatok
Fővárosa	Párizs
Hivatalos nyelvek	francia
Kormányzat
Államforma	községtanács
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Commune de Paris párizsi kommün témájú médiaállományokat.

A Párizsi Kommün (párizsi községtanács, franciául: Commune de Paris) blanqui–proudhoni szocialista államszervezet, melyet 1871. március 18-án kiáltottak ki Párizsban, és május 21. és május 28. között vertek le.

Előzményei

A porosz–francia háború

Bővebben: Porosz–francia háború

A kommün kikiáltását a porosz–francia háborúban elszenvedett francia vereség előzte meg. Ennek következtében 1870 szeptember elején a porosz fogságba esett III. Napóleon császárt megfosztották trónjától, a bonapartizmus rendszere megbukott, kikiáltották a III. Köztársaságot. 1870 szeptember közepén Párizs porosz ostromgyűrűbe szorult. 1871. január 18-án a győztes poroszok a versailles-i kastély tükörtermében bejelentették a Német Császárság létrejöttét. Február 26-án a francia („versailles-i”) ideiglenes kormány (Adolphe Thiers) aláírta a megalázó feltételeket tartalmazó versailles-i előzetes békeszerződést. Párizsban kormányválság alakult ki, a radikális erők azt követelték, hogy a párizsi helyőrség folytassa a harcot a porosz csapatok ellen.

A kommün története

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A munkástüntetések nyomán március 28-án megválasztották a kommün (Párizsi Községtanács) tagjait (a tagok nem mind voltak kommunisták és marxisták, mert voltak köztük radikálisok, republikánusok is). A kormány kilenc bizottságból állt (a magyar Frankel Leó volt a közmunkabizottság elnöke). Úgy gondolták, hogy Franciaország a „községtanácsok szövetsége” lesz majd. Számos szociális intézkedést hoztak (például nyolcórás munkaidő), és államosították a gyárakat. A monarchia több jelképét, így a Vendôme-oszlopot ledöntötték. A kommün ellen a porosz hadsereg és a versailles-i kormánycsapatok közös fellépést terveztek. A kommün vezetői aláaknázták és éghető anyagokkal rakták meg Párizs fontos középületeit (a Louvre-t, a Palais Royal-t, a Városházát, a Rendőrprefektúrát, a Pénzügyi Szervezetek Felügyelőségét, a Vámraktárakat, a Pénzügyminisztériumot, az Államtanács székházát, a Becsületrend központját, számos színházat, a Legfelső Bíróság épületét és a Tuileriák palotáját), és ezek felgyújtását helyezték kilátásba arra az esetre, ha ellenséges katonák lépnének a városba.

Közszemlére tett kivégzett kommünárok

A ledöntött Vendôme-oszlop

1871 májusában a kormánycsapatok, porosz támogatással megtámadták a Kommün erőit. A kommünárdok beváltották fenyegetésüket, a Tuileriák palotáját teljesen, a többi épületet részlegesen felégették. A város ostroma során további súlyos károk keletkeztek épületekben és emberéletekben egyaránt. A katonai túlerő felülkerekedett a felfegyverzett párizsi munkásság erőin, a kommünt leverték, az elfogott kommünárokat kivégezték.

Hatása

Kommunalizmus és kommunizmus

Karl Marx és számos kommunista vezető az első proletárdiktatúrának, így az első kommunista államnak nevezte a párizsi kommünt, bár a községtanács szándéka több tekintetben különbözött a későbbi kommunista elvektől. A kommün alapelvei Louis Auguste Blanquitől és Pierre-Joseph Proudhontól, a francia szocializmus kiemelkedő alakjaitól származtak. Blanqui szerint a jogi és vagyoni egyenlőséget gyors államcsínnyel érheti el az összeesküvők egy csoportja, mely aztán diktatórikus eszközökkel kormányoz, Proudhon pedig az anarchisták előfutárának számított, és szerinte a társadalom működését szabadon együttműködő emberek közössége biztosítja. A kommün szocialista intézkedései is ezek szellemében fogantak.

A párizsi kommün a művészetekben

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Források

• Závodszky Géza.szerk.: Rudolf Ottó: 35. A munkások mozgalmai az 1848-as forradalmak után. A párizsi kommün, Történelem III., átdolg. kiad. szerk.: Pálinkás Mihály, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 181–182. o. (2003). ISBN 978-963-19-4828-8 
• Herber Attila, Martos Ida, Moss László, Tisza László. Európa államainak története (1870–90) – Franciaország, Történelem 5. (1798-tól 1914-ig), Hatodik kiadás, Reáltanoda Alapítvány, 259–260. o. (2005). ISBN 963-04-6874-3 
• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 541–542. o. ISBN 963-9257-11-7  
• Commune. In Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.  

További információk

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!