Somlay Artúr

Somlay Artúr
1942-ben Szegeden
1942-ben Szegeden
SzületettSchneider Arthur Jakab Zsigmond
1883. február 28.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt
  • 1951. november 10. (68 évesen)
  • 1951. november 11. (68 évesen)[4]

Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiSomlay Júlia
Somlay Emília
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (33-1-50/a)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek1900 – 1951
Híres szerepeiSimon Péter (karmester) - Valahol Európában
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díjak
1948, 1951
Kiváló művész-díj
1950

  • IMDb
  • PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Somlay Artúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Somlay Artúr (született Schneider Arthur Jakab Zsigmond; Budapest, 1883. február 28.[5] – Budapest, 1951. november 10.)[6] kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, színészpedagógus.

Somlay Artúr (balra) a Piros bugyelláris című film egyik jelenetében Tapolczay Gyulával és Pethes Sándorral (1938)
Somlay Artúr emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István körút 9. sz. alatt
Somlay Artúr sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33-1-50/a

Életpályája

Édesapja Schneider Artúr monarchiabeli katonatiszt, édesanyja Obkracsil (Apkracil) Emília volt, akik öt gyermeket neveltek. A későbbi színészfejedelem többször ellógott hazulról, hogy mindenféle társulatokban felléphessen. Apja egy ideig járt utána, hazavitte, de egy idő után belenyugodott abba, hogy fiából „komédiás” lesz.

A Vígszínház színiiskoláját végezte el, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott és Debrecenben. 1905-ben vendégként fellépett a Vígszínházban, 1906-ban pedig a Városligeti Színkörben. 1906–1907-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaságnál és a Fővárosi Kabaréban, utána pedig Miskolcon, illetve a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt.

1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott és fellépett a rádióban illetve pódiumon is. 1921-ben Berlinben forgatott mozifilmet. Regény- és drámaírással is próbálkozott. Ezt követően 1922–23-ban, 1925-ben és 1929–30-ban a Belvárosi Színházban, 1923-ban, 1926-ban, 1929-ben és 1933-ban a Magyar Színházban, 1924–26-ban pedig a Renaissance Színházban lépett színpadra. 1927-től 17 éven át a Vígszínházban szerepelt. 1935–36-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1929-ben meghívták az Új-, 1923-ban, 1928-ban, 1930–31-ben és 1939-ben az Andrássy úti-, 1942-ben a Nemzeti-, 1944-ben az Új Magyar Színház egy-egy bemutató előadására. 1925 júliusában a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. 1945-ben a Víg- és a Márkus Parkszínház foglalkoztatta. 1946 és 1951 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán.

A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József eleinte még hallgatott a szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá. Somlay hazament Nagyboldogasszony út 71. szám alatti lakására, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; 1951. november 10-én hajnali 3 órakor így érte a halál, amelyet szívbénulás, koszorúérgörcs okozott, szívkoszorúér-elmeszesedéses háttérrel.

Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította.

Magánélete

1905. május 7-én vette feleségül Laszlovszky Júliát, 1945-ben elváltak. Leányuk Somlay Júlia színésznő, Hajmássy Miklós színész első felesége volt.

Vezetéknevét 1937-ben hivatalosan is Somlayra változtatta.[7][8]

Díjai, elismerései

Főbb szerepei

Színház

Film

  • Ma és holnap (1912)
  • Simon Judit (1915)
  • Faun (1917)
  • Ilona (1921)
  • Az orvos titka (Párizs, 1929–30)
  • Az új földesúr (1935)
  • Budai cukrászda (1935)
  • Rozmaring (1938)
  • A falu rossza (1938)
  • A piros bugyelláris (1938)
  • Halálos tavasz (1939)
  • Fűszer és csemege (1940)
  • Zárt tárgyalás (1940)
  • Semmelweis (1940)
  • Hazajáró lélek (1940)
  • Gyurkovics fiúk (1940)
  • Erzsébet királyné (1940)
  • A kegyelmes úr rokona (1941)
  • Életre ítéltek (1941)
  • Európa nem válaszol (1941)
  • Végre (1941)
  • Haláltánc (1941)
  • Édes ellenfél (1941)
  • Szerető fia, Péter (1942)
  • Egy asszony visszanéz (1942)
  • Magdolna (1942)
  • Intéző úr (1942)
  • Lelki klinika (1942)
  • Keresztúton (1942)
  • A harmincadik (1942)
  • Halálos csók (1942)
  • Alkalom (1942)
  • Szováthy Éva (1943)
  • Szerelmi láz (1943)
  • Féltékenység (1943)
  • Aranypáva (1943)
  • Benedek-ház (1943)
  • Madách (1944)
  • A két Bajthay (1944)
  • Gyanú (1944)
  • Kétszer kettő (1944)
  • Hazugság nélkül (1945)
  • Valahol Európában (1947)
  • Ludas Matyi (1949)
  • Különös házasság (1951)
  • Nyugati övezet (1951)

Művei

  • Veszedelem (dráma) (1908)

Emlékezete

Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében: amikor a főhős bűnügyi újságíró először szemtől szemben találkozik a könyv negatív főszereplőjével, az a legelső gondolata, mintha személyesen Somlay Artúrral találta volna szembe magát.

Irodalom

Jegyzetek

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  4. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  5. Születése bejegyezve a Deák téri német evangélikus egyházközség keresztélési akv. 52/1883. folyószáma alatt
  6. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 658/1951. folyószáma alatt.
  7. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma: 55.198/1937.
  8. Nemes Schneider Artur – Somlay Artur lett. Nemzeti Ujság, XIX. évf. 248. sz. (1937. október 31.) 27. o. Hozzáférés: 2024. június 18. (fizetős hozzáférés)

Források

  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  • Magyar életrajzi lexikon
  • STOP.hu
  • Hangosfilm

További információk

Sablon:A Vígszínház színiiskolájának növendékei
  • m
  • v
  • sz
A Vígszínház színiiskolájának növendékei
Ács József  •  Almássy Lola (Lujza)  •  Barna Mariska (Csákyné Barna Manci)  •  Csomor Gyula  •  Czobor Ernő  •  Deák Kornél •  Dénes Marcell  •  Erdős Hugó  •  Erődi Jenő  •  Fátyol Klári  •  Gazdácska Lajos  •  Gidály Fáni  •  Gerlaki Hermin  •  Gyárfás Dezső  •  Hajnal György  •  Heves Béla  •  Hidy Irén  •  Juhász Imre  •  Kovács (Krupka) András  •  Komáromi Gizi  •  Krasznai Elek  •  Kürti Teréz  •  Makróczy Levente  •  Marthon Erzsi  •  ifj. Mátray Béla  •  Medgyaszay Vilma  •  Peterdi Andor  •  Róna Valér  •  Rónai Hermin  •  Sipos Zoltán  •  Somlay Artúr  •  Somló Margit  •  Somogyi Károly  •  Szűcs Irén  •  Takács Oszkár  •  Tarján Irma  •  Virágh Jenő
Sablon:A Nemzeti Színház örökös tagjai
  • m
  • v
  • sz
Nemzetközi katalógusok
  • WorldCat: E39PBJppDJQQFYBkhmcmx3bmVC
  • VIAF: 23457075
  • PIM: PIM70204
  • OSZMI: OSZMI4033
  • LCCN: n81021701
  • ISNI: 0000 0000 2451 279X
  • GND: 1062239792
  • SUDOC: 195625412
  • BNF: cb14700595t
  • Filmművészet Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap