Svájc az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Svájc | |
Adatok | |
Műsorsugárzó | |
Korábbi nemzeti válogatók | Concours Eurovision (1956–1957, 1959–1961, 1963–1970, 1972–1993, 1998, 2000, 2002, 2004) Die Grosse Entscheidungsshow (2011–2018) |
Belső kiválasztás | 1958, 1962, 1971, 1994, 1996–1997, 2005–2010, 2019– |
Részvételek és eredmények | |
Részvételek | 63 (52 döntő) |
Első részvétel | 1956 |
Legjobb eredmény | 1. (1956, 1988) |
Legrosszabb eredmény | utolsó (1964, 1967, 1974, 1998, 2004 elődöntő, 2010 elődöntő, 2011, 2015 elődöntő) |
Rendezések | Lugano 1956 Lausanne 1989 |
Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 1207 (24.) |
Külső hivatkozások | |
Honlap | Az SRF eurovíziós honlapja Svájc profilja a eurovision.tv-n |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Svájc eddig hatvanhárom alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.
A svájci műsorsugárzó a SRG SSR, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1956-ban csatlakozott a versenyhez.
Svájc eddig két alkalommal, 1956-ban és 1988-ban aratott győzelmet.
Története
Évről évre
Svájc egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. Az első versenynek ők voltak a házigazdái, és azt meg is nyerték, így Svájc lett az első ország, amely a debütálása évében meg is nyerte a versenyt (51 évvel később, 2007-ben még egy ország, Szerbia is az első részvétele évében lett győztes). A következő néhány évben többször közel álltak hozzá, de nem tudtak újra győzni.
Az 1974-es utolsó hely után sikeres évek következtek: 1975 és 1982 között minden alkalommal az első tízben zártak, de nyerniük ekkor sem sikerült. Végül 1988-ban érték el második győzelmüket, amikor az akkor még ismeretlen Céline Dion a verseny történetének egyik legizgalmasabb szavazása végén tudott nyerni.
Mivel Svájc a székhelye a versenyt szervező EBU-nak, azon kevés országok egyike, melyek sosem léptek vissza önszántukból. Azonban az 1993 és 2003 között érvényben lévő kieséses rendszer értelmében 1995-ben, 1999-ben, 2001-ben és 2003-ban sem vehettek részt az előző év rossz eredménye miatt. Az 1995-ös verseny volt a legelső, melyet Svájc nélkül rendeztek meg.
A 2004-ben bevezetett elődöntőben első alkalommal nulla ponttal zártak, annak ellenére, hogy több, mint harminc ország szavazott. 2005-ben sikerült a döntőbe jutniuk, és az első tízben végezniük, így a következő évben automatikusan döntősök voltak, ott azonban nem tudták megismételni a jó szereplést. Azóta szinte mindig kiestek az elődöntőben, sőt 2010-ben mindössze két ponttal az utolsó helyen zártak. A következő évben bár sikerült továbbjutniuk az elődöntőből, a döntőben ismét utolsóként zártak. 2012-ben és 2013-ban ismét kiestek az elődöntőben. 2014-ben azonban sikerült továbbjutniuk, és a döntőben 13.-ok lettek. 2015-ben és 2016-ban is az elődöntő utolsó helyén végeztek. 2017-ben és 2018-ban sem sikerült kivívniuk a továbbjutást, viszont 2019-ben egészen a negyedik helyig jutottak a döntőben.
2020-ban Gjon’s Tears képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A svájci műsorsugárzó jóvoltából végül az énekes újabb lehetőséget kapott az ország képviseletére a következő évben. 2021-ben az elődöntő megnyerése után a döntőben túlszárnyalták a 2019-es eredményüket. Ezúttal harmadikként végeztek, ami 1993 óta a legjobb eredményüknek számít. 2022-ben annak ellenére, hogy ismét továbbjutottak a döntőbe, nem sikerült megtartani a jó eredményeket, tizenhetedikek lettek, majd a következő évben még rosszabb eredményt értek el, huszadikak lettek.
Nyelvhasználat
Svájc eddigi hatvanhárom versenydalából huszonöt francia nyelvű, tizenhat angol nyelvű, tizenkettő német nyelvű, kilenc olasz nyelvű volt, a hazai rendezésű 1989-es versenyre pedig romans nyelvű dallal neveztek.[1]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Svájc indulóinak francia, német, olasz, vagy romans nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték – ekkor egyszer angol nyelvű dallal neveztek –, majd 1999-ben véglegesen. Azóta főleg angol nyelvű dalokkal neveztek.
Mivel Svájcnak négy hivatalos nyelve van, némi előnyük volt a többi országgal szemben, amikor érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály. Figyelemre méltó Peter, Sue & Marc, akik négyszer képviselték Svájcot, mindig különböző nyelven: sorban francia, angol, német és olasz nyelven.
Nemzeti döntő
Svájc nemzeti döntője a Die Grosse Entscheidungsshow nevet viselte, amely 2011-től 2018-ig volt az ország dalválasztó műsora. 2019-től Svájc belső kiválasztással döntött előadójukról.
2004-ig azonos lebonyolítású nemzeti döntőt tartottak: a döntőben kilenc-tíz dal vett részt, melyek különböző nyelvűek voltak, és közülük három regionális zsűri választotta ki a nyertest.[2] 1998-tól a nézők is részt vettek a döntésben, telefonos szavazás segítségével.[3] 2011-ben hat év után először rendeztek nemzeti döntőt: tizenkét induló közül a nézők választották ki a nyertest.[4] A következő évben hasonló keretek között döntöttek az induló kilétéről, csak a döntő mezőnyét növelték tizennégyre.[5]
Résztvevők
Év | Előadó | Dal | Magyar fordítás | Döntő | Pontszám | Elődöntő | Pontszám |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1956 | Lys Assia | Das alte Karussell | Az öreg körhinta | Nincs adat | Nem volt elődöntő | ||
Lys Assia | Refrain | Refrén | 1. | Nincs adat | |||
1957 | Lys Assia | L’enfant que j’étais | A gyermek, aki voltam | 8. | 5 | ||
1958 | Lys Assia | Giorgio | György | 2. | 24 | ||
1959 | Christa Williams | Irgendwoher | Valahonnan | 4. | 14 | ||
1960 | Anita Traversi | Cielo e terra | Ég és föld | 8. | 5 | ||
1961 | Franca Di Rienzo | Nous aurons demain | Holnap a miénk lesz | 3. | 16 | ||
1962 | Jean Philippe | Le retour | A visszatérés | 10. | 2 | ||
1963 | Esther Ofarim | T’en vas pas | Ne menj el | 2. | 40 | ||
1964 | Anita Traversi | I miei pensieri | A gondolataim | 13. | 0 | ||
1965 | Yovanna | Non, à jamais sans toi | Nem, örökké nélküled | 8. | 8 | ||
1966 | Madeleine Pascal | Ne vois-tu pas? | Nem látod? | 6. | 12 | ||
1967 | Géraldine Gaulier | Quel cœur vas-tu briser? | Kinek a szívét fogod összetörni? | 17. | 0 | ||
1968 | Gianni Mascolo | Guardando il sole | A napba nézve | 13. | 2 | ||
1969 | Paola del Medico | Bonjour, Bonjour | Jó napot, jó napot | 5. | 13 | ||
1970 | Henri Dès | Retour | Visszatérés | 4. | 8 | ||
1971 | Peter, Sue & Marc | Les illusion de nos vingt ans | Húszas éveink tévhitei | 12. | 78 | ||
1972 | Véronique Müller | C’est la chanson de mon amour | Ez a szerelmem dala | 8. | 88 | ||
1973 | Patrick Juvet | Je vais me marier, Marie | Megházasodom, Mária | 12. | 79 | ||
1974 | Piera Martell | Mein Ruf nach Dir | Téged hívlak | 14. | 3 | ||
1975 | Simone Drexel | Mikado | Mikádó | 6. | 77 | ||
1976 | Peter, Sue & Marc | Djambo, Djambo | — | 4. | 91 | ||
1977 | Pepe Lienhard Band | Swiss Lady | Svájci hölgy | 6. | 71 | ||
1978 | Carole Vinci | Vivre | Élni | 9. | 65 | ||
1979 | Peter, Sue, Marc, Pfuri Gorps & Kniri | Trödler & Co | Zsibárusok és társaik | 10. | 60 | ||
1980 | Paola | Cinéma | Mozi | 4. | 104 | ||
1981 | Peter, Sue & Marc | Io senza te | Nélküled | 4. | 121 | ||
1982 | Arlette Zola | Amour on t’aime | Szeretünk, szerelem | 3. | 97 | ||
1983 | Mariella Farré | Io così non ci sto | Nem tetszik nekem ez így | 15. | 28 | ||
1984 | Rainy Day | Welche Farbe hat der Sonnenschein? | Milyen színű a napfény? | 16. | 30 | ||
1985 | Mariella Farré és Pino Gasparini | Piano, piano | Lassan, lassan | 12. | 39 | ||
1986 | Daniela Simons | Pas pour moi | Nem nekem | 2. | 140 | ||
1987 | Carol Rich | Moitié, moitié | Fele-fele | 17. | 26 | ||
1988 | Céline Dion | Ne partez pas sans moi | Ne menj el nélkülem | 1. | 137 | ||
1989 | Furbaz | Viver senza tei | Nélküled élni | 13. | 47 | ||
1990 | Egon Egemann | Musik klingt in die Welt hinaus | Zene szól az egész világon | 11. | 51 | ||
1991 | Sandra Simó | Canzone per te | Egy dal Neked | 5. | 118 | ||
1992 | Daisy Auvray | Mister Music Man | Zenész úr | 15. | 32 | ||
1993 | Annie Cotton | Moi, tout simplement | Egyszerűen én | 3. | 148 | ||
1994 | Duilio | Sto pregando | Imádkozom | 19. | 15 | ||
1996 | Kathy Leander | Mon cœur l’aime | A szívem szereti őt | 16. | 22 | ||
1997 | Barbara Berta | Dentro di me | Bennem | 22. | 5 | ||
1998 | Gunvor | Lass ihn | Hagyd őt | 25. | 0 | ||
2000 | Jane Bogaert | La vita cos’è? | Mi az élet? | 20. | 14 | ||
2002 | Francine Jordi | Dans le jardin de mon âme | Lelkem kertjében | 22. | 15 | ||
2004 | Piero & The Musicstars | Celebrate! | Ünnepeljünk | Nem jutott be a döntőbe | 22. | 0 | |
2005 | Vanilla Ninja | Cool Vibes | Hűs rezgések | 8. | 128 | 8. | 114 |
2006 | Six4One | If We All Give a Little | Ha mind adunk egy kicsit | 16. | 30 | Automatikusan döntős | |
2007 | DJ Bobo | Vampires Are Alive | A vámpírok élnek | Nem jutott be a döntőbe | 20. | 40 | |
2008 | Paolo Meneguzzi | Era stupendo | Csodálatos volt | Nem jutott be a döntőbe | 13. | 47 | |
2009 | Lovebugs | The Highest Heights | A legmagasabb magasságok | Nem jutott be a döntőbe | 14. | 15 | |
2010 | Michael von der Heide | Il pleut de l’or | Aranyeső | Nem jutott be a döntőbe | 17. | 2 | |
2011 | Anna Rossinelli | In Love for a While | Egy ideig szerelmesen | 25. | 19 | 10. | 55 |
2012 | Sinplus | Unbreakable | Összetörhetetlen | Nem jutott be a döntőbe | 11. | 45 | |
2013 | Takasa | You and Me | Te és én | Nem jutott be a döntőbe | 13. | 41 | |
2014 | Sebalter | Hunter of Stars | Csillagvadász | 13. | 64 | 4. | 92 |
2015 | Mélanie René | Time to Shine | A ragyogás ideje | Nem jutott be a döntőbe | 17. | 4 | |
2016 | Rykka | The Last of Our Kind | Az utolsó a fajtánkból | Nem jutott be a döntőbe | 18. | 28 | |
2017 | Timebelle | Apollo | Apolló | Nem jutott be a döntőbe | 12. | 97 | |
2018 | ZiBBZ | Stones | Kövek | Nem jutott be a döntőbe | 13. | 86 | |
2019 | Luca Hänni | She Got Me | Elkapott | 4. | 364 | 4. | 232 |
2020 | Gjon’s Tears | Répondez-moi | Válaszoljatok! | Elmaradt a verseny | |||
2021 | Gjon’s Tears | Tout l’univers | Az egész univerzum | 3. | 432 | 1. | 291 |
2022 | Marius Bear | Boys Do Cry | A fiúk igenis sírnak | 17. | 78 | 9. | 118 |
2023 | Remo Forrer | Watergun | Vízipisztoly | 20. | 92 | 7. | 97 |
2024 | Nemo | The Code | A kód |
Szavazástörténet
1975–2023
Svájc a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
| Svájc a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Svájc még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Monaco és San Marino.
Svájc mindegyik országtól kapott legalább egy pontot az elődöntőkben.
Svájc a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
| Svájc a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Svájc még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország, Marokkó, Montenegró, Örményország, San Marino és Szlovákia.
Svájc mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben.
Rendezések
Év | Város | Helyszín | Műsorvezető(k) |
---|---|---|---|
1956 | Svájc, Lugano | Teatro Kursaal | Lohengrin Filipello |
1989 | Svájc, Lausanne | Palais de Beaulieu | Jacques Deschenaux, Lolita Morena |
Háttér
Év | Rendező | Német kommentátor | Francia kommentátor | Olasz kommentátor | Pontbejelentő |
---|---|---|---|---|---|
1956 | Lugano | Nem volt közvetítés | Robert Burnier | Nem volt közvetítés | — |
1957 | Frankfurt am Main | kommentár az RTF-en keresztül | Mäni Weber | ||
1958 | Hilversum | Theodor Haller | |||
1959 | Cannes | Boris Acquadro | |||
1960 | London | ||||
1961 | Cannes | ||||
1962 | Luxembourg | kommentár az Rai-n keresztül | Alexandre Burger | ||
1963 | London | Georges Hardy | |||
1964 | Koppenhága | Robert Burnier | |||
1965 | Nápoly | Jean Charles | |||
1966 | Luxembourg | Georges Hardy | Giovanni Bertini | ||
1967 | Bécs | Robert Burnier | |||
1968 | London | Giovanni Bertini | |||
1969 | Madrid | ||||
1970 | Amszterdam | ||||
1971 | Dublin | — | |||
1972 | Edinburgh | ||||
1973 | Luxembourg | ||||
1974 | Brighton | Michel Stocker | |||
1975 | Stockholm | ||||
1976 | Hága | ||||
1977 | London | ||||
1978 | Párizs | ||||
1979 | Jeruzsálem | ||||
1980 | Hága | ||||
1981 | Dublin | ||||
1982 | Harrogate | ||||
1983 | München | ||||
1984 | Luxembourg | Bernard Thurnheer | Serge Moisson | Ezio Guidi | |
1985 | Göteborg | ||||
1986 | Bergen | ||||
1987 | Brüsszel | ||||
1988 | Dublin | ||||
1989 | Lausanne | Thierry Masselot | |||
1990 | Zágráb | Emanuela Gaggini | |||
1991 | Róma | Lolita Morena | |||
1992 | Malmö | Mariano Tschuor | Ivan Frésard | ||
1993 | Millstreet | Bernard Thurnheer | Jean-Marc Richard | ||
1994 | Dublin | Wilma Gilardi | Sandra Studer | ||
1995 | Dublin | Heinz Margot | Joanne Holder | Nem vettek részt | |
1996 | Oslo | Sandra Studer | Pierre Grandjean | Yves Ménestrier | |
1997 | Dublin | Heinz Margot és Roman Kilchsperger | Jonathan Tedesco | Sandy Altermatt | |
1998 | Birmingham | Jean-Marc Richard | Regula Elsener | ||
1999 | Jeruzsálem | Sandra Studer | Nem vettek részt | ||
2000 | Stockholm | Astrid Von Stockar | |||
2001 | Koppenhága | Phil Mundwiller | Nem vettek részt | ||
2002 | Tallinn | Jonathan Tedesco és Claudio Lazzarino | Diana Jörg | ||
2003 | Riga | Roman Kilchsperger | Jean-Marc Richard és Alain Morisod | Nem vettek részt | |
2004 | Isztambul | Marco Fritsche | Daniela Tami és Claudio Lazzarino | Emel Aykanat | |
2005 | Kijev | Sandra Studer | Jean-Marc Richard és Marie-Thérèse Porchet | Cécile Bähler | |
2006 | Athén | Jean-Marc Richard és Alain Morisod | Sandy Altermatt és Claudio Lazzarino | Jubaira Bachmann | |
2007 | Helsinki | Bernard Thurnheer | Jean-Marc Richard (összes adás) Nicolas Tanner (elődöntő) Henri Dès (döntő) | Sven Epiney | |
2008 | Belgrád | Sven Epiney | Jean-Marc Richard és Nicolas Tanner | Sandy Altermatt | Cécile Bähler |
2009 | Moszkva | ||||
2010 | Oslo | Christa Rigozzi | |||
2011 | Düsseldorf | Jonathan Tedesco | Cécile Bähler | ||
2012 | Baku | Clarissa Tami és Paolo Meneguzzi | Sara Hildebrand | ||
2013 | Malmö | Alessandro Bertoglio | Mélanie Freymond | ||
2014 | Koppenhága | Sven Epiney, Peter Schneider és Gabriel Vetter | Alessandro Bertoglio és Sandy Altermatt | Kurt Aeschbacher | |
2015 | Bécs | Clarissa Tami és Paolo Meneguzzi | Laetitia Guarino | ||
2016 | Stockholm | Clarissa Tami és Michele Carobbio | Sebalter | ||
2017 | Kijev | Sven Epiney, Stefan Büsser és Micky Beisenherz | Clarissa Tami és Sebalter | Luca Hänni | |
2018 | Lisszabon | Sven Epiney | Letícia Carvalho | ||
2019 | Tel-Aviv | Jean-Marc Richard és Nicolas Tanner (összes adás) Bastian Baker (döntő) | Sinplus | ||
2021 | Rotterdam | Jean-Marc Richard és Nicolas Tanner (összes adás) Joseph Gorgoni (döntő) | Clarissa Tami (összes adás) Sebalter (döntő) | Angélique Beldner | |
2022 | Torino | Jean-Marc Richard (összes adás) Nicolas Tanner (elődöntők) Gjon’s Tears (döntő) | Francesca Margiotta (első elődöntő és döntő) Boris Piffaretti (második elődöntő és döntő) Clarissa Tami (összes adás) | Julie Berthollet | |
2023 | Liverpool | Jean-Marc Richard és Nicolas Tanner | Ellis Cavallini és Gian-Andrea Costa | Chiara Dubey | |
2024 | Malmö | Jennifer Bosshard |
Díjak
Marcel Bezençon-díj
Kategória | Év | Előadó | Dal | Zeneszerző(k) Szöveg / zene | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Helyezés | Pontszám | ||||||
Zeneszerzői díj | 2021 | Gjon’s Tears | Tout l’univers | Gjon Muharremaj, Xavier Michel, Wouter Hardy, Nina Sampermans | 3. | 432 | Hollandia, Rotterdam |
ESC Radio Awards
Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
---|---|---|---|---|---|---|
Helyezés | Pontszám | |||||
Legjobb dal | 2021 | Gjon’s Tears | Tout l’univers | 3. | 432 | Hollandia, Rotterdam |
Legjobb férfi előadó | 2019 | Luca Hänni | She Got Me | 4. | 364 | Izrael, Tel-Aviv |
2020 | Gjon’s Tears | Répondez-moi | – | – | Hollandia, Rotterdam | |
2021 | Gjon’s Tears | Tout l’univers | 3. | 432 | Hollandia, Rotterdam |
Galéria
- Jean Philippe Luxembourgban (1962)
- Yovanna Nápolyban (1965)
-
- Peter, Sue & Marc Hágában (1976)
- Piero & The Musicstars in Isztambulban (2004)
- Six4One Athénban (2006)
-
- Paolo Meneguzzi Belgrádban (2008)
- Michael von der Heide Oslóban (2010)
- Anna Rossinelli Düsseldorfban (2011)
-
-
-
-
-
- Luca Hänni in Tel Aviv (2019)
- Gjon’s Tears Rotterdamban (2021)
- Marius Bear Torinóban (2022)
- Remo Forrer Liverpoolban (2023)
Lásd még
Források
- ↑ Svájc indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
- ↑ 1993-as svájci nemzeti döntő.. natfinals.50webs.comd. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
- ↑ 1998-as svájci nemzeti döntő.. natfinals.50webs.comd. (Hozzáférés: 2009. június 26.)
- ↑ 2011-es svájci nemzeti döntő.. natfinals.50webs.comd. [2011. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
- ↑ 2012-es svájci nemzeti döntő.. natfinals.50webs.comd. [2011. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 12.)
További információk
- Svájc profilja a eurovision.tv-n
- Az SRF eurovíziós honlapja
- Eurovíziós Dalfesztivál portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap