Zemgale

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Zemgale (Szemigallia, Zemgallen, Semgallen, Alsó-Lettország) egyike Lettország öt tájegységének. A tájegység nevét az ezen a területen élt balti törzsről, a szemigallokról (zemgalok) kapta.

Lettország történelmi tájegységei

Fekvése

Zemgale címere

Zemgale Lettország déli részének a közepén terül el, nem messzi a fővárostól, Rigától. Délen Litvániával határos. Nyugaton Kurzeme, keleten Latgale határolja. Központja Jelgava (németül: Mitau). A történelmi Szemigallia területe átnyúlt a mai Litvánia Sēlijai területére. Zemgale területe 10 000 négyzetkilométer, lakosainak száma hozzávetőlegesen 300 000. Zemgaléhez Aizkraukle, Bauska, Dobele, és Jekabpils járások tartoznak.

Történelme

Lettország történelme
Korai idők
Korai újkor
Lett Köztársaság
Sablon:Lettország történelme
  • m
  • v
  • sz

Zemgale a 2. századtól kezdve lakott terület. Az 5-9. század között a Daugavának, az Észak-Európát a Fekete-tengerrel összekötő vízi útnak köszönhetően jelentős gazdasági fejlődésen ment át.

A Kardtestvérek rendje Kurzeme elfoglalását követően hódításait Zemgale irányába folytatta. A szemigallok keményen ellenálltak. A kardtestvérek 1290-ben foglalták el az őslakók utolsó erődítményeit, Zemgale teljes területét. Ez a lakosság életét gyökeresen megváltoztatta. Megindult a terület mezőgazdaságának fejlődése, de ugyanakkor a feudalizálódás is, ami a lakosság nagy részét jobbágysorba süllyesztette.

A livóniai háború (1558-1583) és a reformáció hatására Lettországnak a Daugava nyugati partja és a Balti-tenger közötti területén létrejött a Kurzemei és Zemgalei Hercegség (lettül: Kurzemes un Zemgales hercogiste, németül: Herzogtum Kurland und Semgallen, a történelemkönyvekben leggyakrabban csak Kurlandi Hercegség néven). Gotthard von Kettler, a Kardtestvérek rendje utolsó nagymestere lett a hercegség első uralkodója, aki házasságra lépett Mecklenburgi Anna hercegnővel, és elfogadta a litván nagyherceg, később pedig a lengyel király hűbéri fennhatóságát. A hercegség fővárosa Jelgava (németül: Mitau) lett. Az 1617-1629-es svéd-lengyel háborút követően a lengyelek elvesztették livóniai tartományaik java részét, és csak Kurzeme és Zemgale Hercegség maradt a kezükben.

Az 1700-ban kitört nagy északi háborút követően a terület gazdasága jelentősen megváltozott. A falvak helyét kiterjedt tanyavilág foglalta el. Ezzel egy időben a Kurzemei és Zemgalei Hercegség orosz uralom alá került. 1795-ben a már csak névleges hercegség is megszűnt és Zemgale hivatalosan is az Orosz Birodalom része lett. Ezt követően egészen 1918-ig, a Lett Köztársaság kikiáltásáig mind adminisztratív, mind gazdasági téren megtartotta egységét.

Zemgale gazdasági fejlődése 1866-ot, a jobbágyság megszüntetését követően gyorsult fel. Kiépült a terület úthálózata, amely nemcsak Rigával, hanem a szomszédos litván területekkel is összekapcsolta. 1866-ban indult útjára az első vasúti szerelvény Riga és Jelgava között, és 1902-ben nyitották meg a Krustpils–Jelgava–Ventspils vasútvonalat.

Sablon:Lett tájak
  • m
  • v
  • sz
Lettország tájegységei
Sablon:Balti államok
  • m
  • v
  • sz
Észtország
történelmi tájegységek
nagyobb városok
Õõ nyelv
nyelvjárások
Lettország
történelmi tájegységek
nagyobb városok
Ķķ nyelv
nyelvjárások
Litvánia
történelmi tájegységek
nagyobb városok
Ėė nyelv
nyelvjárások
Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 235663001
  • GND: 4499365-1
  • SUDOC: 164240861
  • középkor Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap