Bảo Đại vietnámi császár

A szócikkben a keleti névsorrendet, azaz a családnév–keresztnév formát követő nevek találhatók.

Bảo Đại vietnámi császár
Katonai pályafutása
Csatái	vietnámi háború
Született	1913. október 22.[1][2][3][4][5] Huế
Elhunyt	1997. július 30. (83 évesen)[2] 1997. július 31. (83 évesen)[6][7][8][9] 1997. augusztus 1. (83 évesen)[10] Párizs
Sírhely	Passyi temető Grave of Bao Daï
Szülei	Hoang Thi Cuc Nguyễn Hoằng-tôn
Házastársa	Nam Phuong Lê Thị Phi Ánh Bùi Mộng Điệp Monique Vinh Thuy
Gyermekei	Phương Mai Bao Thang Bao Long Bảo Ân Phuong Lien Phương Dung Phương Minh Nguyễn Phúc Phương Thảo
Foglalkozás	államférfi
Iskolái	Lycée Condorcet Cours Hattemer Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Lycée Lakanal
Halál oka	agyrák
Vallás	konfucianizmus mahájána
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje (1932. szeptember 10.) Grand Cross of the Royal Order of Cambodia Grand cross of the Order of the Million Elephants and the White Parasol a Koronarend nagykeresztje Grand Cross of the Order of Wissam El Alaouite
Bảo Đại vietnámi császár aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bảo Đại vietnámi császár témájú médiaállományokat.

Bảo Đại (Huế, 1913. október 22. – Párizs, 1997. július 30., 1997. július 31. vagy 1997. augusztus 1.) volt Vietnám utolsó, illetve a Nguyễn dinasztia tizenharmadik és egyben utolsó császára.

Élete

Nguyễn Vĩnh Thụy néven született Vietnám akkori fővárosában, Huếban. Apja Khải Địnhcsászár. A párizsi Lycée Condorcet-ban és a Politikatudományi Intézetben tanult. 1925-ben apja halála után került a trónra, és felvette a Bảo Đại nevet. Vietnám – Francia-Indokína részeként – ekkor Franciaország gyarmata volt.

1934. március 20-án vette feleségül Nam Phuongot, akitől öt gyermekük született.

1940-ben Indokínát megszállták a japánok. Japán nyomásra Bảo Đại kikiáltotta Vietnám függetlenségét. 1945-ben a japánok kivonultak, és Vietnámban az addig a japánok ellen harcoló kommunista partizán szervezet, a Việt Minh próbálta magához ragadni a hatalmat. A kommunisták vezetője Ho Si Minh meggyőzte a császárt, hogy adja át neki a hatalmat, cserébe Bảo Đại megtarthatja a császári címet, illetve az új kormányban a „legfőbb tanácsadó” szerepét kapja. 1945. szeptember 2-án kikiáltották Vietnám függetlenségét. Ezt nem nézték jó szemmel az Indokínába visszatérő franciák, akik szerették volna a háború előtti gyarmati birodalmat újraépíteni. Vietnámban zavargások és harcok törtek ki, ezért 1946-ban Bao Dai elhagyta az országot és Hongkongban és Kínában élt. 1949-ben a franciák meggyőzték, hogy térjen vissza Vietnámba, hogy betöltse az államelnöki posztot. Bár a posztot betöltötte, de rövid idő múlva ismét elhagyta szülőhazáját, és Párizsba költözött. Az első indokínai háború tovább folytatódott a franciák és a Việt Minh között, míg végül 1954-ben a Điện Biên Phủ-i csata során a franciák megsemmisítő vereséget szenvedtek.

Az 1954-es genfi békemegállapodás értelmében Vietnámot a 17-ik szélességi foknál ketté osztják. Az északi részen Ho Si Minh, a déli részen a franciák által támogatott Bảo Đại került hatalomra. Az államelnök Ngô Đình Diệmet jelölte ki a dél-vietnámi kormány élére. Diệm végül 1955-ben – választási csalással – magához ragadta a hatalmat, kikiáltotta a Vietnámi Köztársaságot és menesztette Bảo Đạit. Bảo Đại újból elhagyta Vietnámot és végleg Párizsban maradt egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig. Párizsban a Passyi temetőben helyezték végső nyugalomra.

Jegyzetek

Források

További információk

• Bao Dai – Terebess Ázsia Lexikon
• A vietnámi dinasztia (4.) – A Leszálló Sárkány Birodalma