I. Mihály román király

I. Mihály
1947 körül
Románia királya
Uralkodási ideje
1927. július 20. – 1947. december 30.
Koronázása	nem koronázták meg
Elődje	I. Ferdinánd II. Károly
Utódja	A királyság megszűnése
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Hohenzollern–Sigmaringen-ház
Született	1921. október 25. Szinaja; Románia
Elhunyt	2017. december 5. (96 évesen) Aubonne[1]
Nyughelye	Curtea de Argeș-i új érseki és királyi ortodox székesegyház[2]
Édesapja	II. Károly román király
Édesanyja	Ilona görög–dán királyi hercegnő
Testvére(i)	Carol Lambrino
Házastársa	Anna Bourbon–parmai hercegnő
Gyermekei	Margit hercegnő Ilona Hercegnő Irén hercegnő Zsófia hercegnő Mária hercegnő
I. Mihály aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

I. Mihály (románul Mihai I al României, Szinaja, 1921. október 25. – Aubonne(wd), 2017. december 5.) II. Károly román király és Ilona görög és dán királyi hercegnő fia, I. Ferdinánd román király unokája, Románia királya 1927-től 1930-ig, valamint 1940-től 1947-ig.

Az 1930-as évek, Antonescu érájában

Szinaja városában született 1921-ben. Már hatévesen ő volt hivatalosan az ország uralkodója azt követően, hogy nagyapja, I. Ferdinánd meghalt, apja, Károly herceg pedig lemondott a román trónról, és elhagyta az országot. Mivel 1927-ben még kiskorú volt, helyette régensek uralkodtak. A parlament – régensi rendszerrel szembeni – elégedetlenkedése miatt, II. Károly 1930-ban visszatért az országba és felváltotta Mihályt a trónon, ugyanakkor őt tette meg a trón első számú várományosának és kinevezte Gyulafehérvár nagyvajdájának. 1940-ben Ion Antonescu puccsot hajtott végre, az új kormány pedig a 18 éves Mihályt ültette a trónra a parlament beleegyezése nélkül. Az új király hatalma nagyon korlátozott volt, bár hivatalosan rangok és titulusok sorát birtokolta, az ország irányítását a fasiszta pártvezér, Ion Antonescu gyakorolta.

A kiugrás

1944-ben, miközben a szovjet csapatok megközelítették a román határt, Mihály egyre szorosabb kapcsolatokat kezdett ápolni a szövetséges hatalmakkal, olyannyira hogy 1944. augusztus 23-án visszavette a hatalmat, Antonescut letartóztatta, és a román kommunistáknak kiszolgáltatta, akik 1944. szeptember 1-jén átadták a szovjeteknek. Ezt követően egy rádióadásban tudatta a román néppel, hogy az ország a szövetségesek oldalára állt át, fegyverszünetet kötve velük és hivatalosan is hadba lépett Németország ellen. De a szovjet csapatok ennek ellenére hamarosan megszállták az országot, kb. 130 000 románt (főleg katonákat) letartóztattak, és szibériai lágerekbe deportáltak, ahonnan csak töredékük tudott hazatérni. Szeptember 12-én hivatalosan is megkötötték az egyezséget a szövetséges hatalmakkal, de ez sem tudta megakadályozni az ország megszállását, sokan emiatt az egészet kapitulációnak fogták fel. A hivatalos álláspont szerint ugyanakkor mintegy hat hónappal rövidült meg ezzel a háború, és a király százezrek életét mentette meg. A második világháborút követően, mind az amerikai Harry S. Trumantól, mind a szovjet Sztálintól kitüntetéseket kapott a kiugrásért. Az egyik legnagyobb szovjet elismerést a Győzelem-rendet 1945. július 6-án kapta meg.

Uralkodása a kommunizmus éveiben

1945. március 6-án szovjet nyomásra engedélyt adott a Román Kommunista Pártnak új kormány alakítására, és kinevezte miniszterelnökké Petru Grozát. A kommunista uralom alatt a király kezében valódi hatalom megint csak nem összpontosult.

1945 augusztusa és 1946 januárja között a király megpróbálta ellehetetleníteni a kommunistákat, egyszerűen nem írta alá a parlamenti határozatokat, és így azok nem léphettek érvénybe, ezt az időszakot nevezik „a király sztrájkjának”, de ezzel felhagyott szovjet, brit és amerikai nyomásra.

Trónfosztás

1947 novemberében Londonba utazott egy dinasztikus esküvőre, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Anna Bourbon–parmai hercegnővel. Mihály nem akart visszatérni Romániába, de a nyugati vezetők biztatására végül megtette.

Hazatérését követően azonban nem sokkal, 1947. december 30-án a román kommunisták felszólították a trón elhagyására, és kihirdették a királyság megszűnését és a népköztársaság létrejöttét. Néhány nap múlva le is mondott, és 1948. január 3-án a királyi család számos tagjával együtt kiutasították az országból. Még abban az évben megfosztották állampolgárságától is.

A trónvesztést követően

1948 júniusában vette feleségül Anna de Bourbon-Parma hercegnőt, akitől öt lánya született:

• Margit hercegnő (1949)
• Ilona hercegnő (1950)
• Irén hercegnő (1953)
• Zsófia hercegnő (1957)
• Mária hercegnő (1964)

Az immár korona és ország nélküli uralkodó – aki Viktória királynő egyenesági leszármazottja és II. Erzsébet harmadfokú unokatestvére – feleségével egy ideig Angliában élt, később pedig Svájcban, Versoix-ban telepedett le és dolgozott pilótaként.^[3]

1992-ben, húsvétkor, három évvel a kommunisták bukását követően az akkori kormány engedélyezte visszatértét az országba. Bukarestben körülbelül egymilliós tömeg gyűlt össze a fogadására. A hatalmas szimpátia, amely a királyt övezte, megrémítette Ion Iliescu államfőt és a szocialista kormányt, ezért rendeletben tiltották meg neki, hogy az elkövetkező években újra az ország földjére lépjen. 1997-ben – a szocialisták bukását követően – az új kormány, Emil Constantinescu vezetésével visszaadta neki a román állampolgárságot és engedélyezték számára a beutazását az országba. Ha birtokait nem is, de egykori vadászkastélyát visszaszerezte, és élete végéig használhatja a bukaresti Erzsébet-palotát.^[3] 2008. április 8-án a Román Akadémia megválasztotta tiszteletbeli tagjává.

2007 decemberében – annak ellenére, hogy az 1923-as alkotmány csak férfiágon engedélyezi a trón öröklését – legidősebb lányát, Margitot jelölte ki utódjául,^[3] 2016 márciusában pedig – miután súlyos betegségére hivatkozva bejelentette, hogy „visszavonul a közélettől” – felhatalmazta, hogy a „korona őreként” képviselje a román királyi családot.^[4]

2012-ben került nyilvánosságra, hogy több mint 700 Gorj megyei cigány hét évvel korábban kártérítési pert indított I. Mihály exkirály ellen. Az ottani romaszervezet elnöke, Mihai Toma az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, társaival együtt 50 milliárd régi lejes kártalanítást követelve az exkirálytól, mondván, hogy Mihály király volt az, aki államfőként személyesen ellenjegyezte a cigány lakosságnak a Transznisztriai kormányzóságba történő második világháborús deportálását, ami alatt több tízezren vesztették vagyonukat és életüket. Toma azt állítja, hogy birtokában van a király által ellenjegyzett deportálási parancs, amely egy romániai levéltárból került elő. Azért külföldön adták be a keresetet, mert a román bíróság megfizethetetlenül magas, 3 milliárd lejes illetéket szabott ki a felperesekre. Az ügyben az illetékes európai bíróság az exkirály haláláig nem hozott ítéletet, akkor pedig érdekmúlás címén az eljárást megszüntették.

A perindítás sajtóvisszhangja Romániában viszonylag gyorsan elült, az exkirályt nem vonták büntetőjogi felelősségre sem a deportálások elrendelése, népirtás, háborús-, illetve emberiség elleni bűncselekmények feltételezett vádjával.^[5]

Galéria

• 
  Mihály trónörökös 1938-ban.
• 
  I. Mihály román király 1942-es 200 lejes ezüstérmén.
• 
  I. Mihály román király 1940-es, 7 lejes postabélyegen.
• 
  Mihály román exkirály Gyulafehérváron, 2007-ben.

Ősei

Jegyzetek

További információk

• A királyi család hivatalos honlapja
• A király életéről
• Honlap a királyság visszaállításáért

Előző uralkodó: I. Ferdinánd

Román király 1927 – 1930

Következő uralkodó: II. Károly

Előző uralkodó: II. Károly

Román király 1940 – 1947

Következő uralkodó: nem volt (A királyság megszűnt)