Déli Vízikígyó csillagkép

Déli Vízikígyó csillagkép
Adatok
Latin névHydrus
Latin birtokos esetHydri
RövidítésHyi
Rektaszcenzió0h 05m – 4h 36m
Deklináció-58° 00´ – -82° 05´
Területe243 négyzetfok
Nagyság szerinti helyezés61
Teljesen láthatóészaki 8°-tól déli 90°-ig
Legfényesebb csillag (β Hydri)
fényessége2,82m
Szomszédos csillagképek

A Déli Vízikígyó (latin: Hydrus) egy csillagkép.

Története, mitológia

A Déli Vízikígyó egyike volt annak a tizenkét csillagképnek, amelyet Petrus Plancius jelölt ki Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman holland hajósok megfigyelései alapján, és már látszik a 35 cm átmérőjű, Jodocus Hondius és Plancius által Amszterdamban 1597-ben vagy 1598-ban kiadott éggömbön. Égi atlaszban a Johann Bayer által 1603-ban kiadott Uranometriában volt látható.

Nevezik Hím/férfi vízikígyónak is.

Látnivalók

Csillagok

Mélyég-objektumok

  • IC 1717
A Déli Vízikígyó csillagkép

Irodalom

  • Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
  • Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
  • Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
  • Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7[1]
  • Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
  • Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft., Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. A második szám egy numizmatikai könyvet is jelöl.
Sablon:Csillagképek
  • m
  • v
  • sz
  • Csillagászat Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap