Vitorla csillagkép
| Vitorla csillagkép | |
 | |
| Adatok | |
| Latin név | Vela |
| Latin birtokos eset | Velorum |
| Rövidítés | Vel |
| Rektaszcenzió | 8h 03m – 11h 06m |
| Deklináció | -37° 10’ – -57° 10’ |
| Területe | 500 négyzetfok |
| Nagyság szerinti helyezés | 32 |
| Teljesen látható | északi 33°-tól déli 90°-ig |
| Legfényesebb csillag | γ Velorum (Suhail) |
| fényessége | 1,75m |
| Szomszédos csillagképek | |
A Vitorla (latin: Vela) egy csillagkép.
Történet, mitológia
Az ókori görög csillagképet, az Argo Navis-t (argonauták hajója) Nicolas-Louis de Lacaille apát, francia csillagász három részre osztotta: a Hajógerinc csillagképre, a Hajófara csillagképre és a Vitorla csillagképre. (Más forrás a Tájoló csillagképet a hajó negyedik részének tekinti.)
Látnivalók
Csillagok
A csillagképnek nincs α és β csillaga, mert egy ősi csillagkép részlete.
- γ 1,2 Velorum: egy másod- és egy negyedrendű csillag alkotja ezt a kettőscsillagot. Fényesebb tagja a γ2Velorum, úgynevezett Wolf–Rayet-csillag (nagyon forró felszínű, gázfelhőket kilökő, nagyon ritka). Két távoli kísérő is észlelhető: egy nyolcad- és egy kilencedrendű csillag.
- δ Velorum: a szoros kettőscsillagot, másod- és hatodrendű komponensek alkotják. A távolsága 63 fényév, a színképosztálya A0. A megfigyeléséhez legalább 100 mm-es nyílású távcső szükséges.
- κ Velorum - Markeb: a δ Velorummal, a ι és az ε Carinae-vel alkotja a Hamis Kereszt-et, amit azért hívnak így, mert összetéveszthető a Dél Keresztje csillagképpel, ezáltal hibákat okozhat a csillagászati navigációban.
- λ Velorum - Alsuhail: a látszólagos fényessége 2,22m, a távolsága 820 fényév. Vörös óriás, a színképtípusa K4.
- μ Velorum: Nap-típusú csillag, a színképe G5, a látszólagos fényessége 2,84m, a távolsága 105 fényév.
- φ Velorum: egy 3,64 és egy 4,2 magnitúdós összetevő alkotja ezt a kettőscsillagot. A két komponens 50 évenként kerüli meg egymást. Mindkét összetevő A7-es színképosztályba tartozik, a Naptól való távolságuk mintegy 50 fényév.
- χ Velorum: 190 fényév távolságra lévő, másodrendű, B3-as színképtípusú csillag. A hőmérséklete mintegy 20 000 K.
Mélyég objektumok
Irodalom
- Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
- Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitorla csillagkép témájú médiaállományokat.
Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
