Hegedűs D. Géza

Hegedűs D. Géza
A Ganz Műszer Művek rendezvényén, valamikor az 1970-1980-as években
Született	Hegedűs Géza 1953. május 7. (71 éves)[1] Ibrány
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Hegedűs Barbara (1986)
Foglalkozása	színész filmrendező
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1975, színészet) Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1993, színházi rendező)
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1980) Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1982) SZOT-díj (1983) eMeRTon-díj (1988) Magyarország Érdemes Művésze díj (1989) Radnóti Miklós antirasszista díj (2005) Harsányi Zsolt-díj (2006) Magyarország Kiváló Művésze díj (2007) Roboz Imre-díj (2008) Gundel művészeti díj (2008) Kossuth-díj (2009) Vígszínház-díj (2014) Gábor Miklós-díj (2015)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1972–
Híres szerepei	Barrabás, a gengszter és a Révész A padlás
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegedűs D. Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hegedűs D. Géza (eredetileg Hegedűs Géza, Ibrány, 1953. május 7. –)^[2] Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, egyetemi docens, érdemes és kiváló művész a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektorhelyettese, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke, továbbá a Magyar Színházi Társaság elnökségének és a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanácsnak (NEÉT) tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Vígszínház egykori MSZMP-titkára.^[3][4]

Egyik leánya, Barbara szintén a színművészi pályán van.

Művészneve

Eredeti neve, a Hegedűs Géza helyett Hegedüs Géza író iránti tiszteletből, a névegyezés miatt használja pályafutása kezdetétől a Hegedűs D. Géza művésznevet.^[5][6]

Életpályája

Édesapja – aki nagy színházkedvelő volt – Ibrányban volt pedagógus, amatőr színházszervező és később a művelődési ház igazgatója. Az akkor még falu moziját nagyapja építette a házuk mögött, mely államosítása után ő maradhatott a mozigépész. Így Hegedűs D. Géza már fiatalon számos filmet látott, ismerte a vászonról és a – család által járatott – Film Színház Muzsika című újságból a színészeket, illetve az iskola könyvtárában is sokat olvasott. Középiskolába Debrecenbe járt, építészeti technikumba, de a műszaki természetű szakmákhoz semmi köze nem volt. Csak az irodalomórán érezte jól magát, ezért fokozatosan a színház és a mozi lett a menedéke.

Kibontakozásában sokat segítettek tanárai, rendezői, az emblematikus, nagy elődök (Soós Imre, Szirtes Ádám, Horváth Teri és Törőcsik Mari), Horvai István és Kapás Dezső pedig iskolateremtő színészpedagógusai voltak.^[7] 1975-ben szerezte meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán az oklevelet, de már harmadév végén Várkonyi Zoltán hívására a Vígszínházhoz szerződött, ahol akkor már fél éve gyakornokoskodott és melynek azóta is tagja. Először a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalbe ugrott be Bill szerepébe, de a Harmincéves vagyok című musicallel debütált. Pályafutása során Fejes Endre, Déry Tibor, Spiró György, Marton László és az egész Vígszínház „Európa-szigete” is nagy hatással volt rá.^[7]

Játszott többek között az egri Gárdonyi Géza Színházban, a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet – Laborral, a Fügével (Függetlenek Egymásért) és a Szakkör nevű alkalmi formációval. Harmincévesen megtorpant, hajszál híján gyerekorvosnak ment (még épp belefért az orvoskaron a felvételi korhatárba), de váratlanul jött egy felkérés a Radnóti Színpadról, Görgey Gábor Ünnepi ügyelet című kamaradarabjának főszerepére, így a pályán maradt.

Első rendezése az 1987-­es Kőműves Kelemen előadás volt. Tordy Géza, a Pesti Színház akkori művészeti vezetője kereste meg a feladattal, mely igen jelentős volt az életében, innen indult a rendezői pályafutása.

1987 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1990 és 1993 között elvégezte a színházrendezői kiegészítő szakot is, továbbá 2000-ben DLA fokozatot szerzett. Doktori disszertációjának címe „Tagadópróba”, amelyet Várkonyi Zoltánról, az iránta érzett tiszteletből írt.^[8] A Színház- és Filmművészeti Egyetem docense, megbízott rektorhelyettes volt a Színházi Főtanszakon, valamint tanszékvezető a Színész Tanszéken, a színész szakon osztályvezető tanár.

Mozgalmas időszak volt az életében, amikor az 1970-es, 80-as évek fordulóján szerepelt egy olasz–magyar koprodukciós, a Boccaccio Magyarországon, avagy a zsarnok szíve című Jancsó-filmben, melynek Velencében részt vehetett a bemutatóján, miközben az 1982-ben készült Liszt Ferenc életéről szóló filmsorozatot forgatta Szinetár Miklós rendezésében, aminek kapcsán bejárhatta Európát, de párhuzamosan Budapesten, a színházban is játszott. Számos filmszerepben látható és hallható.

2000 óta a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagja, 2005-től elnöke. Itt az egyesület által az alapításkor felvállalt színházi szolidaritás – az idős és rászoruló színészekre való odafigyelés – mellett a fiatal pályakezdők támogatásának, a MASZK ösztöndíjrendszer kezdeményezője is. 2006-tól a Magyar Színházi Társaság elnökségi tagja. 2007-ben beválasztották a Halhatatlanok Társulatába.^[9] 2011 novemberében az Előadó-művészeti Tanács (EMT) helyett, az előadó-művészeti bizottságok mellett^[10] megalakult szakmai fórum, a Nemzeti Előadó-művészeti Érdekegyeztető Tanács (NEÉT) testületébe – a többi taggal egyetemben – intézmények, szakmai érdekvédelmi szervezetek delegálták (megbízatásának időtartama 4, legfeljebb 8 év^[11]).

Nős, két lánya van.^[12] Egyikük, Barbara, aki 1986. október 6-án született, szintén színész.^[12][13]

Színházi rendezései

Színház

Színházi szerepei

Filmjei

Hangjátékok

• Csehov: A csinovnyik halála (1977)
• Fekete István: A Koppányi aga testamentuma (1978)
• Kopányi György: Lekésett szüret (1978)
• Őrsi Ferenc: Legenda a kapitányról (1978)
• Zola, Emile: Mouret abbé vétke (1978)
• Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1979)
• Merle, Robert: A sziget (1979)
• Voltaire: A vadember (1979)
• Galgóczi Erzsébet: Közel a kés (1980)
• Lengyel Péter: Cseréptörés (1980)
• Thackeray, William Makepeace: A rózsa és a gyűrű (1981)
• Radoev, Ivan: Az emberevő (1982)
• Schwajda György: A Szent család (1982)
• Smuul, Juhan: A zugkapitány (1982)
• Szabó Lőrinc: A szökevény (1982)
• Kós Károly: Varjú nemzetség (1983)
• Lázár Ervin: Lenn a kútban (1983)
• Vercors: Mesék borogatás közben (1983)
• Anderson, Edith: Martin Luther King élete és halála (1984)
• Bárdos Pál: A Kancsal és a démonok (1985)
• A szegényember öröme - irodalmi kompozíció (1985)
• Vízparti történet (1985) – Hszi-men Csing^[14]
• Hernádi Gyula: Gólem (1986)
• Kormos István: N.N. utolsó bolyongása (1986)
• Mikszáth Kálmán: Krúdy Kálmán csínytevései (1987)
• Illyés Gyula: Kiegyezés (1988)
• Márton László: Az istennő fia (1988)
• Bozó László: Gyilkosság a Hungaroringen (1989)
• France, Anatole: Az istenek szomjaznak (1989)
• Hernádi Gyula: Homokzsák-keringő (1989)
• Tükörképünk 37 darabban – Téli rege (1989)
• Kós Károly: Budai Nagy Antal (1991)
• Jókai Mór: A hulla férje (1992)
• Pap Károly: A Szent színpad (1992)
• Ágh István: Eljárulás István királyhoz (1994)
• Páskándi Géza: Augustus katonái (1994)
• Szerelmi történet-féle (1994)
• Spiró György: Vak Béla király (1995)
• Yeats: Csontok álmodása (1995) – (rendező)
• Tandori Dezső: Vér és virághab (1995)
• Csukás István: Tükörbohócok (1997) – (rendező)
• Bárdos Pál: A goromba tábornok esete (1999)
• Páskándi Géza: A szalmabábuk lázadása (1999) (rendező)
• Gion Nándor: Ez a nap a miénk (2000)
• Papp Zoltán: Verziók, avagy a honvéd halála (2000)
• Egressy Zoltán: Vesztett éden (2001) (rendező)
• Fehér Béla: Fültől fülig (2006)
• Salamon András: Az utolsó perc (2007)
• Páskándi Géza: Begyűjtött vallomásaim (2009)
• Benedek Szabolcs: A tárogató (2011)
• Időfutár (2012)
• Janicsek Péter és Toepler Zoltán: Mínusz egy (2012)
• Kondor Vilmos: Budapest noir (2013)
• Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni (2014)
• Harmsz, Danyiil: Optikai csalódás (2015)/közreműködő
• Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek (2017)
• Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét (2017)
• Lengyel Balázs: A szebeni fiúk (2019)

CD-k és hangoskönyvek

• Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós válogatott versei
• Ady Endre versei
• Az vagy nekem...
• Barbárok – Móricz Zsigmond novellái
• Csáth Géza: A varázsló kertje – Csáth Géza novellái
• Lélektől lélekig – Juhász Gyula és Tóth Árpád válogatott versei
• Polcz Alaine – Bitó László: Az utolsó mérföld
• Vörösmarty Mihály: Tündérvölgy – Vörösmarty Mihály válogatott romantikus költeményei

Díjai, elismerései

• Jászai Mari-díj (1980)
• Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1982)
• SZOT-díj (1983)
• EMeRTon-díj (1988)
• Érdemes művész (1989)
• Ajtay Andor-emlékdíj (1993, 1998, 2001, 2012, 2015, 2017, 2019)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996)
• Radnóti Miklós antirasszista díj (2005)
• Harsányi Zsolt-díj (2006)
• Ibrány díszpolgára (2006)^[15]
• Kiváló művész (2007)
• Színikritikusok díja (2007)
• Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2007)
• Roboz Imre-díj (2008)
• Gundel művészeti díj (2008)
• Kossuth-díj (2009)
• XIII. kerület díszpolgára (2011)
• Amfiteátrum díj (2014)
• Vígszínház-díj (2014)^[16]
• Gábor Miklós-díj (a Vígszínház Julius Caesar című előadásának címszerepében nyújtott alakításáért, 2015)^[17]
• Bilicsi-díj (2015)
• Prima díj (2017)^[18]
• Magyar Filmdíj (2018) – Legjobb férfi főszereplő (tévéfilm)
• Magyar Filmdíj (2019) – Legjobb férfi főszereplő (játékfilm)
• Magyar Filmkritikusok Díja – Legjobb férfi alakítás díja (2019)

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
• Hegedűs D. Géza hivatalos honlapja
• Színházi Adattár Archiválva 2016. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Hegedűs D. Géza az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
• 7.óra.7 Hegedűs D. Géza
• A Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatói: Hegedűs D. Géza
• Földes Anna: A Vígszínházat nem lehet megunni Beszélgetés Hegedűs D. Gézával, Criticai Lapok 2009/1.
• Kovács Bálint: "Az én szakmám nem megvezethető" Interjú Hegedűs D. Géza színésszel, Magyar Narancs 2012/2. – 2012. január 12.
• Balla Emőke: Hegedűs D. Géza: a színház emberi igény Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, veol.hu – 2013. március 23.
• 'Nem hiszek az elfecsérelt időben' – Hegedűs D. Géza 60, szinhaz.hu – 2013. május 7.

További információk

• színház.hu
• Színház- és Filmművészeti Egyetem honlapja Hegedűs D. Géza a Propagandában – 2015. február 25.
• Hegedűs D. Géza a Vígszínház honlapján