National Hockey League

National Hockey League
A National Hockey League logója
2023–2024-es NHL-szezon
Címvédő	Vegas Golden Knights (2023)
Legtöbb győzelem	Montréal Canadiens (25)
Adatok
Sportág	Jégkorong
Résztvevők	32[1]
Kontinens	Észak-Amerika
Ország	Kanada  USA
Alapítva	1917
Honlap	NHL.com
Médiapartner	KAN: CBC, TSN, RDS, RIS, NHL Network Canada USA: NBC, Versus, HDNet, NHL Network US HUN: Arena4, Match4, Net4+

A National Hockey League (NHL) (franciául: Ligue nationale de hockey – LNH) egy profi jégkorongliga, melyben 32 észak-amerikai csapat – huszonöt amerikai és hét kanadai – szerepel.^[2] Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának,^[2] így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.^[3]

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben egy korábbi, 1909-től létező sportszövetségből, a National Hockey Associationből (NHA). A kezdetekben mindössze négy csapat lépett pályára, ám napjainkra – az NHL sorozatos átalakulásainak köszönhetően – már 32, ebből 25 amerikai, 7 kanadai. A 2004–2005-ös NHL-lockout után a liga helyzete mind anyagilag, mind nézettség szempontjából rendeződött.

Az NHL-ben számos tehetséges külföldi játékos is játszik. Jelenleg húsz ország sportolói szerepelnek a ligában,^[4][5] ám a kanadai jégkorongozók még mindig többségben vannak, hiszen hazájukból indult el ez a téli sport. Az elmúlt 25 évben az európai játékosok száma ugrásszerűen megnőtt, mivel az NHL a tehetséges európai játékosoknak is szereplést tud biztosítani.^[6]

A világ harmadik legnagyobb nézőszámú profi sportligája.^[7]

Története

Bővebben: A National Hockey League története

A ma is játszó csapatok örökranglistája
A megszűnt csapatok nincsenek feltüntetve

Csapat	Győzelmek száma
Montréal Canadiens	24
Toronto Maple Leafs	13
Detroit Red Wings	11
Boston Bruins	6
Chicago Blackhawks	6
Edmonton Oilers	5
Pittsburgh Penguins	5
New York Islanders	4
New York Rangers	4
New Jersey Devils	3
Tampa Bay Lightning	3
Colorado Avalanche	3
Philadelphia Flyers	2
Los Angeles Kings	2
Anaheim Ducks	1
Calgary Flames	1
Carolina Hurricanes	1
Dallas Stars	1
Washington Capitals	1
St. Louis Blues	1
Vegas Golden Knights	1

A National Hockey League-et 1917-ben, az egykori National Hockey Associationben szereplő néhány csapat tulajdonosa hozta létre.^[2] Az alapító csapatok a Canadiens, a Wanderers, a Senators és az akkor létrejött Toronto Arenas (később St. Patricks, ma pedig a Toronto Maple Leafs) volt. Az első évtizedben az NHL-es csapatok szinte verhetetlenek voltak. Mindössze egy ellenpélda van; 1925-ben a Stanley-kupát más ligából származó csapat nyerte, ezért 1926-ban szabálymódosítás következett, melynek értelmében csak az NHL-ben szereplő csapat nyerhette meg a kupát. Ezután kezdett bővülni az NHL: az első amerikai csapat a Boston Bruins volt. Ezt követte a Montréal Maroons, majd 1925-ben a New York Americans és a Pittsburgh Pirates, 1926-ban a New York Rangers, a Chicago Blackhawks és a Detroit Cougars. Így az NHL tíz csapatot számlált. A nagy gazdasági világválság és a második világháború miatt a ligát 1942-re mindössze hat együttes alkotta (Montréal Canadiens, Toronto Maple Leafs, Detroit Red Wings, Chicago Blackhawks, Boston Bruins és a New York Rangers). Ezekből a klubokból állt össze az Original Six az elkövetkező negyed században.^[8]

Az 1960-as évek közepén a ligát nyugtalanította a Western Hockey League azon terve, hogy ők is harcba szállnának a Stanley-kupáért. Ezért 20-as évek után ismét bővítés következett; az NHL-hez hat újabb csapat csatlakozott: a Philadelphia Flyers, a St. Louis Blues, a Minnesota North Stars, a Los Angeles Kings, az Oakland Seals és a Pittsburgh Penguins. Három évvel később növelték a ligában szereplő klubok számát a Vancouver Canucksszal és a Buffalo Sabres-szal.

1972-ben létrejött a World Hockey Association, de a Stanley-kupáért sosem versenyzett, így az nem lett az NHL riválisa. Az NHL tovább bővült a New York Islandersszel és az Atlanta Flames-szel (később Calgary Flames). Két évvel később a Kansas City Scouts és a Washington Capitals is csatlakozott a ligához. A két szövetség harcolt a játékosokért és a nézőkért, mígnem a WHA 1979-ben elvesztette ezt a csatát, mert a maradék hat csapatból négyet elveszített (Quebec Nordiques 1996-tól, Colorado Avalanche és Hartford Whalers 1997-től, Carolina Hurricanes, Edmonton Oilers és a Winnipeg Jets, ami 1996-tól Phoenix Coyotes).

A 80-as évekbeli stabilitást követően tíz év alatt kilenc új csapat lett a liga tagja. 1991-ben a San Jose Sharks csatlakozott, majd egy szezonnal később az Ottawa Senators visszatért, és ugyanekkor megalakult a Tampa Bay Lightning is. 1993-ban újabb két csapatot alapítottak: a Mighty Ducks of Anaheimet és a Florida Pantherst. 1998-ban jött a Nashville Predators, egy évvel utánuk az Atlanta Thrashers és a Minnesota Wild, 2000-ben pedig a Columbus Blue Jackets. Így lett a liga mára 30 csapatos.^[9] A 2010-11 szezon végén az atlantai csapat Winnipegbe költözött, ahol Winnipeg Jets név alatt játszanak a 2011-12 szezontól kezdve; ezúttal véget ért Winnipeg 15 évig tartó hoki nélküli korszaka.

A 2017-18-as szezonban új csapattal bővült a bajnokság, a Vegas Golden Knights-cal, aminek a székhelye nevadai Las Vegasban található. Az új csapat a nyugati főcsoport csendes-óceáni divíziójában foglal helyet.

A 2021-22-es szezonban új csapat csatlakozott a bajnoksághoz, a washingtoni Seattle-ben található Seattle Kraken, ezzel újra működik a városban NHL-csapat a Seattle Metropolitans 1925-ös megszűnése óta.

A 2023-24-es szezon alapszakaszának végén a liga vezetése bejelentette, hogy az Arizona Coyotes csapata a Utah állambeli Salt Lake City-be fog költözni a következő szezonra, és a Delta Centerben fog játszani.^[10]

A liga vezetői

Bővebben: Az NHL elnökeinek listája

Időszak	Név
1917-1943	Frank Calder
1943-1946	Red Dutton
1946-1977	Clarence Campbel
1977-1992	John Ziegler
1992. június 30. – 1993. január 31.	Gil Stein
1993. február 1. – napjainkig	Gary Bettman

A játék

Bővebben: Jégkorong

Egy mérkőzés 60 percből áll, amit három 20 perces harmadra osztanak, a harmadok közötti szünet időtartama 18 perc.^[11] Amerikában játék közben tévés reklámszüneteket tartanak, mindegyik harmadban hármat, amelyeket nagyjából a 6., a 10. és a 14. percben iktatnak közbe akkor, amikor a játék megáll.

A csapatok 5-5 mezőnyjátékossal és 1-1 kapussal játszanak. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidőben. Döntetlen esetén hosszabbítás következik. Az alapszakaszban a hosszabbítás öt perces, és ekkor már csak 4-4 mezőnyjátékos játszik, plusz a kapusok. A hosszabbításban hirtelen halál (másképp aranygól) van, ami azt jelenti, hogy az első gólt szerző csapat nyeri a mérkőzést. Ha a hosszabbításban sem esik gól, akkor szétlövés (shootout) következik. Ez azt jelenti, hogy csapatonként 3-3 játékos büntetőt lő. Jégkorongban a büntető lövés azt jelenti, hogy a játékos a korongot a kezdő pontról a kapura vezeti, és megpróbálja a kapuba juttatni. Lehet cselezni, trükközni, de csak egyszer lehet ellőni a korongot, és az alapvonalon túlról már nem lehet. Az a csapat nyer, amelyik több büntetőt érvényesít.^[12] Ha három büntető után is döntetlen az állás, akkor egyesével lőnek a csapatok, és ilyenkor addig büntetőznek, amíg az egyik csapat elhibázza, a másik pedig belövi. A 2005–2006-os szezon előtt nem ez a szabály volt érvényben, ha nem esett gól a hosszabbítás öt percében, akkor döntetlen maradt a játék.

A rájátszásban döntetlen esetén a hosszabbítás addig tart, amíg nem esik gól, azaz ilyenkor nincs szétlövés. Ekkor szintén 20 perces harmadokat játszanak 5-5 mezőnyjátékossal. Így eshet meg, hogy a rendes három harmad mellett néha még 3-4 harmadot játszanak a csapatok a hosszabbításban, amíg a győztes gólt valamelyikük beüti.^[13] A rájátszás hosszabbításában nincs televíziós szünet.^[14]

Játék eseményeiről statisztikákat vezetnek (például góllövők, gólpasszt adók, a kapus védései stb.). A büntetőlövéseknél a gólok és a védések nem számítanak bele a mérkőzés statisztikájába, azokról külön összeállítást készítenek.

A pálya

A jégkorongot téglalap alakú pályán játsszák, amelynek a sarkai le vannak kerekítve. A játékteret palánk veszi körbe, aminek a felső része rugalmas plexi, ami megvédi a nézőket a korongtól és a nagy erővel nekicsapódó játékosoktól. A kapu mögötti plexi felett még háló is van kifeszítve, hogy a magas, nagy erővel lőtt korongok ne repülhessenek ki a nézőtérre. Egy NHL szabvány méretű pálya 25,91 m széles és 60,92 m hosszú (85 láb, 200 láb).^[15] Európában nagyobb a pálya mérete. Középen található egy vastag piros csík, ami a felező vonal.^[16] A pályán van még két darab kék vonal, amelyek hozzávetőlegesen harmadolják a pályát. A középső harmad a semleges harmad, a másik kettő a támadó, illetve védekező harmad. A sarkok görbületének kezdetén található az alapvonal, ami a kapunál a gólvonal szerepét tölti be. A 2005–2006-os szezontól kezdve a kapuk mögött található egy trapéz alakú terület, és a kapus az alapvonal mögött csak ott érhet hozzá a koronghoz,^[17] ha ezen kívül érinti, akkor 2 perces kisbüntetést kap.^[18] A kapu előtt van egy kékre festett terület ami a kapusé (az NHL-ben már nincs arra szabály, hogy támadó játékos nem tartózkodhat ott). A semleges zónában a bírák padja előtt van egy terület, amit piros vonal jelöl. Ez a játékvezetők területe, amit akkor használnak, ha a bírákkal beszélnek meg egy vitatott esetet. Ilyenkor ebben a zónában játékos nem tartózkodhat.

Szabályok

Az NHL szabályai nem sokban térnek el a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) szabályaitól. A 2004–2005-ös NHL-lockout után eltörölték a kétvonalas lest, hogy a játék gyorsabb legyen. A kétvonalas les azt jelenti, hogy a passz a védekező zónából indul, és a semleges harmad második felében ér el a játékoshoz, vagyis két vonalon halad át. A másik eltérés a nemzetközi jégkorongtól a tilos felszabadítás. Ez azt jelenti, hogy a védekező csapat kiüti a korongot a védekező harmadból, és az túlhalad a pálya másik végén levő alapvonalon. Európában ilyenkor megáll a játék, és a korongot visszaviszik a támadó harmadba, és ott folytatódik a játék. Az NHL-ben viszont a korong után lehet korcsolyázni, és ha a védekező játékos éri el hamarabb, akkor folytatódik a játék, ha viszont a támadó játékos éri el, akkor visszaviszik bulizni a támadó harmadba.

AZ NHL és az IIHF között eltérés van a szabálytalanságok terén is. A kisbüntetések ugyanolyanok, de míg az NHL-ben nagyobb a tolerancia, addig Európában sokkal könnyebben osztanak ki nagybüntetéseket (5 perc) és 10 perces büntetést vagy teljes kizárást. Európában a verekedésért kizárás jár, míg az NHL-ben csak 5 perc, és utána vissza lehet térni. Ha valaki szabálytalankodik, akkor 2 perces kisbüntetésre kiül a büntetőpadra, és addig a csapata emberhátrányban játszik. Ha az emberhátrányban játszó csapat közben gólt kap, akkor a kiállított játékos visszajöhet a jégre. Ha nagybüntetéssel küldenek ki valakit, az gól esetén sem jöhet vissza, csapata az 5 perc leteltéig emberhátrányban játszik. Ha kapus szabálytalankodik, akkor egy mezőnyjátékos ül ki helyette a büntetőpadra, és szintén emberhátrányos helyzetbe kerülnek.^[19][20]

Résztvevők

Jelenlegi csapatok

Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idők folyamán a csapatok száma növekedett, de más változások is történtek; sok csapat megszűnt vagy átköltözött más városba. Ma már 30 klub alkotja az NHL-t, ezek közül 23 csapat USA-beli és hét Kanadai. A csapatok között a Montréal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley-kupa-győzelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az Amerikai Egyesült Államokban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet. A második legsikeresebb együttes a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de már 1967 óta nem sikerült győztesként kikerülniük a döntőkből. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legeredményesebb 11 győzelemmel.^[21] A leghosszabb kupagyőzelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956. és 1960. között ötször diadalmaskodtak.^[22]

A liga a keleti és a nyugati konferenciára oszlik. A két konferencia további két csoportból áll. Ezekben 2021-től 8-8 csapat szerepel.^[23][24]

Divízió	Csapat	Város, állam	Aréna	Alapításának éve	NHL-hez csatlakozásának éve
Nyugati főcsoport
Csendes-óceáni	Anaheim Ducks	Anaheim, CA	Honda Center	1993
	Calgary Flames	Calgary, AB	Scotiabank Saddledome	1972
	Edmonton Oilers	Edmonton, AB	Rogers Place	1972	1979
	Los Angeles Kings	Los Angeles, CA	Crypto.com Arena	1967
	San Jose Sharks	San Jose, CA	SAP Center	1991
	Seattle Kraken	Seattle, WA	Climate Pledge Arena	2021
	Vancouver Canucks	Vancouver, BC	Rogers Arena	1970
	Vegas Golden Knights	Paradise, NV	T-Mobile Arena	2017
Központi	Arizona Coyotes	Tempe, AZ	Mullett Arena	1972	1979
	Chicago Blackhawks	Chicago, IL	United Center	1926
	Colorado Avalanche	Denver, CO	Ball Arena	1972	1979
	Dallas Stars	Dallas, TX	American Airlines Center	1967
	Minnesota Wild	St. Paul, MN	Xcel Energy Center	2000
	Nashville Predators	Nashville, TN	Bridgestone Arena	1998
	St. Louis Blues	Saint Louis, MO	Enterprise Center	1967
	Winnipeg Jets	Winnipeg, MB	Canada Life Centre	2011
Keleti főcsoport
Atlanti	Boston Bruins	Boston, MA	TD Garden	1924
	Buffalo Sabres	Buffalo, NY	KeyBank Center	1970
	Detroit Red Wings	Detroit, MI	Little Caesars Arena	1926
	Florida Panthers	Sunrise, FL	FLA Live Arena	1993
	Montréal Canadiens	Montréal, QC	Bell Centre	1909	1917
	Ottawa Senators	Ottawa, ON	Canadian Tire Centre	1992
	Tampa Bay Lightning	Tampa, FL	Amelie Arena	1992
	Toronto Maple Leafs	Toronto, ON	Scotiabank Arena	1917
Világvárosi	Carolina Hurricanes	Raleigh, NC	PNC Arena	1972	1979
	Columbus Blue Jackets	Columbus, OH	Nationwide Arena	2000
	New Jersey Devils	Newark, NJ	Prudential Center	1974
	New York Islanders	Brooklyn, NY	UBS Arena	1972
	New York Rangers	New York, NY	Madison Square Garden	1926
	Philadelphia Flyers	Philadelphia, PA	Wells Fargo Center	1967
	Pittsburgh Penguins	Pittsburgh, PA	PPG Paints Arena	1967
	Washington Capitals	Washington	Capital One Arena	1974

A szezon szerkezete

Egy NHL szezon két részre oszlik: az alapszakaszra és a rájátszásra. Az alapszakasz október első hetében kezdődik és április elejéig, közepéig tart. A rájátszás ezután pár nappal kezdődik és legfeljebb június elejéig tart. A rájátszást már kieséses rendszerben bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy egy párharcban az a csapat jut tovább, amelyik előbb nyer meg négy mérkőzést az ellenfele ellen. A rájátszás győztese nyeri el a Stanley-kupát.

Az alapszakasz

Az alapszakaszban minden csapat 82 mérkőzést játszik (41-et otthon, 41-et idegenben). Jelenleg a 82-ből 32 mérkőzést a saját csoportjában szereplő csapatokkal játszanak (nyolc mérkőzés minden egyes divízió-ellenfél ellen), 40-et pedig olyan csapatok ellen, amelyek nem csoportellenfelek (ezek a csapatok ugyanabban a konferenciában játszanak, csak más osztályban, minden csapat ellen négy mérkőzést). A maradék tíz mérkőzésen olyan együttesek ellen játszanak, amelyek másik főcsoportban szerepelnek. Ez a tíz mérkőzés minden évben más klubbal történő játékot jelent, vagyis rotációs rendszert alkalmaznak.^[25] Az alapszakaszban egy győzelemért két pont jár. A hosszabbításos vereségért egy pont, a szétlövéses vereségért szintén egy pont jár. A sima vereségért nem jár pont.

A rájátszás

Bővebben: NHL-rájátszás

Lásd még: Az NHL-csapatok egymást követő rájátszásba jutás szerinti listája

A rájátszásba konferenciánként az a 8–8 csapat jut be, amelyeknek a legtöbb pontjuk van az alapszakasz végén. A többiek nem játszanak többet abban a szezonban, de nem esnek ki (mint az európai labdarúgásban), a NHL-ben nincsenek alsóbb osztályok. A csoportgyőztesek jutnak be az első három helyen, még akkor is, ha kevesebb pontjuk van, mint a negyediknek. Az alapszakasz győztese kapja az Elnöki trófeát. A rájátszás első fordulójában mindig a magasabban kiemelt csapat játszik az alacsonyabban kiemelt csapattal (1–8, 2–7, 3–6 és 4–5). Az a csapat jut tovább, amelyik előbb szerzi meg a negyedik győzelmet. Erre maximum hét mérkőzésen sor kerül. Mindig az előrébb végzett együttes kezd otthon. Két mérkőzés otthon, kettő idegenben, és utána felváltva játszanak a hetedik mérkőzésig. A döntőt a két főcsoport győztese játssza.^[26]

Híres játékosok

Mint minden sportban, az NHL-ben is játszottak híres és nagy játékosok. Minden idők legnagyobb jégkorongozói közé tartozik Wayne Gretzky,^[27] aki több tucat rekordot tart. Őt csak a "The Great One"-nak hívták. 99-es mezszámát visszavonulása után az egész ligában visszavonultatták, vagyis senki nem hordhatja többé (általában más országokban sem viselnek 99-es mezt).^[28]

A másik nagy játékos, aki egy időben játszott Gretzky-vel, Mario Lemieux, aki csak a Pittsburgh Penguinsben játszott.^[29] Ö lehetett volna az, aki megdönthette volna Gretzky rekordjait, de krónikus hátfájása és rákbetegsége (Hodgkin-kór) miatt 1997-ben idő előtt visszavonult. 2000-ben még visszatért, de 2006 elején szívritmus zavarok miatt végleg vissza kellett vonulnia.

Természetesen nem csak az 1980–1990-es években voltak nagy játékosok. Bobby Orr,^[30] akit minden idők legnagyobb védőjének tartanak, az 1960-as évek végen és az 1970-es években játszott. Ő az egyetlen védő, aki pontkirály tudott lenni. Neki a térde volt az Achilles-sarka, és ő is idő előtt tette el az ütőt. Az említett három játékosban az a közös, hogy visszavonulásuk után még abban az évben beválasztották őket a Jégkorong Hírességek Csarnokába, ahova csak a legjobb sportolók kerülnek be. Orr csapattársát, Phil Espositót tartották a legsikeresebben a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. Akkoriban elképesztő és megdönthetetlennek hitt rekordokat állított fel (76 gól egy szezonban, 152 pont egy szezonban). Gordie Howe^[31] (akit csak Mr. Jégkorongnak hívtak) volt Gretzky előtt sok mindenben a csúcstartó (legtöbb gól és pont a pályafutás alatt). Ő még 52 évesen is játszott az NHL-ben.

Amikor a New York Islanders verhetetlen volt a 80-as évek elején, akkor olyan játékosok játszottak a csapatban, mint Mike Bossy, Bryan Trottier, Butch Goring és Bob Nyström.^[32] A 70-es évek nagy játékosa volt Guy Lafleur is, aki három pontkirályi címmel büszkélkedhet.^[33] A 60-as években Bobby Hull és Stan Mikita harcoltak egymás ellen a pontkirályi címért. Az 50-es évek legendás védője volt Doug Harvey, aki hét alkalommal lett a legjobb védő. Azóta olyan legendás védők játszottak az NHL-ben, mint Denis Potvin, Paul Coffey, Ray Bourque, Brian Leetch és Al MacInnis. Maurice Richardot tartják minden idők legnagyobb góllövőjének, róla nevezték el a gólkirályi trófeát is. Ő volt az első, aki 50 gólt lőtt egy szezonban, valamint 50 gólt 50 mérkőzen. Szintén ő volt az, aki először érte el az 500 gólos határt. Kapus poszton meg kell említeni Patrick Royt, aki a Hírességek csarnokának tagja, Jacques Plante-ot aki szintén tag, Dominik Hašeket, aki a valaha volt egyik legjobb hálóőr, vagy Martin Brodeurt, aki az NHL-csúcstartója a legtöbb nyert mérkőzéssel és a legtöbb kapott gól nélküli meccsel és számos más rekorddal. De ide tartoznak hőskorban játszott kapusok, mint Clint Benedict, Charlie Gardiner, Georges Vézina és Terry Sawchuk.^[34] A hőskorban sok olyan játékos játszott, akiknek a tiszteletére mai trófeákat neveztek el. Az amerikaiak büszkesége volt Joe Mullen, Pat LaFontaine, Mike Modano, a védő Phil Housley és a szintén védő Brian Leetch, vagy a jelenleg is aktív chicagói Patrick Kane.

Kapcsolódó szócikkek

• Az NHL-ben egy mérkőzésen nyolc vagy annál több pontot elérő játékosok listája

A játékosok származása

Az NHL-ben a játékosok döntő többsége kanadai és amerikai, mellettük jelenleg tizennyolc nemzet képviselői is játszanak a ligában. Az első külföldi játékosok főleg svédek és finnek voltak. A szovjet blokk szétesése után már az ottani jégkorongosok is szabadon mehettek az NHL-be játszani, és a liga tárt karokkal várta a tehetséges játékosokat. Előbb azonban át kell esniük a drafton. Napjainkban sok orosz, cseh, szlovák, ukrán, kazah és fehérorosz játszik a ligában.

Díjak, trófeák

Csapatok trófeái

Stanley-kupa (Stanley Cup): A bajnoki cím jelképe.^[35] A kupa ezüstből készül, melynek magassága 19 cm (7,5 hüvelyk), átmérője 29,2 cm (11,5 hüvelyk). Az aktuális bajnokcsapat tagjainak a neve minden évben felkerül a kupára egy ezüstgyűrű formájában. Ezen a játékosokon kívül rajta van a klubtulajdonos és az összes kisegítő alkalmazott neve is, ebből adódóan a kupa mérete mára már meghaladja az egy métert is.

Eredetileg Dominion Hockey Challenge Cup volt a neve, és két ottawai férfi hozta létre. Az egyik Lord Kilcoursie, az Ottawa Rebels hokiklub tagja, a másik egy angol, Lord Stanley, kanadai kormányzó, Preston grófja. 1892. március 18-án ők vetették fel a helyi jégkorong klubcsapatok kupájának ötletét. Az első győztes a „Montréal Amateur Athletic Association” volt 1893-ban. Érdekesség, hogy Lord Stanley soha nem látott egyetlen meccset sem, és soha nem adhatta át az ő nevével fémjelzett kupát, mivel az alapítás után hazautazott Angliába.

Az Elnöki Trófeát (President Trophy) 1986-ban alapították, és az az csapat kapja meg, amelyiknek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén.^[36] A Clarence S. Campbell Bowlt 1968-ban alapították. 1994 óta az a klub kapja meg, amelyik a rájátszásban megnyeri a Nyugati főcsoportot. 1975–1994 között a Campbell konferencia győztese kapta, az előtt pedig a Nyugati divízió győztese kapta.^[37] A Prince of Wales-trófea 1924-ben került először kiosztásra, és 1994-től az a csapat kapja, amelyik a rájátszásban megnyeri a Keleti főcsoportot.^[38] Azelőtt a trófeát az NHL rájátszás bajnoka (1924–1926), utána az alapszakasz bajnoka (1927, 1939–1967), az Amerikai divízió bajnoka (1928–1938), a Keleti divízió bajnoka (1968–1974) és a Wales konferencia bajnoka (1975–1993) kapta.

Játékosok trófeái

Az Art Ross-trófea az egyik legértékesebb egyéni díj, melyet 1948-ban alapították Art Ross emlékére. Az a játékos kapja meg, akinek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén. Ha két játékosnak egyenlő pontja van, akkor az kapja, akinek több a gólja (a csúcstartó Wayne Gretzky, a maga 10 trófeagyőzelmével).^[39]

A Hart-emlékkupa szintén a négy legértékesebb trófea közé tartozik, amit az alapszakasz MVP-je kap meg. A trófeát 1924-ben alapították.^[40] A Ted Lindsay-díj is a nagy négyes tagja. 1971-ben alapították, és az NHLPA szerint az alapszakasz legjobbját díjazzák vele. A díj régi neve Lester B. Pearson-díj volt, de 2010. április 29-én az NHL bejelentette, hogy a díjat átnevezik és az új névadó Ted Lindsay lett, aki a Detroit Red Wings legendás játékosa volt 1944 és 1957 között.^[41] A Maurice „Rocket” Richard-trófea az egyik legfiatalabb cím. 1999-ben hozták létre Maurice Richard emlékére és az alapszakasz gólkirálya kapja.^[42] A Conn Smythe-trófea az egyetlen egyéni díj, amit a rájátszásban lehet kapni, 1965-ben alapították. A rájátszás legértékesebb játékosát ismerik el vele, ám ez nem mindig a pontkirály és nem is mindig a győztes csapat soraiból kerül ki.^[43] A Calder-emlékkupa az újoncok kupája, amit 1937-ben alapítottak és a legjobb újonc kapja meg az évad végén.^[44] A James Norris-emlékkupa a védők kupája, 1954-ben hozták létre. Az a védő kapja meg, aki a legjobb a posztján, függetlenül attól, hogy mennyi pontot szerzett.^[45] A Lady Byng-emlékkupa a szabályosan játszók kupája. Természetesen nem elég szabályosan játszani – kevés büntető percet szerezni –, jól is kell játszani a szezon során. Ez a második legrégebbi egyéni cím, 1925-ben alapították.^[46] A Frank J. Selke-trófea a legjobb védekező csatárok trófeája, 1978-ban alapították. Az a csatár kapja, aki a szezon során a legjobb védekezési képességeket mutatja, és emellett mint csatár sem utolsó.^[47]

A Bill Masterton-emlékkupa (1968.) csak egyszer osztható ki egy játékosnak a pályafutása alatt. Az a játékos kapja, aki a sportszerűség és a kitartás kiválósága, például elszenvedett egy súlyos sérülést vagy betegséget, de utána talpra állt és nagyszerűen teljesített.^[48] A NHL Plus-Minus Award-ot (1982-ben alapították) az a sportoló kapja, akinek a +/- mutatója a szezon során a legjobb. 2006-ban alapították a Mark Messier Leadership Awardot, amit a legendás Mark Messierről nevezték el. Ezt a díjat az a játékos kapjhatja, aki a csapatának a vezére a jégen és azon kívül az alapszakasz során.^[49] A kapusoknak kettő trófea jár (természetesen ők is lehetnek MVP-k). Az egyik a Vezina-trófea, ami a legrégebbi (1927) és a legértékesebb a három közül.^[50] Az a kapus kapja, akit a legjobbnak választanak (nem mindig a győzelmek számát veszik alapul). A másik trófea a William M. Jennings-trófea, ezt 1982-ben alapították. Az a kapus (vagy kapusok) kapja, aki a legkevesebb gólt kapja a szezon során. Ehhez minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépnie.^[51] Volt egy harmadik kapusoknak járó elismerés is, a Roger Crozier Saving Grace Award, amely a legjobb védési hatékonyságért jár. Ebben az esetben is minimum 25 mérkőzésen kellett jégre lépni. Ez az egyik legfiatalabb díj volt, 2000-ben alapították és 2007-ben meg is szüntették. Az edzők kaphatják az 1974-es születésű Jack Adams-díjat, amit az alapszakasz legjobb edzője kap – ám nem mindig a legjobb csapat edzőjének ítélik oda.^[52] Például ha egy gyengébbnek ítélt csapat bejut a rájátszásba, akkor az edző jó eséllyel elnyerheti a címet. Vannak még különdíjak, amiket akár visszavonult jégkorongozók is kaphatnak. Az egyik a King Clancy-emlékkupa (1988-ban hozták létre), amit azok kapnak, akik a jégen és az életben is példamutatóak, valamint humanitárius cselekedetek fűződnek a nevükhöz.^[53] A Lester Patrick-trófea (1966-ban alapították) a jégkorong érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért ítélhető oda. Ezt nem csak játékos kaphatja meg, hanem szakemberek és vezetők is.^[54]

Televízió és rádió

Kanada

Kanadában a National Hockey League mérkőzéseit a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) és a The Sports Network (TSN) sugározza. A helyi és regionális meccseket szolgáltatók hálózatán tekinthetik meg a nézők. A francia nyelvűeket a Réseau des sports (RDS) és a Réseau Info-Sports (RIS) közvetítette korábban, ezeket felváltotta a Radio-Canada (a CBC francia nyelvű társasága), ez vitát okozott Kanadában. A Hockey Night in Canadát – Jégkorong Éjszaka Kanadában – a nagy múlttal rendelkező műsort, melyet első alkalommal 1952-ben vetítettek,^[55][56] minden szombaton tekinthetik meg a CBC nézői. A rájátszás ideje alatt a CBC sugároz minden mérkőzést, beleértve a kanadai csapatok meccseit és a Stanley-kupáért vívott harcokat (a döntőkben), a TSN-en tekinthetők meg a többi három kör eseményei.

Egyesült Államok

Az Egyesült Államokban az NHL mérkőzéseket a Versus kábeltelevízió (korábban Outdoor Life Network és OLN) és az NBC közvetíti.^[57] Az NBC felváltotta a korábbi sugárzót, az ABC-t és részesedési szerződést kötött az NHL-lel. A Versus csatorna az ESPN helyébe lépett egy 120 millió dolláros szerződéssel (és az ESPN-nel kötött részesedési egyezséggel), mint kábelszolgáltató, Comcast néven.^[57]

A Versus-nak körülbelül 20 millióval kevesebb előfizetője volt, mint az ESPN-nek, mikor elkezdték az NHL mérkőzések közvetítését, de a Comcast a digitális adásról áttért az analóg rendszerre, hogy még több ember számára elérhetővé tegye e műsorok megtekintését.^[57]

Az NHL története alatt a 2007-es Stanley-kupa döntők voltak a legkevésbé nézettek az Egyesült Államokban. Az NBC nézettségi mutatói a korábbi szezonokhoz képest 20%-kal csökkentek,^[58] ami negatív rekordnak számít.

2007. július 1-jétől az XM Satellite Radio az NHL hivatalos műholdas rádióközvetítője.^[59] 2005 és 2007 között az NFL közvetítésének jogán az XM és a Sirius Satellite Radio osztozott. Később az XM-en követhették nyomon az érdeklődők a meccsek 80%-át (beleértve a rájátszást és a döntőket), majd a 2007–2008-as szezontól minden mérkőzést.

Népszerűség

Amerikában négy nagy profi liga van: az MLB, az NBA, az NFL és az NHL. Ezek közül az NHL rendelkezik a legkevesebb szurkolóval, nézővel, bevétellel és szponzori pénzzel, viszont Kanadában ez fordítva van.^[60] Ott ez a legnépszerűbb a négy nagy közül, de Kanada a kevesebb lakos miatt viszonylagosan kis piacnak számít.

Jegyzetek

További információk

• Hivatalos weboldal (angolul), (franciául), (németül), (finnül), (svédül), (csehül), (szlovákul) és (spanyolul)
• Hockey Hall of Fame – A Jégkorong Hírességek Csarnoka (angolul) és (franciául)
• NHLPA
• Játékosok statisztikái
• Játékosok statisztikái
• Az NHL Officials Association Website
• A Youtube-on
• NHL.lap.hu – linkgyűjtemény