Szóalkotás

A nyelvészetben a szóalkotás terminus a szókészlet gyarapításának fő nyelven belüli eszközét nevezi meg, olyan módok együttesét, amelyekkel új lexémák jönnek létre már meglévő nyelvi anyag alapján.[1][2][3][4]

A szóalkotás alapelemei többféleképpen kerülnek a nyelvbe. Egyesek már eredetileg nyelven belüliek, mint az alapnyelvből származóak, vagy a szóteremtéssel keletkezett szavak, azaz az indulatszók, a hangutánzó szók és a gyermeknyelvi szók. Más alapelemek jövevényszavak.[1][5]

Az alapelemek jellegét illetően szó lehet szabad vagy kötött morfémát képező szótövekről, egyéb önálló szavakként nem használt szórészletekről, vagy a nyelvben előzőleg szóalkotással keletkezett szavakról.[5]

A szóalkotási módokat többféleképpen lehet csoportosítani.

Két csoportot képeznek egyrészt a spontán módon alkotott szavak (a legtöbb), másrészt a tudatosan létrehozottak. Ez utóbbiak egy részét a spontán szóalkotás módjaival alkotják, másokat tudatos rövidítés útján (például a mozaikszókat).[6]

Ugyancsak két csoportot képeznek egyrészt a lexikalizálódott képződmények, amelyek szótári szókká váltak, másrészt a nem lexikalizálódottak, mint amilyenek az alkalmi szóösszetételek a magyar nyelvben,[7] vagy a legtöbb mozaikszó. Az utóbbiakat egyes nyelvészek nem is tekintik szóalkotással létrejött szavaknak.[8] Az utóbbi csoporthoz tartoznak a szóalkotási módokkal létrehozott becézett keresztnevek is.[9][10]

Egy másik csoportosítás aszerint van, ahogyan történik a szóalkotás:[5]

  • prefixum vagy szuffixum hozzáadása (főleg szóképzés);
  • önálló szavak vagy nem önálló szórészek egymáshoz illesztése (főleg szóösszetétel);
  • szó vagy szószerkezet megváltoztatása lerövidítéssel vagy ferdítéssel;
  • egyéb, lexikalizálódás által követett módok.

Olyan képződmények is vannak, amelyekben vegyülnek szóalkotási módok, például a szórövidülés és a szóképzés.[9]

A szóalkotás a nyelvtörténet vs. aktuális nyelvállapot szempontjából is tekinthető, ugyanis egyes újonnan alkotott szavak helyettesítik az alapjukat, amely elavul és kivész a szókészletből, miközben mások az alapjukkal párhuzamosan élnek az aktuális nyelvben, rendszerint különböző nyelvi regiszterekben.

A szóalkotási módok fontossága különbözik nyelvek között, és egyazon nyelven belül is. Például a német nyelvben a szóösszetétel sokkal fontosabb, mint a franciában,[11] vagy a magyarban a szórövidülés és a betűszóalkotás jóval gyakoribb, mint a szóalakvegyülés vagy a népetimológia.[12]

Szóalkotási módok

Szóképzés

Bővebben: Szóképzés

A szóképzés az a szóalkotási mód, amellyel affixumnak nevezett toldalékot adnak hozzá az alapelemhez. Az affixum lehet szuffixum (utóképző) vagy prefixum (előképző). Legtöbbször vagy az egyiket, vagy a másikat, olykor mindkettőt egyszerre alkalmazzák. Francia példák: américain ’amerikai’,[13] disparaître ’eltűnni’,[14] imparable ’kivédhetetlen’.[15]

A magyar nyelvészetben szóképzés alatt rendszerint csak utóképző alkalmazását értik, de Kiefer 2006 megállapítja, hogy az igekötős igék alkotása a szóképzéssel mutat rokonságot, amikor az igekötő teljesen elvesztette határozószói jelentését, és csupán igejelleg, illetőleg igeszemlélet kifejezésére szolgál, pl. eljátszadozik, megsimogat, bepontoz.[16]

Szóösszetétel

Bővebben: Szóösszetétel

A szóösszetétel két vagy több alapelem egymáshoz való illesztéséből áll. Ezek lehetnek önálló szavak, pl. rézkilincs, keljfeljancsi,[17] vagy nem önálló szórészek, például a szóösszerántásban.

Az igekötőkkel kapcsolatban Kiefer 2006 azt is megemlíti, hogy azok, amelyek megtartották a határozószói funkciójukat is, szóösszetétel előtagjával mutatnak rokonságot, pl. újraolvas, továbbtanul, végigfut.[16]

Idetartoznak az ún. álikerszók is, amelyek létező, alakjukban kissé eltérő szavak összetételei, pl. ront-bont, súg-búg.[18]

Teljes szavakból alkotnak tudatosan összetett tulajdonneveket is, főleg cégneveket, pl. (horvátul) nafta ’kőolaj’ + plin ’gáz’ → Naftaplin.[19] Az ilyeneket a magyar nyelvészetben a mozaikszók közé soroljak, pl. Budataxi.[20]

Kettőztetés

A szóismétlés is szóösszetétel, és ekkor kettőztetésnek nevezik a magyar nyelvészetben, ha az új szónak más jelentése van, mint az egyedül használt szónak.[21] Példák:

(magyarul) egy-egy, ki-ki, már-már;[17]
(latinul) jamjam ’pont most’, quisquis ’akárki’;[22]
(angolul) goody-goody (fesztelen) ’stréber’ (szó szerint ’jócska-jócska’);[23]
(franciául) cache-cache ’bújócska’ (szó szerint ’eldug-eldug’);[24]
(románul) mai-mai ’már-már’.[25]
(szerbül) gdegde ’itt-ott’ (szó szerint ’hol-hol’).[26]

Egyes összetételek hangutánzó szavak kettőztetésével keletkeznek, a fesztelen regiszterben:

(franciául) bla-bla ’halandzsa, mellébeszélés’[27] > (magyarul) blabla;[28]
(angolul) blah-blah ugyanaz, anélkül, hogy jövevényszó lenne.

Tőismétlés

Ez a szóösszetételi mód a figura etymologica egyik fajtája. Példák:

akarva-akaratlan;[29]
fogyton-fogy;[21][29]
hetedhét;[29]
holtomiglan-holtodiglan;[21]
körkörös;[29]
körös-körül;[17][21][29]
mentek-mendegéltek;[29]
nőttön-nő;[17][29]
régestelen-régen;[17][21]
telis-tele.[29]

Reduplikáció

Bővebben: Reduplikáció#Szóalkotási reduplikáció

Reduplikációnak nevezik az angol nyelvű nyelvészetben (reduplication) és a franciában (réduplication) a grammatikai kategóriákat kifejező beszédhang-, szó- és szótag-ismétléseket, de azokat is, amelyekkel új lexémák jönnek létre. Az utóbbi értelemben a szóreduplikáció a magyar nyelvészetben a kettőztetéssel történő szóösszetételnek felel meg.

Olyan nyelvben, mint például a francia, létrejönnek egyszerű szavak szótag-reduplikációval is. Becézett keresztnevek keletkeznek így gyakran, pl. Nanar < Bernard.[10] A dajkanyelvben is így alkotnak felnőttek olyan szavakat, amelyekkel kisgyerekekhez szólnak, pl. dormir ’aludni’ → dodo ’tente’. Ez a szóalkotási mód a szóferdítés kategóriájához is tartozik[30] (lásd lentebb).

Ikerítés

Bővebben: Ikerszók

Egyes nyelvészek szerint az ikerítés is, azaz alakjukban kissé eltérő elemek egymáshoz való illesztése is a szóösszetétel egyik típusa, amikor közülük legalább az egyik nem létezik önálló szóként,[17][31] pl. izeg-mozog, giz-gaz.[17]

Ezzel szemben Keszler 2000 külön szóalkotási módnak tekinti az ikerítést.[18]

Rövidítések

Szórövidülés

Bővebben: Szórövidülés

A magyar nyelvészetben hagyományosan szórövidülésnek nevezik az elszigetelt szó csonkítását. Ennek több típusa van: az aferézis, a szinkópa (a haplológiának nevezett altípussal) és az apokopé (beleértve az elvonást is).

Aferézis
Bővebben: Aferézis (nyelvészet)

Ez a csonkítás szó elejéről való rész elhagyásából áll, pl. telefaxol > faxol.[32]

Szinkópa
Bővebben: Szinkópa (nyelvészet)

A szinkópa terminus szó belsejéből való szegmens elhagyását nevezi meg, pl. győzedelem > győzelem.[33]

Haplológia
Bővebben: Haplológia

A haplológia szinkópaváltozat, amely szóban egymást követő azonos vagy hasonló beszédhangok vagy hangcsoportok közül az egyiknek a kivetése, pl. okvetetlen > okvetlen.[34]

Apokopé
Bővebben: Apokopé

Ez a szórövidülés szóvégi szegmens elhagyásából áll, pl. laboratórium > labor.[35]

Elvonás
Bővebben: Elvonás (nyelvészet)

Az elvonás az apokopé speciális típusa, amellyel úgy jön létre új szó, hogy valós vagy vélt képzőt hagynak el róla, pl. füttyent > fütty.[9]

Jelentéstapadás

Bővebben: Jelentéstapadás

Az elvonás különleges típusának nevezi Gerstner 2006 összetételek és szószerkezetek tagjainak kiválását is, aminek következtében a megmaradó tag átveszi az egész szó vagy szerkezet jelentését: brassói aprópecsenye → brassói, feketekávé → fekete stb.[9] Ezért ezt a szóalkotási módot egyes szerzők jelentéstapadásnak nevezik.[36]

Lerövidült szavakból való szóalkotás

Rövidítéses továbbképzés

A magyar nyelvben a leggyakrabban az apokopé egyidőbeni képzéssel jár, pl. Ferenc > Feri, Ferkó; Teréz > Teri, Terka. Köznevek kicsinyítése is így jön létre, olykor csak a fesztelen regiszterben (pl. csokoládé > csoki), más esetekben ez régebben történt, és csak a kicsinyített alak maradt meg a szóhasználatban, pl. mozgóképszínház > mozi.[9]

Mozaikszó-alkotás

Bővebben: Mozaikszó

Mozaikszó-alkotáson egyes nyelvészek a betűszó-alkotást és a szóösszevonást értik.[37] Mások ezekhez hozzáadják a szóösszerántást és a szóalakvegyülést mint a szóösszevonás típusait.[38]

Betűszó-alkotás
Bővebben: Betűszó

A betűszó szószerkezetet képező szavak kezdőbetűinek az összeolvasásából adódik. Ezek között egyeseket szokásos szóként lehet kiejteni (pl. Semmelweis Orvostudományi Egyetem → SOTE), mások a betűk nevének a kiejtéséből tevődnek össze, pl. Ferencvárosi Torna Club → FTC [eftécé].[39]

Szóösszevonás
Bővebben: Szóösszevonás

A szóösszevonás egyik típusa szószerkezet rövidítése úgy, hogy általában meghagynak egy-egy kezdeti részletet az összetevőiből, olykor egy egész szót is, pl. Főtaxi < Fővárosi Autótaxi. Legtöbbször a lexikai jelentésű egyszerű szavakból és összetett szavak tagjaiból maradnak meg részletek. Ezek írásban olykor csak egynél több betűből állnak (pl. Építőipari Szövetkezet → Épszöv), máskor ilyenekből és legalább egy kezdőbetűből (pl. Magyar Hajózási Részvénytársaság → Mahart), megint máskor egy-egy szó vagy összetett szóhoz tartozó tag nincs képviselve. Mindegyik esetben az eredményezett részletcsoport egybeejtett, úgy mint a szokásos szavak.[39]

Szóösszerántás
Bővebben: Szóösszerántás

A szóösszerántás új szó alkotása két egymástól eltérő jelentésű szóból úgy, hogy az egyik első része a másik végső részével egyesül, pl. citrom + narancs → citrancs.[40]

Szóalakvegyülés
Bővebben: Szóalakvegyülés

A magyar nyelvészetben szóalakvegyülésnek, szóvegyülésnek vagy szókeveredésnek nevezik azt a véletlen vagy tudatos szóalkotási módot, amely során két azonos vagy rokon értelmű szó elemei összekeverednek egymással úgy, hogy az egyik első része a másik végső részével egyesül. Az így létrejött új szó jelentése megegyezik az alapszavakéval, pl. ordít + kiabál → ordibál.[41]

Szóferdítések

Egyes új szavak meglévők ferdítésével keletkeznek. Egyes ferdítések spontán jelenségek, mások tudatosak.

Népetimológia

Bővebben: Népetimológia

A népetimológia vagy szóértelmesítés spontán szóferdítés.[42] Ezzel a beszélő szokatlan, többnyire idegen szót már meglévő ismert szóhoz (szavakhoz) tesz hasonlóvá.[41] Például a magyar nyelv átvette az északolasz ribalta ’színpad’ szót, és a rivall ige, valamint a -da képző hatására a szóhasználat a rivalda alakra ferdítette.[43]

A népetimológia egy másik típusa egyes szószerkezetek tagjai közötti határ újraértelmezése. Például az angol nyelvben adder egyes kígyófajok elnevezése. Az óangolban ez naddre volt, határozatlan névelővel a naddre, majd ezt a szószerkezetet an adder-ként értelmezték.[44]

Tudatos szóferdítés

Egyes szóferdítések viccből történnek, és az így keletkezett szavak nem lexikalizálódnak, pl. agronómus > ugrómókus.[41]

Egyéb ferdített szavak az alapszó eufemizmusát képezik, mint a francia Diable! ’ördög’ felkiáltás, amelyből Diantre! lett.[30]

A francia tolvajnyelvben olyan szavakat is alkottak, amelyek a népi, majd a fesztelen nyelvi regiszterbe kerültek. Az alábbi módszerekkel keletkeztek:[30]

  • szó végső részének helyettesítése: fromage ’sajt’ > frometon;
  • szó lerövidítése és -o hozzáadása: apéritif ’aperitif’ > apéro;
  • titkos nyelvezetek szabályai szerint való ferdítés:
    • largonji (az első mássalhangzó helyettesítése l-lel, és áttevése a szó végére): fou ’bolond’ > louf;
    • verlan (szó első és végső részének a felcserélése): pourri ’rothadt, korrupt’ > ripou;
    • javanais (egy bizonyos szótag, gyakran av beiktatása a szavakba): gros ’kövér’ > gravos.

Egyéb szóalkotási módok

Köznevesülés

Bővebben: Köznevesülés

Egyes tulajdonnevek köznevekké válnak a retorikában metonimikus antonomáziának nevezett jelenség nyomán. Különböző lexikalizálódási fokot mutatnak. Némelyek annyira lexikalizálódottak, hogy az eredeti tulajdonnév kivész a beszélők tudatából. Ez lehet személynév, márkanév vagy földrajzi név. Példák:

(magyarul) zserbó – sütemény neve, Gerbeaud Emil nevéből;[45]
(angolul), (franciául) jersey – textilanyag neve, a Jersey-sziget nevéből;[46]
(románul) drujbă – a láncfűrész fesztelen regiszteri neve, az orosz Дружба (Druzsba) ’barátság’, az első, Romániába a Szovjetunióból behozott láncfűrészek márkanevéből.[47]

Elemszilárdulás

Az elemszilárdulás terminus többelemű, lexikai és grammatikai morfémák szerkezetének a lexikalizálódását nevezi meg. A magyar nyelvben a grammatikai elemek toldalékok (jelek és ragok). Példák:[45]

  • főnév + birtokos személyjel: fehérje;
  • ragozott ige: tessék mint mondatszó;
  • komplex morfémaszilárdulás: me- (igető) + -het (ható ige képzője) + -né (a feltételes mód jele) + -k (személyrag) + -je (birtokos személyjel) → mehetnékje, a mehetnékje van szókapcsolatban.

A francia nyelvben másféle grammatikai morfémák vesznek részt az elemszilárdulásban. Például a le lendemain ’másnap’, mindig határozott névelővel használt határozószó régebben l’endemain volt. A latin nyelvből való fejlődés során a szóba még előbb két elöljárószó is került, a de és az en.[42]

Szóhasadás

Bővebben: Szóhasadás

A magyar nyelvészetben számbaveszik szóalkotási módként a szóhasadást is, azaz egy szó hangalaki változatainak egymástól való szétválását jelentésük szempontjából annyira, hogy külön szótári szavakká válnak. Például valamikor a szarv szónak két jelentése volt, mégpedig „1. köröm, toll, pikkely stb. anyaga; 2. némely emlős fején kinövő szaruképződmény”, és ugyanakkor még egy hangalakja, szaru. Idővel mindegyik változathoz csak az egyik jelentés társult: a szaru-hoz az első, a szarv-hoz a második.[48]

Alapmorféma nélküli szóalkotás

Ritka ugyan, de van minden alapmorféma nélküli tudatos szóalkotás is, például a Kodak márkanév. Ilyen az SOS betűszó is, amely csupán egy morzekóddal alkotott vészjelzés átírása. Csak azért választották ki a megfelelő morzejel-kombinációt, mert könnyen lehet vele kommunikálni. Francia népdalokban vannak teljesen értelmetlen szavakból álló refrének, pl. Tra deri dera; Lon lon laire; La faridondaine, lafaridondon.[49] Magyar dalokban ilyenek a Ladi-ladi-lom, Tillárom haj refrének.[50]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Gerstner 2006, 324. o.
  2. ↑ Bussmann 1998, 1288. o.
  3. ↑ Dubois 2002, 209. o.
  4. ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 207–208. o.
  5. ↑ a b c Grevisse – Goosse 2007, 162. o.
  6. ↑ Gerstner 2007, 329–330. o.
  7. ↑ Keszler 2000, 325. o.
  8. ↑ Kálmán – Trón 2007, 80. o.
  9. ↑ a b c d e Gerstner 2006, 328. o.
  10. ↑ a b Dubois 2002, 236. o.
  11. ↑ Bussmann 1998, 222. o.
  12. ↑ Cs. Nagy 2007, 293. o.
  13. ↑ Grevisse et Goosse 2007, 164. o.
  14. ↑ Grevisse et Goosse 2007, 181. o.
  15. ↑ Grevisse et Goosse 2007, 190. o.
  16. ↑ a b Kiefer 2006, 42. o.
  17. ↑ a b c d e f g Gerstner 2006, 327. o.
  18. ↑ a b Keszler 2000, 337. o.
  19. ↑ Barić 1997, 350. o.
  20. ↑ Keszler 2000, 347. o.
  21. ↑ a b c d e Cs. Nagy 2007, 301. o.
  22. ↑ Bussmann 1998, 989. o.
  23. ↑ OLD, goody-goody szócikk.
  24. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 194. o.
  25. ↑ Dexonline, mai szócikk.
  26. ↑ Klajn 2005, 215. o.
  27. ↑ TLFi, bla-bla szócikk.
  28. ↑ Zaicz 2008, blabla szócikk.
  29. ↑ a b c d e f g h Keszler 2000, 335. o.
  30. ↑ a b c Grevisse – Goosse 2007, 206. o.
  31. ↑ Cs. Nagy 2007, 301–302. o.
  32. ↑ Szathmári 2008, Aferézis szócikk.
  33. ↑ Szathmári 2008, Szinkopé szócikk.
  34. ↑ Tótfalusi 2008, haplológia szócikk.
  35. ↑ Szathmári 2008, Apokopé szócikk.
  36. ↑ Zaicz 2008, 863. o.
  37. ↑ Gerstner 2006, 330. o.
  38. ↑ Keszler 2000, 345–347. o.
  39. ↑ a b Cs. Nagy 2007, 316. o.
  40. ↑ Keszler 2000, 346. o.
  41. ↑ a b c Cs. Nagy 2007, 318–319. o.
  42. ↑ a b Grevisse – Goosse 2007, 207. o.
  43. ↑ Zaicz 2008, rivalda szócikk.
  44. ↑ Crystal, p 303. o.
  45. ↑ a b Keszler 2000, 348. o.
  46. ↑ Leroy 2001, 48. o.
  47. ↑ Dexonline, drujbă szócikk.
  48. ↑ Gerstner 2006, 329. o.
  49. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 213. o.
  50. ↑ MEN, réja szócikk.

Források

  • (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1
  • (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • Cs. Nagy Lajos. A szóalkotás módjai. In A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 293–319. o. (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • (románul) Dicționare ale limbii române (A román nyelv szótárai) (Dexonline) (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 306–334. o. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9 (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba Archiválva 2023. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben. 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, ISBN 978-963-7094-65-1 (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • Keszler Borbála (szerk.) Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 978-963-19-5880-5 (MGr) (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • Kiefer Ferenc. 3. fejezet – Alaktan. In Kiefer Ferenc (főszerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 963-05-8324-0. 34–49. o. (Hozzáférés: június 20.)
  • (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • (franciául) Leroy, Sarah. Entre identification et catégorisation, l'antonomase du nom propre en français (Azonosítás és kategorizálás). Doktori disszertáció. Monpellier: Paul Valéry Egyetem – Montpellier III. 2001 (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • (angolul) Oxford Learners’s Dictionaries (OLD) (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • Szathmári István (főszerk.). Alakzatlexikon. A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve. Budapest: Tinta. 2008 (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális tankönyvtár. Letölthető PDF (Hozzáférés: 2023. június 20.)
  • Tótfalusi István. Magyar etimológiai nagyszótár (MEN) (Hozzáférés: 2020. február 10.)
  • Zaicz Gábor. Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6 (Hozzáférés: 2023. június 20.)
Nemzetközi katalógusok
  • Nyelvészet Nyelvészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap