Szilisztra

Szilisztra / Durosztol (Силистра)
Szilisztrai művészeti galéria
Szilisztra / Durosztol címere Szilisztra / Durosztol zászlaja
Közigazgatás
Ország	Bulgária
Megye	Szilisztra
Kistérség	Szilisztra
Polgármester	Ivo Andonov (független)
Irányítószám	7500
Körzethívószám	086
Testvértelepülései	Lista Leskovac Nagykikinda Călărași Hmelnickij Dunaújváros Drezda Lida Lüleburgaz Promissão Rzsev Slobozia Velesz
Népesség
Teljes népesség	33 570 fő (2024. márc. 15.)[1] 40 374 fő (2024. márc. 15.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	6 m
Terület	27,159 km²
Időzóna	EET, EEST
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 06′ 33″, k. h. 27° 15′ 55″44.109238, 27.26538144.109238°N 27.265381°EKoordináták: é. sz. 44° 06′ 33″, k. h. 27° 15′ 55″44.109238, 27.26538144.109238°N 27.265381°E
Szilisztra / Durosztol weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilisztra / Durosztol témájú médiaállományokat.

Szilisztra (Силистра / Silistra) (régi magyar neve: Durosztol) város Bulgária északkeleti részén, a Duna jobb partján, Dél-Dobrudzsa régióban. 2005 végén a lakossága 49 166 fő volt.

Története

Eredetileg trák település volt, majd 106-ban rómaiak alapították Durustorum kolóniát. A 7. században bolgárok foglalják el, ekkor Drasztar a neve. Az első bolgár birodalom alapítója, Aszparuh kán, 30 éven át itt lakozott és megerősítette a várat. A 9. században Omurtag kán palotát építtetett, amely a bolgár cárok dunai rezidenciája lett. A palotát 3,5–4 méteres vastagságú fal vette körül, így amikor 896-ban a honfoglaló magyarok megtámadták, Simeon cár visszaverte őket. Amikor a bolgárok kereszténnyé lettek, itt volt az egyik első püspöki székhely. A város katonai jelentősége a török hódoltság alatt is megmaradt, és itt volt a teljes Dobrudzsát és Kelet-Bulgáriát magában foglaló vilajet központja. A szilisztrai hajóépítők a többi dunai város számára is dolgoztak.

1828. július 21-étől november 10-éig és 1829. május 17-étől június 29-éig az oroszok ostromolták; június 29-én Afanaszij Kraszovszkij tábornok megadásra bírta, utána hét évig orosz kézen volt. Miután Törökország megfizette az oroszoknak a kirótt hadisarcot, 1841-ben visszakapták Szilisztrát. Az újabb török uralom alatt épült az Abdul Medzsid-erőd. A krími háborúban az oroszok 1854 májusában újra megostromolták, de egy hónap után sikertelenül elvonultak. 1878-ban Bulgária része lett, majd az első világháború után – Dél-Dobrudzsa részeként – Romániához került. 1888-ban a Szilisztrához közeli Ferhatlar (ma: Delcsevo) faluban született Süleyman Hilmi Tunahan, a híres török muszlim vallástudós. 1940 óta ismét Bulgáriához tartozik.

Nevezetességei

Nagyítás

Szilisztra látképe

• A város legfőbb turisztikai nevezetessége az I. Theodosius korából származó római sír. Freskói az elhunyt római házaspárt, szolgáikat, pávákat és vadászjeleneteket ábrázolnak.
• Abdul Medzsid-erőd (1841-1853)
• A Szent Péter és Pál-templom a krími háború után épült.
• A Tutrakan és Szilisztra közti Duna-szakaszon található a Szrebarna bioszféra-rezervátum.
• Kurshumlu mecset

Jegyzetek

Források

• Bács Gyula: Bulgária, Panoráma útikönyvek, 1972
• Bokor József (szerk.). Szilisztria, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. 

Külső hivatkozások

• Hivatalos honlap (bg, en)
• www.portal-silistra.net (bg, en)
• silistra.eu
• Silistra Online
• www.portal-silistra.eu ^{[halott link]}