Upászaka és upásziká

Upászaka (férfi) vagy upásziká (nő) "kísérőt" jelent szanszkrit és páli nyelven.^[1] A kifejezés a buddhizmusban azokra vonatkozik, akik nem szerzetesek (bhikkhu), apácák (bhikkhuni) vagy szerzetesnövendékek (srámanera) egy buddhista rendben, mégis bizonyos fogadalmakat tettek.^[2] Ma olyan értelmezése is van a kifejezésnek, hogy az illető elkötelezte magát.^[3][4][5]

Fogadalmak

Az upászakák öt dologra tesznek fogadalmat, amely az "Öt fogadalom" (páli: pancsaszíla):

1. Érző lény életét nem oltom ki;
2. Nem veszem el, amit nem adnak;
3. Tartózkodok a helytelen szexuális magaviselettől;
4. Tartózkodok a helytelen beszédtől;
5. Tartózkodok a bódító hatású szerektől.

A théravada hagyományban az Upószatha napokon az elkötelezett gyakorlók további fogadalmakat is tehetnek - a "nyolc szabály" (páli: uposzathan szamádijati).^[6][7][8]

Beavatási szertartások

Théravada hagyományok

A hagyományos théraváda közösségekben a nem-buddhista azáltal válik buddhista világi tanítvánnyá, hogy egy szerzetes után vagy önállóan egy sztúpa vagy Buddha kép előtt állva elismétli a három drágaság és az öt fogadalom ősi formuláit.^{[9][10][11][12][13][14]} Buddhista szülők újszülött csecsemőiket a hagyomány szerint első sétájukkor viszik el egy templomba teliholdkor vagy fesztivál alkalmával - és ekkor kerülnek bemutatásra a három drágaság előtt (Buddha, szangha, dharma).

Mahájána/vadzsrajána hagyományok

A kínai csan és a japán zen hagyományokban menedékvételi szertartásokat rendeznek, amelyek során a szabályokat a gyakorlók átveszik.

A kínai hagyomány szertartásainak menete szerepel az Upászaka szabályokról szóló szútra tizennegyedik fejezetében (優婆塞戒經受戒品第十四).

A szabályok átvételére készülő tanítványok először a hat irányban fejezik ki tiszteletüket. Ezzel fejezik ki szüleik, tanáraik, feleségük vagy férjük, barátaik, vallási mestereik és alkalmazottaik (hagyományosan a szolgák) felé érzett tiszteletüket. A hat irány felé mutatott tiszteletadás jelenti a kölcsönösségi felelősség kifejezését mindegyik kapcsolatnál.^[15] Ezután a szülői engedélyre van szükség. Ha engedélyt kap valaki, akkor értesíti a társát és az alkalmazottait. A hagyományok szerint ez után kellett értesíteni a király, amit ma már - érthető okokból - nem túl sokan gyakorolnak. A tanítvány a kötelező tiszteletadások után kérheti az egyházi személytől a szabályokat, amiket készül elfogadni. Ezután egy társalgás következik a tanítvány és az egyházi személy között - olyan kérdésekre kell válaszolni, hogy meg vannak-e a jelölt engedélyei illetve, hogy korábban követett-e el komoly fizikális vagy mentális bűnöket. Az egyházi személy elmagyarázza a szabályok betartásával járó előnyöket és hátrányokat és megkérdezi, hogy a jelölt hajlandó-e elfogadni és betartani a szabályokat és elkötelezett marad-e a három drágasággal szemben.

A fogadalom tételt követően az új tanítvány hat hónapig segítő megfigyelés alatt áll - azaz rendszeresen eljár a templomba. Ha hat hónap után sem szegte meg a szabályokat, akkor menedéket vehet a három drágaságban. Ezután formálisan elismétli az egyházi személy után a fogadalmakat és ezzel megtörtént a teljes fogadalomtétel.

Szertartásos öltözékek

Indiában, hagyományosan az upászakák fehér ruhát viselnek, amely kifejezi a világi és egyházi személyek lemondási szintjeinek különbségét. Emiatt néhány klasszikus szöveg "fehér ruhás világi embereket" (avadáta-vasszana) említ.^[16] A mai napig ez történik emiatt a théraváda templomokban, főleg, amikor egy nem-buddhista tér át buddhizmusra, vagy a nyolc szabály vizsgálatakor upószatha napon.^{[* 1]}

A kínai hagyományban az upászakák és upászikák is fekete hosszú ujjú ruhát viselnek a szertartások és elvonulások idején, amely a három drágaság szimbuloma haiqing (海清). A fekete ruha fölött barna kaszáját viselnek (manyi (缦衣)), amely a szabályok betartását jelképezi. A szerzetesektől eltérően ők nem viselhetnek más alkalmakkor is ilyen ruhákat.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

• ↑ Encyclopædia Britannica: Upasaka. Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. január 15.)
• ↑ Harvey: Harvey, Peter. An introduction to Buddhism: Teachings, history and practices. Cambridge: Cambridge University (1990). ISBN 0-521-31333-3 
• ↑ Kariyawasam: Kariyawasam, A.G.S.. Buddhist Ceremonies and Rituals of Sri Lanka. The Wheel Publication No. 402/404). Kandy, Sri Lanka: Buddhist Publication Society (1995). Hozzáférés ideje: 2017. január 15. 
• ↑ Nattier: Nattier, Jan. A Few Good Men: The Bodhisattva Path according to The Inquiry of Ugra (Ugraparpṛcchā). Honolulu: University of Hawai'i Press (2003). ISBN 0-8248-2607-8 
• ↑ Rhys Davids & Stede: szerk.: Thomas William Rhys Davids és William Stede: The Pali Text Society’s Pali–English dictionary. Pali Text Society (1921-5) 

További információk

• Mendis, N.K.G. (2001). The Questions of King Milinda: An Abridgement of the Milindapañha. Kandy: Buddhist Publication Society. ISBN 955-24-0067-8
• Sri Lanka Buddha Jayanti Tipitaka Series [SLTP] (undated). Gahapativaggo [páli nyelven] (AN 8). online: https://web.archive.org/web/20160303194805/http://metta.lk/tipitaka/2Sutta-Pitaka/4Anguttara-Nikaya/Anguttara5/8-atthakanipata/003-gahapativaggo-p.html.
• Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1997). Jivaka Sutta: To Jivaka (On Being a Lay Follower) (AN 8.26).

Kapcsolódó szócikkek

• Háztulajdonos (buddhizmus)
• Ngagpa - nem szerzetes gyakorló a tibeti buddhizmusban
• Srávaka - buddhista "tanítvány" (egyházi és világi is)