Kuanjin

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Guanjin vagy Kuanjin (kínai: 觀音 / 观音, pinjin: guānyīn, W.-G.: Kuan-yin) az egyik legnépszerűbb bódhiszattva a buddhista kelet-ázsiai világban. Kelet-Ázsiában számos nagy templomkörzetet szenteltek neki. Indiai megfelelőjével, Avalókitésvarával ellentétben Kínában, Koreában, Thaiföldön, Japánban és Vietnámban leggyakrabban nőneműként ábrázolják, bár Japánban néha férfias vonásokkal rendelkezik.^[1]

Japánban Kannon (観音) néven ismert, Vietnamban Quan Âm vagy Quan Thế Âm Bồ Tát néven; Koreában gyakran Kwan Sze-um Boszal néven.^[2][3]

Kínában a jezsuita misszionáriusok a "kegyelem istennőjének" vagy az "irgalom istennőjének" nevezték el.^[4]

Japánban

Japánban a végtelen irgalom és könyörületesség megtestesítője, a dzsódo szekta tanai szerint Amida Buddha legfőbb segítője, „aki meghallja kiáltásunkat”, és a hithű halottak lelkét elkíséri a Tiszta Országba, vagyis a paradicsomba.

Japánban különösen a várandós asszonyok között népszerű. Leghíresebb ábrázolatai a 8. századi Kínából behozott és a narai Hórjúdzsi templom „Álmok csarnokában” álló szantálfa szobor, valamint a kiotói Szandzsúszangen-dó 1001 szobrocskája, az „ezerkarú Kannon”.

Lásd még

• Avalókitésvara
• Aszakusza
• Dzsizó
• Haszedera
• Kijomizudera

Források

• Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999. ISBN 9631347567  

Jegyzetek