Vázsonyi Vilmos

Vázsonyi Vilmos
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1917. június 15. – augusztus 18.
Előd	Balogh Jenő
Utód	Grecsák Károly
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő 1918. január 25. – május 8.
Előd	Grecsák Károly
Utód	Tőry Gusztáv
Születési név	Weiszfeld Vilmos
Született	1868. március 22. Sümeg
Elhunyt	1926. május 29. (58 évesen) Baden bei Wien
Sírhely	Salgótarjáni utcai zsidó temető
Párt	Nemzeti Demokrata Polgári Párt Polgári Demokrata Párt
Gyermekei	Vázsonyi János
Foglalkozás	politikus jogász író
A Wikimédia Commons tartalmaz Vázsonyi Vilmos témájú médiaállományokat.

Vázsonyi Vilmos, születési nevén Weiszfeld Vilmos (Sümeg, 1868. március 22. – Baden bei Wien, 1926. május 29.) magyar ügyvéd, liberális-polgári demokrata politikus, miniszter. Bársony Dóra opera-énekesnő nagybátyja, Vázsonyi Endre matematikus unokatestvére.

Életpályája

Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.

1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.

Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.

Az őszirózsás forradalom 1918. októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.

A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel kiváltotta a nacionalista körök ellenszenvét. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. A demokrata párt elnöke ezután fia, Vázsonyi János lett. Unokája, ifj. Vázsonyi Vilmos (1935–2008) az 1956-os emigráció kiemelkedő képviselője emlékezésében részletesen beszámol a családról.^[1]

A párbajellenes mozgalom egyik vezetője volt, így Szüllő Gézának sem szolgáltatott elégtételt.

Írásai

Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:

• Önkormányzat (1890)
• A Választási elv a Külföldi Közigazgatásban" (1891)
• A Szavazás Deczentralizácziója" (1892)
• "A Királyi Placetum a Magyar Alkotmányban" (1893)

Jegyzetek

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 288–289. o. ISBN 963-9257-19-2  

További információk

• Vázsonyi, Vilmos (angol nyelven). yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
• Vázsonyi Vilmos szobra (magyar nyelven). Elhelyezkedés: Budapest (VI. kerület), Váci út 1-3 a Westend Városközpont tetőteraszán. szoborlap.hu. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
• Életrajza a Parlamenti Almanach 1922-1927-ben

Irodalom

• Lőrinc László: Példaképtelenség. Vázsonyi Vilmos, az ősdemokrata. Heti Világgazdaság, 2010. augusztus 25.
• Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest. XX. Század Intézet, 2005
• Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I-II. Apponyi Albert előszavával. Bp, 1927
• Vázsonyi Vilmos emlékezete. Konferencia Vázsonyi Vilmos életművéről. A Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság alakuló ülése Budapest, 1994. március 25-én. Szerk. Kőszeg Ferenc. Budapest, AB-Beszélő kiadó, 1995
• Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. (Bp.), é. n. Genius