Veres-hegyi-barlang

Veres-hegyi-barlang
Hossz	182,5 m
Mélység	45 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	45 m
Tengerszint feletti magasság	kb. 300 m
Ország	Magyarország
Település	Tatabánya
Földrajzi táj	Gerecse
Típus	korróziós eredetű
Barlangkataszteri szám	4630-32
Elhelyezkedése
Veres-hegyi-barlang Pozíció Tatabánya térképén
é. sz. 47° 34′ 56″, k. h. 18° 26′ 04″47.582266666667, 18.43448333333347.582267°N 18.434483°EKoordináták: é. sz. 47° 34′ 56″, k. h. 18° 26′ 04″47.582266666667, 18.43448333333347.582267°N 18.434483°E

A Veres-hegyi-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Gerecse hegységben található egyik barlang. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. Turista útikalauzokban is szerepel. Denevérek is előfordulnak benne.

Leírás

Tatabánya külterületén, a Veres-hegy (Kopasz-hegy) meredek, sziklás ÉNy-i oldalában, a hegycsúcs alatt kb. 50 m-re helyezkedik el. ÉNy-ra néző, háromszög alakú, rácsajtóval lezárt bejárata 0,7 m széles és 0,9 m magas. A bejárati nyílás függőlegesen szakad rá a 3 m széles, 5 m hosszú és 7,5 m magas bejárati teremre. E teremhez három mellékág (Iker-terem, ÉK-i ág, DNy-i ág) is csatlakozik. A főjárat a Fehér-teremmel folytatódik. Ez a barlang legnagyobb terme, 6,7 m széles, 9,6 m hosszú és 9,1 m magas. A terem aljáról a 15 m hosszú, meredeken lejtő és függőleges lépcsőkkel tagolt tág Ferde-akna, majd rövid lankásabb rész után a 9,6 m mély függőleges Nagy-akna vezet tovább. Ennek aljától meredeken felfelé tartó mellékjárat ágazik le, a lépcsősen lefelé tartó főjárat pedig a 12 m-rel lejjebb található végponton ér véget.

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

Felső triász vastagpados mészkőben lévő bonyolult törésrendszer mentén jött létre. A fő törésirányok É–D, ÉK–DNy és ÉNy–DK irányúk. Formakincse alapján kialakulásában valószínűleg az e törések mentén feláramló langyos víz oldó hatása volt a meghatározó. Borsóköves kiválások figyelhetők meg a falain néhány helyen. Felső részében, leginkább a Fehér-teremben, kitöltésének felső rétege kőtörmelékkel kevert guanóból áll.

A barlang az átlagosnál szárazabb, gyenge csepegések csak hosszabb csapadékos időszakban figyelhetők meg. Levegőjének átlaghőmérséklete a Fehér-teremben 9,8 °C, a Nagy-akna tetejénél 10,2 °C, a végpontnál 10,7 °C. Szén-dioxid tartalma magasabb a normálisnál, ősszel és nyáron az 1,5–2,5 tf%-ot is eléri.

A Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület végzett denevér-megfigyeléseket benne, amelyek során 7 denevérfaj; kis patkósdenevér, kereknyergű patkósdenevér, vízi denevér, horgasszőrű denevér, közönséges denevér, szürke hosszúfülű-denevér és nyugati piszedenevér jelenlétét állapították meg a csoporttagok. Az észlelési adatok és a rendszeresen fellelhető friss ürülék alapján a barlang helyi viszonylatban közepes faj- és egyedszámú állandó téli és kis faj- és egyedszámú nyári denevérszálláshelynek tekinthető. Párzóhelyként nem nagy jelentőségű.

1974-ben volt először Veres-hegyi-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Vasutas-barlang (Székely 1994), Vöröshegyi-barlang (Lendvay 1964), Vöröshegyi barlang (Vigh 1937), Vöröshegyi Ördög-lyuk (Bertalan 1976), Vörös-hegyi ördöglyuk (Kordos 1984), Vöröshegyi-sziklaüreg (Székely 1994) és Vöröshegyi sziklaüreg (Kadić 1952) neveken is.

Denevér-megfigyelések

Kutatástörténet

A Földgömb 1934. évi évfolyamában lévő tanulmány szerint a Szelim-lyuk 1,5 km-es körzetébe sorolható a Vörös-hegy Ny-i lejtőjén nyíló barlang, amely a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak. Az 1935-ben publikált, Kokas János által írt kiadvány szerint a Szelim-lyuk körül van néhány barlang, amelyek különböző méretűek. A turul emlékműtől DK-re, Alsógallán emelkedő Veres-hegy (341 m) Ny-i lejtőjén nyílik egy barlang, amely a Lengyel-barlanghoz hasonlóan sajátos keveréke az ördöglyuk típusú barlangnak és a vízszintes járatú barlangnak. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában publikált összeállításban az van írva, hogy a Vöröshegyi barlang az alsógallai Veres-hegy Ny-i lejtőjén, a piros és zöld jelzésű turistaút közelében nyílik. Gaál István szerint a feltárásra váró barlang a Lengyel-barlanghoz hasonlóan bonyolult.

A Pesti Újság 1941. március 14-i számában szó van arról, hogy az alsógallai Vörös-hegy Ny-i lejtőjén régen fel lett fedezve egy nagykiterjedésű barlang. Kadić Ottokár 1952-es kéziratában röviden ismertetve van Vöröshegyi sziklaüreg néven a barlang, amelyet addig senki nem kutatott. Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban meg van említve, hogy a Gerecse hegységben az ismertebb barlangokon kívül pl. sok kisebb barlang, hasadék, kőfülke és víznyelő van, pl. a tatabányai (alsógallai) Vörös-hegyen. Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban napvilágot látott, hogy a Vasútépítő Törekvés II. sz. barlangkutató csoportja 1964-ben felmérte a gerecsei Vöröshegyi-barlangot.

Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, hogy a Vöröshegyi-barlang az alsógallai Vörös-hegy Ny-i lejtőjén, az egykori piros és zöld jelzésű turistaút közelében, az úttól kb. 30 m-re helyezkedik el. 90–100 cm magas és kb. 70 cm széles bejárata, amelynek teteje tulajdonképpen rácsúszott kőlapokból, mészkőtömbökből áll. Emiatt a barlangba folyik a kövek rései között a lejtőn lefolyó csapadékvíz. A barlang előcsarnoka és az előcsarnok alatt lévő járatrész csapadékos időben mindig nagyon sáros. Az 5,5 m mély bejárati aknán lefelé haladva az előcsarnokba, majd az előcsarnokból enyhe lejtéssel omladékokon átmászva a Fehér-terembe lehet jutni. A Fehér-terem a barlang legnagyobb terme, amelynek tetején és oldalán jól megfigyelhetők a hévizes oldásnyomok. Alja közepesen fel van töltve agyaggal. Innen pár m-es járaton lefelé haladva az Iker-terem következik. Ez tulajdonképpen két terem, de nagyon hasonlítanak egymásra, mindkettőben vastag vörösagyagréteg van. Az első Iker-teremben kb. 40 cm mély kutatógödröt ásott valaki. A 65 m hosszú barlang felszíni talaja általában mindenhol bolygatott, de mégis eredményes lehet egy régészeti próbaásatás.

Négy, teremnek nevezhető rész van a barlangban, a Bejárati-terem, a Fehér-terem, az Iker-termek és ez a négy terem majdnem egybefolyik a barlang elején. A járatok közepesen vannak kitöltve. A kitöltés anyaga kőtörmelék, vörösagyag és humusz. A barlang többi részét szűk kuszodák és fülkék alkotják, amelyek közepesen kitöltöttek kőtörmelékkel. A barlangban a Vasútépítő Törekvés 1. sz. kutatócsoportja az 1964. évi kutatótáborozáskor kb. 12 m³ üledéket mozgatott meg. Ennek a kitöltésnek csak kis hányadát hordta ki a felszínre, a többi visszacsúszott és eltömte a kiásott járatrészt. A hévizes eredetű, képződményekben nagyon szegény barlangban néhány helyen elenyésző mennyiségű borsókő látható. A Fehér-terem környékén és a Fehér-teremben vannak gömbfülkék.

A barlang levegőjének hőmérséklete a bejárattól 5 m-re 13 °C, a barlang legtávolabbi pontján 9 °C. Kifelé irányul a légmozgás. A barlangban nem képződnek cseppkövek. Denevér és rovarok fordulnak elő benne. A felmérés tájolóval és mérőszalaggal történt, többfokos eltérés lehetséges. Munkaruha, 10 m kötél és világítóeszköz kell a barlang bejárásához. A barlangleíráshoz fel lett használva Vigh Gyula 1937. évi tanulmánya. Az 1966. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban kiadott jelentés szerint 1965-ben a Vasútépítő Törekvés II. kutatócsoport folytatta a kutatómunkát a barlangban.

A Fényes Elek Barlangkutató Szakosztály 1974-ben, a Veres-hegyi-barlangban sikeresnek mondható bontást végzett és az új, 27 m-es szakaszban kimondottan hévizes oldásnyomokat figyelt meg, valamint elkezdte a bejárati akna alatti agyagos-köves kitöltés eltávolítását a barlangból. Az év végéig 8 munkatúrán kb. 12–13 m³ kitöltés lett kihordva. Az 1974. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent közleményben az van írva, hogy a Fényes Elek Barlangkutató Csoport 1974. április 8-tól 14-ig a Veres-hegyi-barlangban dolgozott.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Gerecse hegységben, a tatabányai Alsógallán, a Veres-hegy Ny-i lejtőjén, kb. 285 m tengerszint feletti magasságban van 0,7 m széles bejárata, amely egy 5,5 m mély aknába vezet. A hévizes eredetű, több gömbfülkéből, 4 teremből álló bonyolult barlangrendszer 65 m hosszú, 0,6–6,2 m széles és 8 m mély. Guanót termeltek ki belőle. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 publikáció és 1 kézirat alapján íródott. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben lévő, alsógallai barlang Vöröshegyi-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 4 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1978. évi MKBT Beszámolóban kiadott ismertetés szerint 1978 decemberében Vendégh Árpád és Juhász Márton gyűjtöttek a barlang két pontjáról holocén korú csontmaradványokat. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy a Veres-hegyi-barlangnak 4630/32. a barlangkataszteri száma. Az 1982. évi Karszt és Barlangban megjelent közlemény szerint a Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának egyik kutatási területe a Veres-hegyi-barlang.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/32 barlangkataszteri számú barlang Veres-hegyi-barlang néven Vörös-hegyi ördöglyuk névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1985. évi MKBT Műsorfüzetben publikált, Juhász Márton által írt közleményben az olvasható, hogy a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1985. március 29. és április 8. között rendezte meg tavaszi kutatótáborát a Tatabánya melletti Veres-hegyen. A 16–20 fős tábor célja a Veres-hegyi-barlang feltárása volt. A munka április 5-én eredménnyel járt, sikerült kb. 40 m hosszú új barlangszakaszt feltárni. Az új rész végpontján homokos-kőtörmelékes eltömődés gátolta meg a továbbjutást és ennek bontása az eddigi masszív agyagdugó után nehéz feladatnak tűnik.

Az 1990. évi MKBT Műsorfüzetben megjelent, Juhász Márton által írt hír szerint az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján a Gerecse Barlangkutató Egyesület látja el a gerecsei, lezárt Veres-hegyi-barlang gondozását. Túralehetőséget, igény, illetve szükség esetén túravezetést előzetes egyeztetés alapján biztosít az egyesület. Az 1994. évi Limesben közölt, Székely Kinga által írt dolgozatban az van írva, hogy a 4630/32 barlangkataszteri számú Veres-hegyi-barlang további nevei Vasutas-barlang, Vöröshegyi Ördög-lyuk, Vöröshegyi-barlang és Vöröshegyi-sziklaüreg. Bertalan Károly barlangleltárában a 80-as számú cédulán szerepel az üreg. A Barlangtani Intézetben nincs a barlangnak kataszteri törzslapja, de térképe, fényképe, kutatási törzslapja és irodalmi törzslapja van.

Az 1994. évi Limesben lévő, Hakl József tanulmányban az olvasható, hogy a Veres-hegyi-barlangnak a Tatabánya melletti Veres-hegy DNy-i oldalában, kb. 270 m tszf. magasságban van bejárata. A dachsteini mészkőben keletkezett barlang tág járatai meredeken lejtenek vagy függőlegesek. Kb. 150 m hosszú és 42,5 mély. A barlang nagyon közel van a Tatabányai-medence és a Gerecse hegység közötti fő tektonikai vonalhoz, melynek alsó oldalán eocén üledéksor fekszik. Ez a távolság a barlang esetében maximum 200–300 m. Az MTA Atommagkutató Intézete Nyomdetektor Csoportja Juhász Márton és a Gerecse Barlangkutató Egyesület közreműködésével 1991-ben kezdett el radonméréseket folytatni a barlangban.

A járatok elhelyezkedése, a külső meteorológiai paraméterek hatásának eredményeként kialakuló áramlások befolyásolásával, jelentősen hat a keletkező folyamatok időbeli lefutására is. Ez az effektus jól látható a függőleges jellegű Veres-hegyi-barlang esetében, melyre a téli hígító hatások jellemzők. Ezek a hígító hatások a barlangban a mélység növekedésével egyre gyengülnek és végül eltűnnek. A publikációban található, a vizsgált barlangok radonkoncentrációjának jellemző paramétereit szemléltető táblázatban láthatók a Veres-hegyi-barlang radonkoncentrációját jellemző paraméterek. A 2. ábrán a külső hőmérséklet, a barlangban mért radon aktivitáskoncentráció és a barlang relatív hőmérsékletének változásai figyelhetők meg.

Az 1994. évi Limesben napvilágot látott, Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére című összefoglalás szerint 1979-ben a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoporthoz csatlakozott Vendégh Árpád 6 fős társasága, akik addig a Veres-hegyi-barlangban folytattak kis bontásokat. Belépésük után elkezdődött a barlang nagyszabású feltárásának előkészítése. 1980-ban le lett zárva a barlangbejárat, meg lettek tisztítva a barlang bejáratközeli részei és nagy mennyiségű törmelék eltávolításával újra fel lettek tárva a korábban már ismert ÉK-i ág járatai. 1981-ben kezdődött el a Fehér-terem talpszintsüllyesztése. Ezzel párhuzamosan egy új, kb. 20 m hosszú járat lett kibontva, mely a terem alá vezet.

1982-ben további talpszintsüllyesztéssel megvalósul a Fehér-terem és az 1981-ben felfedezett járat összenyitása. A bontás folytatásának eredménye újabb 20 m hosszú feltárás. 1983-ban a Fehér-terem alatt megnyitott járat végpontját 8 m-rel sikerült süllyeszteni. 1984-ben a barlangban folytatott bontások nem hoznak számottevő eredményt. 1985-ben újabb 40 m hosszú járat lett felfedezve kitartó bontással és a barlang 42 m méllyé vált. 1986-ban elsősorban állagmegóvó jellegű munka folyik a barlangban, nem születik jelentős feltárási eredmény. 1987-ben az április 3-a és 12-e között tartott táborozáskor kis bontás történt a barlangban. 1991-ben fejeződött be a barlang részletes felmérése. A tanulmányban lévő, a tatabányai barlangkutató csoportok jelentősebb barlangfeltárásainak kronológiáját szemléltető ábrán nyomon követhető a barlang feltárástörténete.

Az 1994. évi Limesben lévő, Takácsné Bolner Katalin publikációban az olvasható, hogy a Veres-hegy és Kő-hegy terület termálkarsztos eredetű barlangjait a Veres-hegyi-barlang és a Lengyel-barlang képviselik. A függőleges elrendeződésű gömbfülkékkel jellemezhető Veres-hegyi-barlang Alsógalla felett, a Lengyel-barlanggal azonos tengerszint feletti magasságban, kb. 300 m tengerszint feletti magasságban nyílik. A terület barlangjai közül említésre méltó ásványkiválások csak ebben a két barlangban vannak, nyomokban fennmaradt, visszaoldott kalcitbevonat és több-kevesebb borsókő, valamint a Veres-hegyi-barlang esetében törmelékből előkerült apró baritkristályok formájában. A kupolában végződő üregekből álló bokorszerű rendszerek közé sorolható például a Veres-hegyi-barlang. Boxwork-szerkezet figyelhető meg benne. A tanulmányhoz mellékelve lett a barlang K–Ny irányú kifejtett hosszmetszet térképe, amely 1991-ben lett szerkesztve.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Veres-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Veres-hegyi-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben elhelyezkedő és 4630/32 kataszteri számú Veres-hegyi-barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang.

A Juhász Márton által írt, 2007-ben kiadott tanulmányban részletesen ismertetve van a barlang. A publikációban az van írva, hogy a Tatabányán lévő Veres-hegyi-barlang egyéb elnevezései Vasutas-barlang, Vöröshegyi Ördög-lyuk és Vöröshegyi-sziklaüreg. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4630-32, UTM-kódja CT07D1. A barlang 182,5 m hosszú és 45 m mély. 1951-ben Venkovits István a barlang kőtörmelékkel kevert guanójának vastagságát 70 cm-nek, térfogatát 8 m³-nek mérte. A barlang denevérlakottságát először, 1979-ben Lendvay Ákos említette, de nem közölt fajt és egyedszámot. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1986 és 2006 között 46 téli, 44 tavaszi, 45 nyári és 43 őszi (összesen 178) denevér-megfigyelést végzett, amelyek közül 48 téli, 36 tavaszi, 14 nyári és 33 őszi (összesen 131) volt eredményes. Az ellenőrzések 1993–1994-ben és 1997 januárjától havonta történtek.

A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával látogatható. A denevéres téli időszakban az igazgatóság teljes látogatási tilalmat, az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség pedig kutatási korlátozást vezet be. Rácsajtóval van lezárva a barlang bejárata. Egyéb védelmi intézkedés, beavatkozás jelenleg nem szükséges. A barlangban végzett denevér-megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 20 kéziratából és 2 publikációjából, Kordos László 3 publikációjából, Lendvay Ákos kéziratából és Venkovits István kéziratából áll.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő Veres-hegyi-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4630-32 kataszteri számú Veres-hegyi-barlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Veres-hegyi-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2015. évi MKBT Tájékoztatóban publikált, Juhász Mártonról szóló nekrológban meg van említve, hogy a barlang jelentős része Juhász Márton nélkül nem lett volna feltárva. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Veres-hegyi-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 218. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1439. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old.
• Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 129. old.
• Gaál István: A Gerecse hegység egyik legérdekesebb barlangcsoportja. A Földgömb, 1934. november. (5. évf. 9. sz.) 328. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old.
• Hakl József: Radontranszport vizsgálatok a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 89., 90., 91., 92. old.
• Holényi László: Gerecse útikalauz. Budapest, 1959. 22. old. (Nincs benne név szerint említve a barlang.)
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1979. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1980. január 15. 8., 18. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1979. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1979. 189., 193. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1980. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1981. január 15. 3., 8–10., 22. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a Tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1980. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1980. 206–207., 213. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1981. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1981. 161–164., 171–172. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1981. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1982. január 15. 4., 8–15. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1982. évi tevékenységéről. MKBT Beszámoló, 1982. 165., 166–169. old.
• Juhász Márton: Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1982. Kézirat. 5., 7., 11–21., 58–59. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton szerk.: Tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportja. MKBT Beszámoló, 1983. 150. old.
• Juhász Márton szerk.: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1983. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1983. december 28. 3., 7. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport. MKBT Beszámoló, 1984. 135. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1984. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1984. december 26. 3., 5. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a tatabányai Bányász Művelődési és Oktatási Központ Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoportjának 1985. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1985. december 28. 3., 6. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: A Vértes László Barlangkutató Csoport 1985. március 29. – április 8. között... MKBT Műsorfüzet, 1985. július–augusztus. 9. old.
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben 1986. január 4-28. között végzett denevérszámlálásról. Kézirat. Tatabánya, 1986. február 10. 9., 18–19. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1989. Kézirat. Tatabánya, 1990. 9., 37., 58., 69–70., 71., 93. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megbízása alapján... MKBT Műsorfüzet, 1990. március–április. 14. old.
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1990. Kézirat. Tatabánya, 1990. 6., 29., 64., 80–82., 84., 91. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1991. Kézirat. Tatabánya, 1992. január 31. 44–45., 71., 95–96., 97., 155. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1992-ben végzett barlangkutatási és természetvédelmi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1993. február 15. 27. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Beszámoló a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1993. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1994. február 26. 10., 16., 17., 18. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Denevérmegfigyelések a Gerecse-hegység barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 127–128., 128., 129. old.
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató Egyesület évkönyve 1994. Kézirat. Tatabánya, 1995. 5., 8., 24., 30., 41., 58–61., 62., 65., 69., 70., 75–76. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Visszapillantás a tatabányai barlangkutatás elmúlt 25 évére. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 8., 9., 10., 11., 13., 23. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1995. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1996. február. 1., 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Kutatótábor a Gerecsében. MKBT Műsorfüzet, 1995. július–augusztus. 7. old.
• Juhász Márton: Beszámoló a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1996. évi tevékenységéről. Kézirat. Tatabánya, 1997. február. 2., 4., 8., 10., 14., 15., 16. oldalak és 3 oldal melléklet (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton – Nyerges Attila – Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Karszt és Barlang, 1997. 1–2. félév. 85–86. old.
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 1997. Kézirat. Tatabánya, 1998. március. 6., 8., 12., 16., 49., 82–85., 87., 89., 92., 96., 97., 100. oldalak és 1-1 oldal melléklet a 96. és 97., valamint a 100. és 101. oldalak között (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 1998. Kézirat. Tatabánya, 1999. március. 54., 82–85., 87., 89., 95–96., 97. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyve 2001. Kézirat. Tatabánya, 2002. február. 12., 26. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2001. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2002. február. 3., 23., 87–89., 93. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2002. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2003. február. 3., 20. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2003. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2004. február. 3., 20. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyv 2004. Kézirat. Tatabánya, 2005. 9., 62., 95–97., 100., 107–108. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyv 2005. Kézirat. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Szpeleológiai megfigyelések és vizsgálatok. In: Juhász Márton: Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület évkönyv 2006. Kézirat. Tatabánya, 2007. 10., 33–34., 73–75., 77. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2006. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2007. február. 2., 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: A Gerecse-hegység földalatti denevérszállásainak katasztere. In: Boldogh Sándor – Estók Péter (szerk.): Földalatti denevérszállások katasztere I. ANP füzetek, 2007. 3. sz. 141–146. old. ISBN 978 963 87082 1 2
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2007. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2008. február 15. 2., 3. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2008. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2009. február 15. 2., 3., 5. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegység barlangjaiban a 2009. évben végzett denevérfaunisztikai kutató munkáról. Kézirat. Tatabánya, 2010. február 15. 2., 24. oldalak és egy melléklet (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2010. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2011. 2., 19. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2011. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2012. 2., 20. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2012. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2013. 16. oldalon és a bevezetőben (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2013. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2014. 2., 18. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben és a Vértes-hegység Komárom-Esztergom megyei területén nyíló barlangok 2014. évben végzett denevérfaunisztikai kutatásáról. Kézirat. Tatabánya, 2015. 2., 22., 24–25. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 348. old.
• Kokas János: Barangolás Bánhida barlangjaiban. Tóváros, 1935. 6. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1978-ban. MKBT Beszámoló, 1978. 17. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani ásatások és gyűjtések 1979-ben. MKBT Beszámoló, 1979. 12. old.
• Kordos László: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1980-ban. MKBT Beszámoló, 1980. 10. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 299. old.
• Kordos László: A gerecsei barlangok ősgerinces kutatásának újabb eredményei (1970–1994). Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 104–105. old.
• Kraus Sándor: Beszámoló a 2003. évben végzett barlangász tevékenységemről. Kézirat. 62–63. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Lendvay Ákos: Jelentés a Vasútépítő Törekvés II. sz. Barlangkutató Csoportjának 1964. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1964. 9–10. füz. 170. old.
• Lendvay Ákos: A Vasútépítő Törekvés Rómer Flóris Barlangkutató Csoportjának jelentése a gerecsei Vöröshegyi-barlangról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 5–6. füz. 104–105. old.
• Lendvay Ákos: Jelentés a Vasútépítő Törekvés II. kutató csoport 1965. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1966. 35. old.
• Lendvay Ákos: A X. Ker. Természetbarát Sportkör „Fényes Elek” Barlangkutató Csoportja... Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1974. 2. füz. 38. old.
• Lendvay Ákos: Jelentés a X. Ker. Természetbarát Sportkör Fényes Elek Barlangkutató Szakosztályának 1974. évben végzett munkájáról. Kézirat. Budapest, 1975. január 25. 2. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Lendvay Ákos: Jelentés a X. Ker. Természetbarát Sportkör „Fényes Elek” Barlangkutató Szakosztályának 1974. évben végzett munkájáról. MKBT Beszámoló, 1975 első félév. 28. old.
• Lendvay Ákos: Jelentés a Kőbányai Barlangkutató és Hegymászó Szakosztály 1979. évben kifejtett tevékenységéről. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2339. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.
• Polacsek Zsolt: A Tatabányai Barlangkutató Egyesület 1991. évi tevékenysége. Kézirat. Tatabánya, 1991. 123., 125. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Polacsek Zsolt: Juhász Márton 1954–2015. MKBT Tájékoztató, 2015. november–december. 3. old.
• Polacsek Zsolt – Ba Julianna: Tatabányai barlangkutatás. Kézirat. Tatabánya, 2018. február 15. 61. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Székely Kinga: A Gerecse-hegység barlangnyilvántartásának fejlődése. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 50. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Ritka karbonátkiválás-típusok. Karszt és Barlang, 1993. 1–2. félév. 35. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Genetikai és morfológiai megfigyelések a Gerecse-hegység termálkarsztos eredetű barlangjaiban. Limes, 1994. (7. évf.) 2. sz. 67., 69., 71., 76. old.
• Terék Tibor: Jelentés a Szabó József Geológiai Szakközépiskola Barlangkutató Csoportjának 1980. évi munkájáról. MKBT Beszámoló, 1980. 196. old.
• Vigh Gyula: A Gerecse barlangjai. Turisták Lapja, 1937. május. (49. évf. 5. sz.) 196. old.
• Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport vezetősége: Beszámoló a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport 1987. évi tevékenységéről. Kézirat. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• –: Új cseppkőbarlang Felsőgallán. Pesti Újság, 1941. március 14. (3. évf. 61. sz.) 4. old.
• –: Barlangok. Természetjárás, 1957. (3. évf.) 4. sz. 12. old. (Lendvay Ákos 1979-es kézirata szerint szerepel benne a barlang, de a publikációban nincs szó a barlangról.)
• –: Kihelyezett elnökségi és választmányi ülés Tatabányán. MKBT Tájékoztató, 2005. szeptember–október. 17. old.

További irodalom

• Ács Tivadar: Feljegyzés a barlangi foszfátok tárgyában. Kézirat. Budapest, 1950. december 3. 3. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Albert Béla – Glöckner K. (Károly?): Jelentés és térkép. Kézirat, 1944. február 6. (Alaprajz és hosszmetszet térkép, melyek 1:100 méretarányban készültek.) (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben, Bertalan Károly hagyatékában.)
• Dienes István: Beszámoló a Vöröshegyi barlangban végzett kutatásról. Túranaptár 1967. A Vasútépítő Törekvés kiadványa.
• Gyémánt Gyula: A Déli-Gerecse karsztos jelenségei és ezek összefüggései a bányászattal. Tatabányai Szénbányák Műszaki-Közgazdasági Közleményei, 1971. (10. évf.) 160–163. old.
• Holényi László: Gerecse útikalauz. Budapest, 1967.
• Kadić Ottokár: Csonka-Magyarország barlangjainak rövid ismertetése. Kézirat, 1952. 18. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Papp Ferenc: Dunántúl karsztmorfológiája. Kézirat. Budapest, 1961. 71 old. (A kézirat megtalálható a Bibliotheca Speleologica gyűjteményében.)
• Schőnviszky László: A Gerecse barlangjai. Kézirat, 1967?
• Schőnviszky László: A gerecsei barlangokra vonatkozó irodalom jegyzéke, egyéb feljegyzések. 1930–1970 közötti kutatások adatai.
• Szentes Ferenc: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. L-34-I. Tatabánya. Budapest, 1968. MÁFI kiadvány. (Jelentősebb barlangok táblázatát Bertalan Károly állította össze.)
• Venkovits István: Jelentés az 1951. évi barlangi foszfátkutatásokról. Kézirat. Budapest, 1952. június 7. 3 old. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Vigh Gyula felvételi lapja. MÁFI TUK. A-4961/3-2
• –: Főtitkári beszámoló az 1976. április 24-i küldöttközgyűlésre. Budapest, 1976. (MKBT kiadvány.) 21–23. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás