Zeyk Domokos

Zeyk Domokos
Zeyk Domokos (1816--1849) magyar honvédszázados
Született	1816 Marosvásárhely
Meghalt	1849. július 31. (32-33 évesen)[1] Segesvár
Állampolgársága	magyar
Halál oka	lőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Zeyk Domokos témájú médiaállományokat.

Zeykfalvi Zeyk Domokos (Marosvásárhely, 1816. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar honvédszázados, Bem József segédtisztje. Hősi halált halt a segesvári csatában.

Élete

Az egyik legősibb erdélyi nemesi családba született. Születésének dátuma nem ismert, a marosvásárhelyi református egyház keresztelési anyakönyve szerint keresztelőjét 1816. június 19-én tartották. Apja, Zeyk Dániel a Marosvásárhelyen székelő Királyi Tábla ülnöke volt.

Tanulmányait Kolozsváron, Nagyenyeden és a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézetben, illetve a Berlini Egyetem filozófia karán végezte. 1844-ben hazatért, megnősült – felesége báró Kemény Júlia lett – és Marosvásárhelyen gazdálkodóként telepedett le. 1848. október 16-án részt vett az agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen, majd belépett a székely haderőbe, és a csíkgyergyói dandár segédtisztje lett. Miután Bem erdélyi hadserege felszabadította Marosvásárhelyt, a 15. (Mátyás) huszárezredben Mikes Kelemen ezredes parancsőrtisztjeként szolgált. Részt vett az Erdély felszabadításával végződő hadjáratban. 1849 februárjától Bem törzsébe került, április 14-től főhadnagyi, május 18-tól századosi rangban. Május 19-én Bem a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályával tüntette ki.

A segesvári ütközetet megelőző estét Székelykeresztúron Petőfi Sándor társaságában töltötte. Gróf Haller József szerint ő volt az a lovas, aki a magyar sereg menekülésekor a költőt kengyelvasába emelve vitte. A visszavonulás során mindketten életüket vesztették. Zeyk Domokos halálának körülményeit Lengyel József^[2] a következőképpen írta le a Vasárnapi Ujság, 1871. január 27-ei számában:

„Zeyk Domokos eleste is, kit multkor Miklósnak tévedésből irtam volt, értesülésein szerint, másformán történt. Ha jól emlékszem, ezt Dézsi Sándor urtól hallottam, kinek azt b. Heydte^[3] beszélte el egy alkalommal. Elmondom, mert érdekes, és halála nagy nevéhez méltó. Elmondom, a hogy hallottam, különösen azért, mert szeretem hinni, hogy ha már megtörtént, az így és nem másképen esett.

Már a csata bevégzödött; a dsidások – és nem kozákok^[4] – az üldözésből már tértek vissza, mikor Lüders orosz tábornok fényes táborkar kíséretében kijött Fejéregyházán felül a kis-buni-ut és ország-ut szögellésénél levő dombra, honnan a völgy területe mind alá, mind felfelé belátható. Míg itt állottak, szemcsövét a tábornok a fejéregyházi tanorok közepe felé irányozza, hol egy huszár nagy sárga telivér lován száguld. A szállongó, s őt megtámadó dsidásokat egyenkint levágja, s néha 3-4 közöl is egykettő megsebzése, s a többiek megszalasztása által kivágja. Már átugratott a tanorok sánczán, a táborkartól alig volt 100 lépésre, mikor egy fiatal tiszt a táborkarból kiugrat, Zeyket megtámadja. Ez hatalmas pallosszerü kardjával első vágásra homlokán olyat vág, hogy koponyafedél és sisak messzeugrott. Mikor ezt Lüders látta, szemét táborkarán végig jártatta, mintegy kérdezve, ha látták-e e hatalmas vágást? azonnal parancsot adott, hogy e huszárt ne bántsák, hanem fogják el élve. Ezen parancsszóra egész dsida-erdő fogta körül Zeyket, de ő minden megadási felszólitásra vágással felelt. Ez támadóit felbőszité. Lovát és őt is már több dsida átfúrta. Végerejét megfeszité ekkor, pisztolyát elővonta s magát főbe lőtte. Állitólag Lüders Heydtehoz fordult, s ezt mondotta volna : „Schade, ein guter Soldat!" Itt megjegyzem ezuttal, hogy b. Heydte épen e hely környékére tette azon helyet, hol Petőfit elesve látta volna. Ezen hely megfelel annak, hol magam is elestét gyanítom.”

Zeyk Domokos és elesett társai emlékére Héjjasfalván emlékművet emeltek, amelyen a Zeyk Domokost ábrázoló reliefkép alatt a következő vers olvasható:

Kozákok erre közre fogták,

Hogy élve ejtsék fogságba őt,

Ő küzd magát meg nem adva,

Aztán saját szívébe lőtt.

Nevét Budapesten és Mosonmagyaróváron utca, Székelykeresztúron iskolaközpont viseli.

Források

• Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest; Zrinyi Katonai Kiadó, 1988. ISBN 963 326 367 0 Zeyk Domokos zeykfalvi ld. 670-671. p.
• Magyar életrajzi lexikon
• Erdélyi Magyar Adatbank
• Szabó Miklós: Zeyk Domokos – a segesvári csata hősi halottja (Népújság, LI. évfolyam 173. szám)
• Vasárnapi Ujság, 1871. január 27. (PDF)
• Szakács János: A héjasfalvi honvédemlékmű a régi sajtóban (Erdélyi Napló, XV. évfolyam, 18. szám)
• Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• Zeyk család
• Székelykeresztúr magyar irodalmi és művelődési élete