Ipolytarnóc

Ipolytarnóc
Szent Anna-temetőkápolna
Ipolytarnóc címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Nógrád
Járás	Salgótarjáni
Jogállás	község
Polgármester	Gál István (független)[1]
Irányítószám	3138
Körzethívószám	32
Népesség
Teljes népesség	420 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	33,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 14′ 11″, k. h. 19° 37′ 35″48.2365, 19.6263548.236500°N 19.626350°EKoordináták: é. sz. 48° 14′ 11″, k. h. 19° 37′ 35″48.2365, 19.6263548.236500°N 19.626350°E
Ipolytarnóc Pozíció Nógrád vármegye térképén
Ipolytarnóc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolytarnóc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ipolytarnóc (szlovákul: Ipeľský Trnovec) község Nógrád vármegyében, a Salgótarjáni járásban. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése.

Fekvése

Ipolytarnóc Nógrád vármegye legészakibb települése, az Ipoly bal partján terül el; határában keresztezi az Ipoly a szlovák-magyar szárazföldi országhatárt, és itt kezdődik a folyó völgyének magyarországi szakasza. Budapesttől 140, Szécsénytől 24, Salgótarjántól 26 kilométerre fekszik.

Megközelítése

• Közúton Budapest felől a 22-es főútból Szécsénynél kiágazó 2205-ös úton érhető el a település, Ludányhalászin, Nógrádszakálon és Litkén keresztül. Megközelíthető a község Salgótarján felől is, a 2206-os úton, amely Litkén találkozik a 2205-ös úttal. A megyeszékhellyel naponta rendszeres autóbuszjárat köti össze.
• Vonattal az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon volt megközelízhető 2023. július 31-ig. A helyi vasútállomás Litke megállóhely után következett. A vasútvonal és az S790-es személyvonatok volt végállomása, amelyek naponta négyszer közlekedtek Balassagyarmatról és vissza. A vasútállomás közúti megközelítését a 2205-ös út felől a mintegy 300 méter hosszú, 22 309-es számú mellékút (települési nevén Kossuth utca) biztosítja.

Története

A községet első ízben – Tarnócz néven – az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék említi, ami azt bizonyítja, hogy volt plébániája. A 14–15. században Tasnoch, Tamulch, Tarnouk és Tharnócz névalakban szerepel a régi iratokban, dokumentumokban. 1492-ig a Dicsőszentmártoni, a Kizdi és a Tarnóczi családok birtokolták. 1499-ben utóbbi tagjai osztoztak rajta.

1558-ban Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bálint és Muraközy Mátyás nyerték adományul Ferdinánd királytól. Ekkor 11 összeírt házzal Pilinyi Ferenc szolgabíró járásához tartozott, de 4-5 év múlva már a szécsényi szandzsák területéhez sorolták, török hódoltsági faluként adózott Tarnofcse néven. A 17. század elején 20-24 magyar család élt a faluban.

Ebben az időszakban épültek a legrégebbi kúriák, amelyek közül a legnevezetesebbek a Baán-, a Jankovich-, a Woxith-Horváth házak voltak. A Jankovich-kúriában 1970-ig a falu régi iskolája működött. A török kiűzése, Rákóczi kurucvilága után a 18. század 20-30-as éveiben Tarnócz már újratelepül, virágzó falu, ahol 24 magyar háztartást írtak össze. Hírneves is, mert a vármegyei közigazgatás ebben az időben különböző helyeken megtartott vármegyei közgyűlései közül egyet 1727-ben itt tartott meg.

A 19. század végén mintegy 1200 hold szántó, 480 hold rét, 515 hold legelő állt a tarnóci gazdálkodók rendelkezésére. Az Ipoly folyón vízimalom működött, amelynek vízelrekesztő gátjai, zúgói, áradást okozó vízterelése miatt sokszor szerepelt a vármegyéhez küldött lakossági panaszok között. 1874-ben tragikus tűzeset pusztított a községben, a falu leégett, 813-an éltek itt ebben az időben.

Az első magyarországi népszámlálás 1870-ben 118 házat és 813 fős népességet regisztrált, amelyből 408 férfi, 405 pedig női lakos volt. Római katolikusnak 748-an, hetenen reformátusnak, 29-29 személy evangélikusnak és zsidó vallásúnak vallotta magát. Olvasni és írni 151-en, olvasni 353-an tudnak, a többi 309 lakos pedig analfabéta volt.

1896 jelentős évszám Tarnóc életében, mert az 1892-ben Aszódtól Gyarmatig meghosszabbított vasútvonal az Ipoly völgyének mentén már Szécsényen, Tarnócon át Losoncig vitte az utasokat, teherárukat.

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye losonci járásához tartozott, és egyben a járás egyetlen Magyarországon maradt települése is.

A falu az 1873-as községtörvénytől 1950-ig kisközség. 1951. február 1-től 1973. április 30-ig önálló községi tanácsa volt. 1973. május 1-től Litke társközsége a rendszerváltozásig. 1990-től közigazgatásilag önálló település, amelynek mindennapi életét választott polgármester és képviselő-testület szolgálja.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Tisza Attila (független)^[3]
• 1994–1998: Tisza Attila (FKgP-KDNP-Fidesz-MDF)^[4]
• 1998–2002: Tisza Attila (Fidesz-FKgP-MDF-KDNP-MDNP-MKDSZ)^[5]
• 2002–2006: Szabó Tibor István (független)^[6]
• 2006–2010: Szabó Tibor István (független)^[7]
• 2010–2013: Szabó Tibor István (Fidesz-KDNP)^[8]
• 2013–2014: Bolyós Gáborné (független)^[9]
• 2014–2019: Bolyós Gáborné (független)^[10]
• 2019-től: Gál István (független)^[1]

A településen 2013. április 7-én időközi polgármester-választást tartottak,^[9] az előző polgármester lemondása miatt.^[11]

Népesség

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[12]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76,9%-a magyarnak, 13% cigánynak, 0,4% németnek mondta magát (22,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,7%, református 0,7%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 7,2% (27,2% nem nyilatkozott).^[13]

2022-ben a lakosság 94%-a vallotta magát magyarnak, 18,6% cigánynak, 0,5% németnek, 0,5% szlováknak, 0,3% ruszinnak, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 53,8% volt római katolikus, 1,8% református, 1,8% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1,5% egyéb keresztény, 1,8% felekezeten kívüli (38,7% nem válaszolt).^[14]

Nevezetességei

• Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület – Európa Diplomás őslénytani bemutatóhely
• Római katolikus templom
• Szent Anna-temetőkápolna
• Bory-kúria

Galéria

Jegyzetek

További információk

• Ipolytarnóc Önkormányzatának honlapja
• Ipolytarnóci Ősmaradványok honlapja
• Vasútállomás
• Ipolytarnóciak emlékei^{[halott link]}
• Ipolytarnóc blogja
• Borókás-árok tanösvény túrainformáció
• A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települései