Kriesch János

Kriesch János

Született	1834. március 29. Bernhardsthal
Elhunyt	1888. október 21. (54 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zoológus
Tisztsége	igazgató (1868–1868, Fővárosi Állat- és Növénykert)
Iskolái	Bécsi Egyetem (–1859)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	biológia, zoológia, hidrobiológia, méhészet
Szakintézeti tagság	Magyar Tudományos Akadémia
A Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója
Hivatali idő 1868 – 1868
Előd	Czimeg János
Utód	Hegyessy Kálmán
A Wikimédia Commons tartalmaz Kriesch János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kriesch János (Reinthal, Habsburg Birodalom, 1834. március 29. – Budapest, 1888. október 21.) biológus, zoológus, mezőgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Zoológiai munkássága elsősorban a halak vizsgálatára irányult, emellett az utókor a darwinizmus, illetve a szociáldarwinizmus első magyarországi képviselői közt tartja számon. Életművének további jelentőségét a korszerű halászat és méhészet megteremtéséért kifejtett tevékenysége adja. Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920) és Kriesch Laura (1879–1966) festő- és iparművészek édesapja.

Életútja

Hétgyermekes családban született, állatorvos apja plántálta el benne a természettudományok szeretetét. Középiskoláit Lengyelországban és Csehországban végezte. 1859-ben a Bécsi Egyetemen szerzett természetrajz-tanári oklevelet, tanulmányaival párhuzamosan újságíróként is dolgozott a császárvárosban. Oklevele kézhezvételét követően rövid ideig a Giesseni Egyetemen folytatott anatómiai és szövettani kutatásokat a parazitológus Rudolf Leuckart mellett. 1859-től Ungváron volt az akkor szervezett főgimnázium természetrajztanára, 1861-től 1864-ig pedig a budai főgimnáziumban oktatott. 1862-ben a József Műegyetemre nevezték ki a természetrajz és áruismeret helyettes tanárává, 1864-ben pedig a növény-, állattani és áruismereti tanszék nyilvános rendes tanárává, később – a természetrajzi tanszékek szétválásával – feladata az állattan oktatására korlátozódott.^[1] 1868-ban a pesti állatkert vezetésével bízták meg, de konfliktusoktól terhes, rövid időszakot követően még ugyanabban az évben lemondott az igazgatói tisztségről.^[2] 1873-tól 1882-ig az egyetemes és vegyészmérnöki osztály dékáni, 1884–1886-ban pedig a műegyetem rektori tisztét töltötte be.

A Vízivárosi temetőben temették el.^[3]

Munkássága

Pályája első szakaszában főként hidrozoológiai érdekű kutatási eredményeit publikálta. A piócák anatómiáját és fiziológiáját áttekintő, 1866-ban megjelent munkáját a Magyar Természettudományi Társulat Bugát-díjával jutalmazták. Jelentősek voltak a magyarországi halfauna monografikus feldolgozására irányuló kutatásai. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából 1870-es, illetve 1872-es útjai során a Magas-Tátra faunáját, állatföldrajzi viszonyait tanulmányozta. Tervbe vette a hazai hüllőfauna monografikus feltárását is, de ennek megvalósítását korai halála megakadályozta.

Elméleti biológusként szemléletét erőteljesen meghatározták a darwinizmus tanai. A természeti törvényszerűségeknek, az evolúció szelekciós mechanizmusának az emberi társadalomra és kultúrára való alkalmazásával Magyarországon a szociáldarwinizmus első képviselője volt. Biológiai nézeteit tekintette át 1883-ban A modern zoológia szempontjai és czéljai címen elhangzott akadémiai székfoglalójában.

Az említetteken túlmenően tudományos érdeklődése a zoológia és a biológia több más kérdéskörére kiterjedt. Egyebek mellett tanulmányozta az egysejtűek (protiszták és ázalékállatkák), a virágállatok és szivacsok világát, foglalkozott szervezettannal, az állatok szaporodásával, a szűznemzéssel, az evolúció és az egyedfejlődés során fellépő degeneráció (elfajulás) problémájával. Ismertette a házi méhek élősködőit, s rovartani szempontból vizsgálta a szőlő filoxérás megbetegedéséért felelős szőlőgyökértetűt (Viteus vitifoliae), valamint a fenyőtűlevél elsárgulását okozó ezüstfenyő-levéltetűt (Elatobium abietinum). Botanikai írásaiban kritika alá vette a növényi energiaforgalomra vonatkozó Friedrich Ferdinand Runge-féle fitokémiai elméletet.

Részben zoológiai munkássága kapcsán bontakozott ki a korszerű halgazdálkodás és méhészet elméleti alapjainak megteremtésére irányuló tevékenysége. Halfaunisztikai kutatásaival párhuzamosan kidolgozta a piaci igényeket kielégítő haltenyésztés biológiai és üzemszervezési alapjait. Ajánlásait 1867-ben adta be Halaink és haltenyésztésünk címmel a Magyar Tudományos Akadémia Vitéz József-féle pályázatára, amelyért aranykoszorús díjat nyert, s pályaműve a következő évben nyomtatásban is megjelent. A földművelésügyi tárca felkérésére hasonló munkát végzett a korszerű méztermelés előmozdítására. 1871-ben megjelent áttekintése az első magyar nyelven kiadott okszerű méhészeti kézikönyv volt, amelyben áttekintette kora legmodernebb eljárásait, s megvetette a hazai méztermelés módszertani, rovar- és élettani alapjait. Szervezőmunkájával sokat tett e két gazdasági ágazat fejlesztéséért, kiállításokat szervezett és Magyarország képviseletében több nemzetközi halgazdasági és méhészeti konferencián vett részt.

1864-ben A természetrajz vezérfonala, illetve 1868-ban A természetrajz elemei címen három-három kötetben megjelent, ásvány-, növény- és állattani részből álló tankönyvei a későbbi évtizedekben – bővítve és átdolgozva – számos kiadást megértek. 1880-tól 1888-ig a Méhészeti Lapok, 1881-től haláláig a Halászati Lapok, 1885-től 1888-ig a Blätter für Bienenzucht folyóiratok szerkesztője volt. A százat is meghaladja az 1863 után a Természettudományi Közlönyben megjelent szakcikkeinek száma.

Életművének sajátos termékei névtelenül megjelent felvilágosító ponyvakiadványai (Hogy bánik Kondor Gábor a boszorkányokkal, 1887; Pál gazda és a méhek, 1887).

Társasági tagságai

1863-tól rendes, 1875-től örökös tagja volt a Magyar Természettudományi Társulatnak, 1868 után a választmány munkájában is részt vett. A kezdeményezésére és szervezőmunkájának köszönhetően 1878-ban megalapított Országos Méhészeti Egyesület első ügyvezető alelnöke volt haláláig.^[4] Emellett 1880-ban tevékenyen közreműködött a Felső-magyarországi Halászati Egyesület megszervezésében, 1885-től pedig az Országos Halászati Egyesület első ügyvezető alelnöke volt.

Természettudományi munkásságáért 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, s a matematikai és természettudományi osztály tagjaként vett részt a tudós társaság munkájában.

Főbb művei

A természetrajz vezérfonala. Buda, 1864.
Boncz- és élettani tanulmányok a nadályról. Pest, 1866.
Halaink és haltenyésztésünk. Pest: Magyar Tudományos Akadémia. 1868.
Az okszerű méhészet elemei. Vácz, 1871.
A természetrajz elemei. Budapest: Athenaeum. 1874.
Állattani utazási jelentések az 1870. és 1872. évekről. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1875.
Egy új halfaj. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1875. (A tarka gébről)
Hasznos és kártékony állatainkról II.: Halak. Budapest: Szent István Társulat. 1876.
Az állatok társadalmi viszonyairól: Népszerű természettudományi előadások gyűjteménye. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 1879.
A modern zoológia szempontjai és czéljai. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1883. (Akadémiai székfoglalója)
A rovarok világa: Különösen az ipar és kereskedelem szempontjából. Budapest: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. 1885.

Jegyzetek

↑ Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története^{[halott link]}. Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 2002, 372. o.
↑ A budapesti állatkert története Archiválva 2011. augusztus 23-i dátummal a Wayback Machine-ben. Elérés: 2010. február 9.
↑ Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története, Budapest, 1933
↑ Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület története. [2006. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 9.)

Források

Firbás Nándor: Kriesch János (1834–1888). Vasárnapi Ujság, XXXV. évf. 44. sz. (1888) 723–724. o.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 1018. o.
Magyar agrártörténeti életrajzok II. (I–P). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1988. 300–301. o. ISBN 963-7092-05-6
Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1219. o. ISBN 963-547-414-8
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 748–749. o.
Kriesch János adatlapja a régi akadémiai levéltárban

További információk

Kriesch János. História - Tudósnaptár, 2003. október 29. (Hozzáférés: 2010. október 2.)
Dr. Csengeri István: A Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI), Szarvas, története, eredményei és kiemelkedő személyiségei. HAKI - Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas. [2011. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 2.)

Sablon:Műegyetemi rektorok m v sz A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem	Stoczek József (1871–1872) • Conlegner Károly (1872–1873) • Nendtvich Károly (1873–1874) • Vész János Ármin (1874–1875) • Stoczek József (1875–1879) • id. Szily Kálmán (1879–1884) • Kriesch János (1884–1886) • Lipthay Sándor (1886–1889) • Klimm Mihály (1889–1891) • Kőnig Gyula (1891–1894) • id. Entz Géza (1894–1896) • Wartha Vince (1896–1898) • Lipthay Sándor (1898–1900) • Ilosvay Lajos (1900–1903) • Hauszmann Alajos (1903–1905) • K. Jónás Ödön (1905–1907) • Wartha Vince (1907–1910) • K. Jónás Ödön (1910–1911) • Rados Gusztáv (1911–1914) • Kovács S. Aladár (1914–1916) • Kürschák József (1916–1918) • Czakó Adolf (1918–1920) • Rejtő Sándor (1920–1921) • Zelovich Kornél (1921–1923) • Schimanek Emil (1923–1925) • Szarvasy Imre (1925–1927) • ifj. Szily Kálmán (1927–1930) • Hültl Dezső (1930–1932) • Söpkéz Sándor (1932–1933) • Herrmann Miksa (1933–1934)
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Rohringer Sándor (1934–1935) • Czettler Jenő (1935–1936) • Szabó Gusztáv (1936–1937) • Teleki Pál (1937–1938) • Wälder Gyula (1938–1939) • Zimmermann Ágoston (1939–1940) • Vendl Aladár (1940–1941) • Imre Sándor (1941–1942) • Mihailich Győző (1942–1943) • Doby Géza (1943–1944) • Misángyi Vilmos (1944–1945) • Verebélÿ László (1945) • Heller Farkas (1945–1946) • Csűrös Zoltán (1946–1949)
Budapesti Műszaki Egyetem	Mihailich Győző (1949–1950) • Vörös Imre (1950–1954) • Gillemot László (1954–1957) • Benedikt Ottó (1957–1958) • Csűrös Zoltán (1958–1961) • Gruber József (1961–1964) • Csáki Frigyes (1964–1969) • Perényi Imre (1969–1975) • Meisel János (1975–1981) • Polinszky Károly (1981–1987) • Fodor Lajos (1987–1990) • Michelberger Pál (1990–1994) • Biró Péter (1994–1997) • Detrekői Ákos (1997–2000)
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)	Kardos György (1952–1953) • Rados Kornél (1953–1954) • Cholnoky Tibor (1954–1957) • Rados Kornél (1957–1960) • Perényi Imre (1960–1964) • Hazay István (1964–1967)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Detrekői Ákos (2000–2004) • Molnár Károly (2004–2008) • Péceli Gábor (2008–2015) • Józsa János (2015–2021) • Czigány Tibor (2021–)