MÁV Ikarus 260

Ez a szócikk a MÁV Ikarus 260 típusú kísérleti sínautóbuszról szól. Az Ikarus 260 típusú közúti autóbuszhoz lásd: Ikarus 260.

MÁV Ikarus 260
A sínautóbusz Pusztaszabolcs állomáson
MÁV Ikarus 260
Általános adatok
Gyártó	Ikarus MÁV
Gyártásban	1986
Darabszám	1 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	1A
Nyomtávolság	1435 mm
Teljesítmény
Névleges	190 LE / 140 kW
Engedélyezett legnagyobb sebesség	66 km/h
Ütközők közötti hossz	11 000 mm
Magasság	3040 mm
Szélesség	2500 mm
Teljes tengelytávolság	5400 mm
Szolgálati tömeg	8500 kg t
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa	Rába-MAN D2156 HM6U
Kocsi / Motorkocsi
Kerékátmérő	850 mm
Ülőhelyek száma	21 db
Osztályok	2.
Üzemmód	dízel
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV Ikarus 260 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV Ikarus 260 egy, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár és a Magyar Államvasutak kooperációjában készült sínautóbusz-prototípus volt.

Története

Előzmények

A MÁV-nak sok mellékvonalat kellett ellátnia, és a nagyobb forgalmú mellékvonalak lefoglalták a Bzmot motorvonatok nagy részét. Ezen okból felvetették egy olcsó, könnyűszerkezetű mellékvonali jármű beszerzését. Így merült fel, hogy kísérleti jelleggel átalakítanak egy Ikarus 260 típusú autóbuszt.

Kivitelezés

A MÁV megrendelte a kísérleti járművet az Ikarustól. A választás azért esett az Ikarus 260-ra, mert kis fogyasztás, könnyű szerkezet és mellékvonalra megfelelő sebesség jellemezte, továbbá az átalakítást könnyen el lehetett végezni, és maga a busz viszonylag olcsó volt. A busz egy Székesfehérvárott legyártott, szovjet exportból visszamaradt jármű volt, az átalakításra pedig a Székesfehérvárhoz közeli Pusztaszabolcson került sor, majd a 44-es számú Pusztaszabolcs–Székesfehérvár-vasútvonalon tesztelték a járművet.

A buszon nagy átalakításra nem volt szükség: a kerekeket normál profilos vasúti kerekekre cserélték, a féket átalakították, hogy tuskós rendszerrel működhessen, a kormányzást pedig kiiktatták. A busz utastere és a karosszéria is eredeti maradt. A busz alsó lépcsőjének magassága pont alkalmas volt a vasúti peronról való felszállásra, így azt sem volt szükséges átalakítani. Mivel a buszt valóban csak prototípusnak szánták, így vasúti kürtöket nem helyeztek el rajta, nem szereltek rá ütközőket és a mozdonyokhoz/kocsikhoz való kapcsolódást sem oldották meg.

Kísérletek, eredmények

A próbautakra tehát a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár-vasútvonalon került sor. A sínautóbusz fordítását a székesfehérvári pályaudvaron és Pusztaszabolcson is fordítókoronggal oldották meg (a pusztaszabolcsi fordítókorongot a fűtőházzal azóta már fölszámolták).

A kísérlet sikertelenül zárult, a sínautóbusz nem kanyarodott megfelelően a két merev tengely közötti nagy távolság miatt, és a fékezéssel is gondok voltak, ugyanis túl könnyű volt a szerkezete, ezért nem volt megfelelő nagyságú a súrlódás. Több tesztet is végeztek, de végül felhagytak a kísérletezéssel, és visszaalakították közúti autóbusszá a különös járművet.

A kísérletek után

A sikertelen próbák után visszaalakított buszt (mely nagyjából az Ikarus 260.50-nek megfelelő kivitelű lett) eladták a Tisza Volánnak, amely Szentesen alkalmazta. Később a DAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ állományában Szegedre került, ahol jelenleg a 90-es vonalon közlekedik. A szovjet exportra szánt autóbuszokra jellemző harmonikaajtókat közúti busszá való visszaalakítása után nem sokkal bolygóajtókra cserélték ki.

Galéria

• 
  Szentesen
• 
  Szegeden

Jegyzetek

További információk

• MÁV Ikarus 260 az Ikarus székesfehérvári gyárának iparvágányain (videó)