Magyarhidegkút

Magyarhidegkút
Közigazgatás
Település	Hidegkút
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Magyarhidegkút Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 20′ 20″, k. h. 24° 53′ 45″46.3389761, 24.895856346.338976°N 24.895856°EKoordináták: é. sz. 46° 20′ 20″, k. h. 24° 53′ 45″46.3389761, 24.895856346.338976°N 24.895856°E

Magyarhidegkút (románul Vidacutul Unguresc) egykor önálló település Romániában, a Székelyföldön, ma a hargita megyei Hidegkút része.

Története

1432-ben említik először. Katolikus lakói a reformáció idején felvették a református vallást, de ekkor még nem volt saját templomuk, a falu lakói Nagysolymosra jártak át istentiszteletre. A 18. század elején végül templomot építettek, amelyben azonban továbbra is a nagysolymosi prédikátor tartotta az istentiszteleteket.^[a]

1839-ben a székelyszenterzsébeti görögkatolikus paróka három „filiájának” egyike Magyarhidegkúton volt, parókusa Ioan Șandor.^[b]

1910-ben 438 lakosából 268 magyar, 170 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Székelykeresztúri járásához tartozott. Az 1920-as években a román többségű Székelyhidegkúttal egyesítették, létrehozva Hidegkút települést.^[a]

Források

• ↑ a Léstyán 1996 Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• ↑ b Acte sinodiali Acte sinodiali ale bisericei romane de Alba Julia si Fagarasiu. Date la lumina de Ioane M. Moldovanu. Tomu I. Blasiu, 1868. 24, 92.   hivatkozva itt: Udvarhelyszéki románok: a betelepedéstől a beolvadásig. In Hermann Gusztáv Mihály – Kovács Piroska: A többség kisebbsége: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről. Csíkszereda: (kiadó nélkül). 1999. 157–221. o.