Bögöz

Bögöz (Mugeni)
a bögözi református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Hargita
Község	Bögöz
Rang	községközpont
Irányítószám	537205
Körzethívószám	0266
SIRUTA-kód	85136
Népesség
Népesség	1104 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1050 (2011)[1]
Népsűrűség	16,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	441 m
Terület	68,71 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 15′, k. h. 25° 13′46.25, 25.21666666666746.250000°N 25.216667°EKoordináták: é. sz. 46° 15′, k. h. 25° 13′46.25, 25.21666666666746.250000°N 25.216667°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Bögöz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bögöz (románul Mugeni, németül Begesen) falu Romániában Hargita megyében. A bögözi református templom Udvarhelyszék egyik legszebb középkori templomának számít.^[2]

Fekvése

A falu a Nagy-Küküllő középső szakaszának kiszélesedő medencéjében a Bögözi-medencében fekszik Székelyudvarhelytől 11 km-re.

Nevének eredete

A népies szómagyarázat a falu elnevezését a bő és köz szavakból eredezteti, amely a település két szoros, a Bonta-szoros és a Décsfalvi-szoros közti termékeny völgysíkon való fekvésére utal. Orbán Balázs leginkább Pesty Frigyes adataira hivatkozik, ő is a bő köz névadási indítékát tartja a legvalószínűbbnek.^[3]

Egy másik népi etimológia alapján a falu neve onnan is származhat, hogy két párhuzamos elhelyezkedésű „hegysor” között található, mely 4 kilométerre összeszűkül, és megakadályozza a Küküllő lefolyását, ennek következtében a felgyülemlett víz sok párát fejlesztett, és emiatt kapta volna a falu a bő gőz nevet.^[3]

Bögöz neve nem származtatható a magyar bőg vagy a német mühlen igéből sem. Ebből adódóan a falu nevének román tükörfordítása (Mugeni) sem helyes, amely a román ’bőg’ jelentésű muge igére alapoz. Egy másik elmélet szerint a Bügüz szó egy besenyő név is lehet, melynek jelentése ’szoros, völgynyílás’. A település legelső lakói valószínűleg a besenyők voltak, akik hamar elmagyarosodtak a székely-magyar környezet következtében.^[3]

Története

Területe ősidők óta lakott, Vizlok nevű dűlőjében bronzkori és 4. századi településnyomokra bukkantak. A Pagyvan-tetőn neolit leleteket találtak. Iborköve nevű helyen dák-római településnyomokra leltek.

Nevét 1333-ban Bugus néven említették először az oklevelekben.

1334-ben Buguz, 1486-ban Begez, 1505-ben Bögöz, 1671-ben Bőgoz néven írták.

13. századi eredetű templomában a Szent László legenda faliképei láthatók. A képeket 1898-ban Huszka József fedezte fel. A templomban 16. század közepéről származó (6 jelből álló rovásírásos freskófelirat található.

1910-ben 1112 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 1025 lakosából 1010 magyar és 15 román volt.

Látnivalók

• A falunak 13. századi eredetű, 14. századi falfestményekkel és 1724-ben készült festett kazettás famennyezettel díszített református temploma van. Tornyát 1842-ben magasították. 14. századi freskóit 1865-ben fedezték fel a mészréteg alatt. 1930-ban rovásírásos szöveget találtak az utolsó ítélet képsorában.

Bővebben: bögözi református templom

• A templomtól 500 m-re keletre egykor kápolna állott, melynek nyomai ma is láthatók.
• Katolikus temploma 1994-ben épült.^[4]

Testvértelepülés

• Somogyudvarhely, Magyarország

Híres emberek

• Itt született 1855-ben Solymosi Endre tanár, helytörténész.
• Itt született 1935-ben Kardalus János tanár, magyar néprajzkutató.

Jegyzetek

Források

• László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

További információk

• Jékely Zsombor: A bögözi templom. Horror vacui füzetek 3. Sepsiszentgyörgy, 1996.
• Jánó Mihály: Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. Székely Nemzeti Múzeum - Pallas- Aakadémia Könyvkiadó. Sepsiszentgyörgy - Csíkszereda, 2008.
• Lángi Józef - Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 1. Állami Műemlékhelyreállítási és restaurálási Központ. Budapest,