Mihail Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg

Mihail Alekszandrovics nagyherceg
Mihail Alekszandrovics
Született	1878. november 22. Szentpétervár; Orosz Birodalom
Elhunyt	1918. június 12. (39 évesen) Perm; Oroszország
Állampolgársága	orosz[1]
Házastársa	Natalja Szergejevna Braszova (1911. október 15. – )[2]
Gyermekei	George Mikhailovich, Count Brasov
Szülei	Dániai Marija Fjodorovna orosz cárné III. Sándor orosz cár
Foglalkozása	politikus katona
Tisztsége	member of the State Council of the Russian Empire Emperor of all the Russias (1917. március 15. – 1917. március 16.)
Kitüntetései	Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order Szent György-rend Szent György-rend Order of Ludwig I Order of the Wendish Crown Order of the Saxe-Ernestine Fehér Sólyom-rend House and Merit Order of Peter Frederick Louis Magyar Királyi Szent István-rend Royal Order of the Seraphim Szent Olav-rend Elefántrend Order of the Dannebrog Aranygyapjas rend Krisztus Lovagrendje Avis-rend Order of the Most Holy Annunciation Order of the Redeemer Order of Prince Danilo I Order of the Chrysanthemum Order of the Royal House of Chakri Nap- és oroszlán-rend Order of noble Bukhara Order of Saint Alexander Nevsky (1878) Order of Saint Anna, 1st class (1878) Fehér Sas-rend (1878) Order of Saint Stanislaus, 1st class (1878) Szent András-rend (1878) Románia Csillaga érdemrend (1898) Dannebrog-lovagrend (1899) Fekete Sas-rend (1901) Bath-rend lovagja nagykereszttel (1901) Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum (1901) Francia Becsületrend (1901) Aranygyapjas rend lovagja (1902) térdszalagrend (1902) Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata (1905) House Order of Hohenzollern (1905) Order of St. Vladimir, 3rd class with Swords (1915) Order of St. George, 4th class (1915) Gold Sword for Bravery (1915)
Halál oka	lőtt seb
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics nagyherceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mihail Alekszandrovics nagyherceg (oroszul: Великий князь Михаи́л Александрович Романов; Szentpétervár, 1878. november 22. – Perm, 1918. június 12.) orosz nagyherceg, III. Sándor és Marija Fjodorovna cárné negyedik fia.

1917. március 15-én bátyja, II. Miklós az ő javára mondott le az orosz trónról, azonban Mihail az ellenséges közvélemény miatt még aznap lemondott, és így Oroszországban megszűnt létezni a monarchia.

Élete

Családja és fiatalkora

Mihail anyai ágon rokonságban állt a dán és az angol királyi családdal is: Marija Fjodorovna ugyanis Dagmar dán hercegnőként látta meg a napvilágot, édesanyja nővére, Alexandra pedig Nagy-Britannia királynéja lett.

Mihailnak három bátyja volt, Nyikolaj, Alekszandr, és Georgij. Alekszandr nem sokkal a születése után meghalt, Georgij pedig 1899-ben szenderült jobblétre. Mihailnak volt két leánytestvére is, Kszenyija és Olga.

Édesapjának, III. Sándornak ő volt a kedvenc gyermeke, ami miatt eléggé elkényeztették. „A kis Misa annyira aranyos és szeretetteljes, hogy ő lehetne a kedvencem, ha nem lennék ellene mindenféle kivételezésnek. Minden gyermekemet egyformán szeretem, de mindegyiket másképp.”^[3] – mondta Mária Fjodorovna cárné.

A „Misa” néven becézett nagyherceg egyik legközelebbi barátja svájci származású franciatanára, Ferdinand Thormeyer volt. Vele még azután is tartotta a kapcsolatot, hogy a tanár már nem tanította őket.

Mihail kisgyermekként húgával, Olgával játszott leginkább. Szinte már születésének pillanatában eldőlt, hogy őt katonai pályára szánják, és ennek megfelelően is nevelték.

Házassága

1902-ben Mihail beleszeretett Viktória Melita edinburgh-i és szász-koburg és gothai hercegnő húgába, Beatrixba. A lány viszonozta Mihail érzéseit, és levelezésbe kezdtek. Mihail feleségül akarta venni őt, azonban bátyja, Miklós cár ezt megtiltotta neki, mivel elsőfokú unokatestvérek voltak.

Mihail ennek hallatára véget próbált vetni a kapcsolatnak, de ez nehezen ment, főleg Beatrix szüleinek tiltakozása miatt. A vita egészen 1905-ig elhúzódott, ám ekkorra Mihail már újból szerelmes volt. A kiszemelt hölgy ezúttal egy udvarhölgy, Alekszandra Kosszikovszkaja volt. 1906-ban Mihail engedélyt kért a házasságra – nem kapott, anyja pedig gyorsan eltávolította a közeléből az udvarhölgyet.

Az 1910-es évek elején Mihail egy újabb asszonyba szeretett bele, mégpedig Natalja Szergejevna Vulfertbe (született Seremetyevszkajába), egy főhadnagy feleségébe. Nataljának ez már a második házassága volt; első házasságából egy lánya is született, akit a Natalja névre kereszteltek. Vulfert főhadnagynak felesége beszélt Mihaillal való viszonyukról, de Mihail hamar eltávolította a férfit.

Natalja 1910-ben szülte meg közös gyermeküket, Georgijt, akit Mihail a bátyja után nevezett el. Az udvar számára ez a kapcsolat egy valóságos rémálom volt, a családon belül mindenki rossz szemmel nézte a kapcsolatukat. II. Miklós ugyan megígértette Mihaillal, hogy nem veszi feleségül Natalját, de Mihail 1911. október 15-én, Bécsben titokban mégis elvette. Mikor a házasság kiderült, Miklós kérdőre vonta az öccsét, aki erre ezt felelte: „Talán… sohasem hoztam volna meg ezt a döntést, ha nem a kis Alekszej egészségéről lett volna szó, arra gondoltam, hogy örökösként külön kellene válnom Nataljától, de így ez már soha nem történhet meg.”^[4] Unokaöccse halálára célozva Mihail nagyon megbántotta a cárt, aki száműzte őt Oroszországból.

Később (bár nem ismerték el a Romanov-család tagjának) Natalja megkapta a „Braszova grófnő” címet, és így fiuk, Georgij is legitim utódnak számított.

1914-ben, az első világháború kitörésekor Miklós hazahívta öccsét, és Mihail nem okozott csalódást. Kiemelkedő frontszolgálatos tiszti tevékenysége miatt a család hamarosan megbocsátott neki.

Trónöröklés

Mihailnak kezdetben elég kevés kilátása volt arra, hogy valaha is cár lehessen belőle. Ám miután mindkét bátyja meghalt, 1899-től 1904-ig ő volt a trónörökös. 1904-ben azonban Miklósnak fia született, így Mihail a második helyre került a trónöröklési listán. Hamar kiderült, hogy a cárevics, Alekszej vérzékenységben szenved, ezért Mihail személye ismét nagyon fontossá vált a Romanov-dinasztia hatalmon maradásának szempontjából.

1917. március 15-én II. Miklós mégsem a fia, hanem az ő javára mondott le a trónról - nem akarta a tizenkét éves Alekszejt kitenni ekkora erőpróbának. Mihail csak azzal a feltétellel fogadta el a trónt, ha a nép jóváhagyja a koronázását. A bolsevikok azonban gondoskodtak róla, hogy a népet ne lehessen megkérdezni, s az ő nyomásuknak engedve Mihail (aki cárként a II. Mihály nevet viselte volna) még aznap lemondott a trónról (bár a lemondó nyilatkozatot csak másnap, március 16-án írta alá). Ezzel Oroszországban a monarchia mint államforma megszűnt létezni.

Halála

A bolsevik hatalomátvétel után, 1918 márciusában Mihailt titkárával együtt az uráli Permbe száműzték. Nyár közepe felé (halála pontos dátuma nem ismert, valószínűleg június 12.) a városon kívüli erdőségben őt és titkárát is megölték. A szovjet kormány szerint pár helyi munkás tette, akik gyűlölték a cári családot, azonban gyanítható, hogy a gyilkosságban benne volt a Cseka keze is.

Jegyzetek

Források

• Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma
• Warnes, David: Az orosz cárok krónikája