Simazaki Tószon

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Simazaki Tószon
Élete
Született	1872. március 25. Magome
Elhunyt	1943. augusztus 22. (71 évesen) Tokió
Sírhely	Oiso
Nemzetiség	japán
Szülei	Shimazaki Masaki
Gyermekei	Keiji Shimazaki Ōsuke Shimazaki
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza
Kitüntetései	Aszahi-díj (1935)
A Wikimédia Commons tartalmaz Simazaki Tószon témájú médiaállományokat.

Simazaki Tószon (japánul: 島崎 藤村, Hepburn-átírással: Shimazaki Tōson) (Magome, 1872. március 25. – Tokió, 1943. augusztus 22.) japán költő, prózaíró.

Valódi neve Simazaki Haruki. Tizennégy éves volt, amikor apja megháborodott és meghalt (később a nővére is erre a sorsra jutott), s őt a család barátai nevelték fel. A tokiói protestáns Meidzsi Gakuin Egyetem elvégzése után a Meidzsi Leányiskolában kezdett tanítani, és csatlakozott a Bungakukai irodalmi folyóirat köréhez. Barátjának és példaképének, Kitamura Tókokunak 1894-es öngyilkossága nagy megrázkódtatást jelentett neki, és hatással volt későbbi munkásságára. 1896-ban az észak-japán Szendaiba ment tanítani, s ott jelentette meg első, modern romantikus verseket tartalmazó kötetét, a Vakanasú-t („Zsenge hajtások”, 1897), amely nagy kritikai sikert aratott. Később még négy verseskötetet publikált, de a századfordulótól kezdve egyre inkább a prózaírás foglalkoztatta.

Első regényét, a Hakai-t („Megszegett törvény”, 1906) a japán realista regény mérföldkövének tekintik. Hőse, a nagy beleéléssel és művészi erővel ábrázolt tanító a burakumin („érinthetetlen”) kasztba tartozik, amit egészen a cselekmény végéig sikerül eltitkolnia.

Második regénye, a Haru („Tavasz”, 1908) érzelmes megidézése pályája kezdetének, a Bungakukai-kör megalakulásának.

Az Ie („A család”, 1910–11) „a” klasszikus japán naturalista regény, két vidéki család lassú hanyatlásának története, visszafogott, árnyalt ábrázolással. Sokan a mesterművének tekintik.

Sinszei („Új élet”, 1918–19) című regényével botrányt kavart: addigi műveinek is voltak önéletrajzi vonatkozásai, ez azonban nem is titkoltan arról szól, hogy elcsábította unokahúgát, majd amikor az teherbe esett, ő Párizsba menekült a felelősség elől, és csak évek múlva tért vissza.

1929 és 1935 között folytatásos regényt írt a Meidzsi-restaurációról Joake mae („Pirkadat előtt”) címmel, egy császárpárti vidéki értelmiségi (alig álcázottan az apja) szemszögéből, aki azonban kiábrándultan, háborodottan hal meg a végén. 1935-ben Tószont a japán PEN Klub első elnökévé választották. A Joake mae folytatását (Tóhó no mon, „A kelet kapuja”) írta, amikor 1943-ban agyvérzésben meghalt.

Magyarul

• Akutagava Rjúnoszuke – Mijazava Kendzsi – Niimi Nankicsi – Simazaki Tószon: A Nametoko medve – Válogatás a Meidzsi, a Taiso és a Sóva korszak gyermekirodalmából, ford.: Schönau Beatrix, Primo Kiadó, Budapest, 1992. ISBN 9637838872

Források

• Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
• Kato, Shuichi: A History of Japanese Literature I–III., III. kötet, Kodansha, Tokyo, 1983, ISBN 0870115693