V. Haakon norvég király

V. Haakon
Haakon királyi pecsétje felirat: SEGRETVM • HAQVINI • DEI • GRA • REGIS : NORWEGIE •
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1299. november 1. – 1319. május 8.
Koronázása	Oslo 1299
Elődje	II. Erik
Utódja	VII. Magnus
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Yngling-ház
Született	1270. április 10. Tønsberg
Elhunyt	1319. május 8. (49 évesen) Tønsberg
Nyughelye	Oslo
Édesapja	VI. Magnus
Édesanyja	Ingeborg Eriksdatter
Testvére(i)	II. Erik norvég király
Házastársa	Euphemia of Rügen Isabelle de Joigny
Gyermekei	Ingeborg of Norway Agnes Haakonsdatter
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Haakon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

V. Haakon Magnusson vagy Hosszúlábú Haakon (1270. április 10.^[1] – 1319. május 8.^[2]) norvég király 1299-től haláláig; a nagy hűbéresek hadállásait megtörve erősített meg a királyi hatalmat;^[3] angolellenes külpolitikája miatt országa a Hanza Szövetség északnémet kereskedőinek gazdasági befolyása alá került.^[4][5] Uralkodása a középkori norvég történelem aranykorának végét jelentette.^[4]

VI. Magnus fiatalabbik fiaként követte bátyját, II. Eriket a trónon.^[4] Az Erik uralkodása alatt megnövekedett főnemesi és főpapi hatalom megnyirbálása érdekében 1308-ban eltörölte a bárói rangot,^[4] eltávolította az arisztokratákat a királyi tanácsból, és visszavezette bizonyos papok kinevezésének jogát.^[4] Több királyi várat építtetett, köztük a nevezetes akershusit (ezt 1815-ig erődként használták).^[4] A kormányzás központját az északi-tengeri kikötők vidékéről keletre helyezte át,^[4] ez a Norvégia nyugati gyarmataival való kapcsolat hanyatlását és a kereskedelemből származó királyi jövedelem csökkenését jelezte.^[4] Akárcsak bátyja, Haakon is kedvezményeket adott a Hanza-kereskedőknek, magára haragítva az angolokat.^[4] Angolellenes politikája betetőzéseként támogatta az angol uralom lerázására kitört skót felkelést.^[4] Uralkodása idején meg-megújuló háborút folytatott Dánia és Svédország ellen is.^[3][4] Mind Haakon, mind felesége, Euphemia lelkes művészetpártoló volt, sok lovagregény megírását és lefordítását támogatták.^[4] Minthogy fia nem született, módosította a trónöröklési törvényt, hogy Ingeborg nevű leányának fia, Magnus Eriksson követhesse a trónon.^[4] Ő volt az utolsó uralkodó az államalapító Harald Halfdansson dinasztiájából^[5][6] (azaz az Yngling-házból). Ingeborg lánya révén néhány kivételtől eltekintve közvetlenül tőle származnak az őt követő norvég királyok egészen napjainkig.

Gyermekei

• Haakon első házasságát a francia Izabellával^[1] kötötte, nászuk gyermektelen maradt.
• Második felesége Rügeni Eufémia^[1] (1280 k. – 1312 májusa) lett, akivel 1299-ben^[1] házasodott össze. Egy leányuk született:
  • Ingeborg^[1] (1301 – 1361. június 17.) ∞ 1) Erik svéd herceg,^[1] III. Magnus fia 2) Hallandi Knut^[1]
• Ezenkívül Haakonnak született egy törvénytelen gyermeke is:
  • Ágnes^[1] ∞ Hafthor Jonsson^[1]

Jegyzetek

1. ↑ ^{a b c d e f g h i} Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
2. ↑ Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, 323. oldal
3. ↑ ^{a b} Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, 90. oldal
4. ↑ ^{a b c d e f g h i j k l m} Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 233. oldal
5. ↑ ^{a b} Révai nagy lexikona, IX. kötet (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 259. oldal
6. ↑ Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963-09-1831-5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontai Sándorné és Taraba János, 791. oldal

Kapcsolódó szócikkek

• Norvég királyok családfája
• Norvégia uralkodóinak listája
• Norvégia társadalma a középkorban

Előző uralkodó: II. Erik

Norvégia uralkodója 1299 – 1319

Következő uralkodó: VII. Magnus