V. Magnus norvég király

V. Magnus
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1161 – 1184
Koronázása	Bergen 1163
Elődje	I. Inge
Utódja	Sverre
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Hardrada dynasty
Született	1156 Etne, Hordaland megye
Elhunyt	1184. június 15. (28 évesen) Fimreite
Nyughelye	Bergen[1]
Édesapja	Erling Skakke
Édesanyja	Krisztina Sigurdssdotter
Testvére(i)	Sigurd Jarlsson
Házastársa	Estrid Bjørnsdotter
Gyermekei	Sigurd Magnusson Inge Magnusson
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Magnus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

V. Magnus Erlingsson (1156^[2] – 1184. június 15.^[2]) norvég király 1162-től haláláig. Őt koronázták meg elsőként Norvégia és egyben Skandinávia uralkodói közül is.^[2]

Élete

Magnus Erling Skakke és Krisztina Sigurdsdotter (I. Sigurd leánya) fiaként született. Édesapja 1161-ben ültette a gyermek királyt a norvég trónra, II. Haakon ellenében. A norvég érsek a koronázásért cserében elnyerte a római katolikus egyház királyi támogatását.^[2] Uralkodása második évében felléptették ellene II. Sigurd fiát, III. Sigurdot, de Erling a következő évben lefejeztette.^[3] Ezek után 1164-ben a Bergeni országgyűlés kimondta az ország föloszthatatlanságát.^[4] Mivel a dán király is támogatta Magnus királyságát és vele Erling uralmát, csakhamar elismerte egész Norvégia, bár a nép nem tudott belenyugodni abba, hogy uralkodója ne Széphajú Harald fiági utódai, az Ynglingek közül kerüljön ki.^[3] Így természetes hogy a gyermek király ellen is sok trónkövetelő támadt, de az erélyes Erling egymás után elfogatta és kivégeztette őket.^[3] Egyikükért – a saját mostohatestvéréért, aki anyjának korábbi házasságából származott – maga Magnus király kért apjától kegyelmet, de az a következő szavakra fakadt: – Nem sokáig fogod akkor békén kormányozni országodat, ha mindenben lelkiismeretesen cselekszel – és lefejeztette a saját mostohafiát.^[3] Veszedelmesebb volt Eystein Mejla felkelése. Ő IV. Harald unokájának adta ki magát és párthíveit mély sziklaszakadékokban gyűjtötte össze.^[3] Ott éltek rettenetes szegénységben, olyan szegények voltak, hogy még ruhájuk sem volt, hanem nyírfa kérgével fedték be lábukat és derekukat.^[3] Ezért nevezték el őket nyírfalábúaknak. Vad bogyókból éltek, a nyírfa meghasított oldalából kicsorgó levet itták, nyírfahéjat rágcsáltak, de bátorságukat nem vesztették el.^[3] Egyszer azonban télen már olyan nagy lett közöttük a nyomorúság, hogy egész komolyan elkezdtek tanácsot tartani azon, hogy mi volna a jobb: ha egy szikláról egymásután a tengerbe ugrálnának, vagy pedig ha karddal ölnék meg egymást s az utolsó a saját kardjába dőlne.^[3] Magnus legyőzte az ő felkelésüket is, és szétverte őket.^[5] Eystein maga egy parasztnak a kunyhójába menekült, de a paraszt ahelyett, hogy menedéket adott volna neki, agyonverte és holttestét elvitte Magnus király elé.^[5] Mialatt ez az ellenség hulláját szemlélte, hirtelen odaugrott egy nyírfalábú, akit addig nem vettek észre és olyan súlyos sebet ejtett a királyon, hogy az csak nagy nehezen gyógyult ki belőle.^[5] A mindössze vagy 70 főre olvadt nyírfalábúak élére most egy rendkívül vakmerő férfiú állt: a magát II. Sigurd fiának valló Sverre.^[5] Nagy sereget gyűjtött maga mellé és haddal támadt a királyra: az ütközetben ha Magnus nem is, de édesapja, Erling elesett.^[5] Erre Magnusnak menekülnie kellett az országból, de dán segítséggel visszatért és váltakozó szerencsével harcolt Sverre ellen, mígnem 28 évesen egy tengeri ütközetben lelé halálát.^[5] Utóda – törvényes fia nem lévén – Sverre lett.

Gyermekei

• Magnus Elrid Björnsdottert^[6] vette feleségül, aki három gyermeket szült férjének:
  • Krisztina ∞ (1208 e.) Reidar Sendemand
  • Ingeborg (†1213) ∞ (1204 e.) Peter Steype
  • Margit ∞ (1206 e.) Vegen-i Fülöp
• Ezenkívül három törvénytelen gyermekét is ismerjük:
  • Sigurd Magnusson (1180 – 1194. április 3.)
  • Inge Magnusson (? – 1202)
  • Erling Steinvegg (? – 1207 márciusa)

Jegyzetek

1. ↑ http://www.snl.no/Magnus_5_Erlingsson
2. ↑ ^{a b c d} Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 395. o. ISBN 963-9257-07-9  
3. ↑ ^{a b c d e f g h} Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 411. oldal
4. ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal
5. ↑ ^{a b c d e f} Tolnai Világtörténelme, Középkor II., 412. oldal
6. ↑ Norway 4 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek

• Norvég királyok családfája
• Norvégia uralkodóinak listája
• Norvégia társadalma a középkorban

Előző uralkodó: I. Inge

Norvégia uralkodója 1161 – 1184 részben II. Haakonnal és III. Sigurddal

Következő uralkodó: Sverre