I. Frigyes dán király

I. Frigyes
Dánia, Norvégia, a vendek és gótok királya, Schleswig és Holstein hercege, Oldenburg grófja
Dánia királya
Uralkodási ideje
Dánia: 1523. április 13. – 1533. április 10. Norvégia: 1523. április 13. – 1533. április 10.
Elődje	II. Keresztély
Utódja	III. Keresztély
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Oldenburg-ház
Született	1471. október 7. Haderslev
Elhunyt	1533. április 10. (61 évesen) Gottorf kastély[1]
Nyughelye	Schleswig város katedrálisa
Édesapja	I. Keresztély dán király
Édesanyja	Hohenzollern Dorottya
Testvére(i)	Olaf of Denmark Canute of Denmark János dán király Dániai Margit
Házastársa	Hohenzollern Anna Pomerániai Zsófia
Gyermekei	III. Keresztély dán király Dorothea of Denmark János schleswig–holstein–haderslevi herceg Dániai Erzsébet Adolf schleswig–holstein–gottorpi herceg Dániai Dorottya meckenburgi hercegnő Frederick of Denmark Anna of Denmark Geseke Frederiksdatter frillodatter af Danakonge Catharina Frederiksdatter frillodatter af Danakonge
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Frigyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hasonló cikkcímek és megnevezések: I. Frigyes (egyértelműsítő lap)

I. Frigyes (Haderslev, 1471. október 7. – Gottorf kastély, 1533. április 10.) Dánia és Norvégia királya 1523-tól haláláig.^[2] Ő volt az utolsó római katolikus vallású királya Dániának, türelmes politikájával elérte hogy a terjedő reformáció nem okozott fegyveres konfliktust az országon belül.

Schleswig-Holsteini herceg

Frigyes I. Keresztély dán, norvég és svéd király és Hohenzollern Dorottya ötödik, legfiatalabb gyermeke volt. Mikor apja meghalt, kiskorúként megválasztották Schleswig és Holstein hercegének és amikor elérte a nagykorúságot, a két hercegséget megosztotta János bátyjával, aki a királyi címeket is örökölte.^[3]

1500-ban meggyőzte Jánost, hogy hódítsák meg a Dithmarscheni parasztköztársaságot. Jelentős sereget gyűjtöttek össze a hercegségekből és a kalmari unió országaiból, német zsoldosokat is felfogadtak. A hemmingstedti csatában azonban az ezerfős parasztmilícia ügyesen kihasználva a terepet és átvágva a töltéseket csúfos vereséget mért Frigyes és János seregére; a két hercegség lovagságának egyharmada esett el az elárasztott földeken.^[4]

Dán és norvég király

Mikor János király 1513-ban meghalt, jütlandi nemesek egy csoportja felajánlotta hogy támogatja Frigyes trónigényét unokaöccsével, Keresztéllyel szemben, amit ő azonban visszautasított.
1523-ban az elégedetlen nemesek lemondatták II. Keresztélyt a dán és norvég trónról és Frigyes ezúttal elfogadta a koronát. Királyként sem költözött Koppenhágába, ideje nagy részét továbbra is gottorpi kastélyában töltötte. Bár Norvégia király volt, soha nem lépett norvég földre.
II. Keresztély népszerű volt a parasztok és polgárok körében és 1524-25-ben több felkelés is kitört visszahozatala érdekében. Gotland kormányzója is fellázadt és 8000 fős parasztseregével ostrom alá vett egy helsingborgi erődöt. A Johann Rantzau vezette királyi sereg Skånébe vonult és a lundi csatában döntő vereséget mért a felkelőkre. A csata után sokan a város templomában kerestek menedéket, de Rantzau emberei legalább hatvanukat kivonszolták a templomból és a helyszínen lemészárolták őket.

A reformáció

Frigyesnek döntő szerepe volt abban, hogy a lutheránus vallás békésen terjedt el Dániában. Bár koronázási esküjében megfogadta, hogy megoltalmazza a katolikus vallást, a gyakorlatban igyekezett a két egyház együttélését biztosítani. Elrendelte, hogy a katolikusok és lutheránusok felváltva használhatják a templomokat. Támogatta a Biblia dánra fordítását (egyes történészek kétségbe vonják, hogy ő maga tudott-e dánul). Mikor Hans Tausent eretnekséggel vádolták, Frigyes saját káplánjává nevezte ki, hogy megóvja a letartóztatástól. 1527-től kezdte elrendelni a kolostorok bezárását, de a szerzeteseknek kárpótlást adott.^[5][5] Egyensúlyozó politikájával elérte hogy uralkodása alatt ne fajuljon fegyveres konfliktusig a katolikusok és a reformált vallásúak szembenállása. Halála után azonban Frigyes fiát támogató lutheránus főurak összecsaptak a katolikus II. Keresztély uralmát visszaállítani kívánó nemesekkel.

1531-ben Keresztély sereget és flottát gyűjtött és megpróbált visszatérni. Egy vihar azonban szétszórta hajóit. Maradék seregével még hónapokig kitartott, de végül a biztonságos visszavonulásért cserébe Keresztély feladta magát. Frigyes azonban nem tartotta be a szavát és börtönbe vetette, ahol még 27 éven át raboskodott. Frigyes 1533. április 10-én halt meg gottorpi kastélyában hatvanegy éves korában és a schleswigi székesegyházban temették el.^[6]

Családja és gyermekei

Frigyes 1502-ben feleségül vette az akkor tizenöt éves Hohenzollern Annát (anyja féltestvérének lányát). Két gyermekük született:

• Keresztély (1503. augusztus 12. – 1559. január 1.), utóda a dán és norvég trónon
• Dorottya (1504. augusztus 1. – 1547. április 11.), a Teuton Lovagrend lutheránus hitre térő nagymesteréhez, Hohenzollern Alberthez ment feleségül

Anna 1514-ben meghalt, Frigyes pedig négy év múlva újranősült, Pomerániai Zsófiát vette feleségül. Vele hat gyermeke született:

• János (1521. június 28. – 1580. október 2.) Schleswig-Holstein-Haderslev hercege
• Erzsébet (1524 október 14. – 1586 október 15.), férjei: Magnus mecklenburg-schwerini herceg (1543) és Ulrik mecklenburg-güstrowi herceg (1556)
• Adolf (1523. január 26. – 1586. október 1.) Holstein-Gottorp hercege
• Anna (1527 – 1535. június 4.)
• Dorottya (1528 – 1575. november 11.), férje Kristóf, Mecklenburg-Schwerin hercege
• Frigyes (1532. április 13. – 1556 október 27.) Hildesheim és Schleswig püspöke

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Frederick I of Denmark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó: II. Keresztély

Dánia királya 1523 – 1533

Következő uralkodó: III. Keresztély

Előző uralkodó: II. Keresztély

Norvégia uralkodója 1423 – 1533

Következő uralkodó: III. Keresztély