Vasasszentegyed

Vasasszentegyed (Sântejude)
A vasasszentegyedi fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Község	Cege
Rang	falu
Községközpont	Cege
Irányítószám	407567
SIRUTA-kód	59853
Népesség
Népesség	155 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	10 (2011)[1]
Népsűrűség	16,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	350 m
Terület	13,31 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 55′ 37″, k. h. 23° 59′ 26″46.926831, 23.99052946.926831°N 23.990529°EKoordináták: é. sz. 46° 55′ 37″, k. h. 23° 59′ 26″46.926831, 23.99052946.926831°N 23.990529°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Vasasszentegyed, 1909-ig Szentegyed (románul: Sântejude) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése

A Mezőségen, Szamosújvártól 19 kilométerre délkeletre fekszik. Nyugaton Székkel határos. Tőle északnyugatra két, egymással összefüggő halastó található. Külterületének 35%-a szántó, 20%-a erdő, 19%-a legelő és 8%-a rét.

Nevének eredete

Első ismert neve Vászoly volt, amely később a -telke v. -telek utótaggal bővült (1230/1349, Wesscel, 1315, Vasculteleke, 1331, Vazunteluk). A Vászoly a Bazil keresztnév régi magyar alakjából való (ld. Vászoly). A 14. század első felében Szent Egyed tiszteletére épített kőtemploma után nevezték el (először 1320/1324, Scenthegyud, majd 1496, Zentegied). Előtagját a helységnévrendezés idején, Vasasszentiván analógiájára állapították meg, és a névadók szándéka szerint a birtokos Wass családra utal.

Története

Csomafáji János fiaitól 1331-ben Wass Miklós vásárolta meg, aki nagy ménest alapított benne. Legnagyobb birtokosa ettől kezdve egészen a 20. századig a Wass család volt. A 17. század pusztításaiig magyarok lakták; református gyülekezete 1660-tól leányegyház (ma Szépkenyerűszentmárton szórványa). 1786-ban 95 jobbágy és 30 zsellér családfője közül 82 jobbágy és 16 zsellér a Wass család tagjainak szolgált. Doboka vármegyéhez, 1876-tól az akkor létrehozott Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A Cegei-tónak határába eső ágait az 1860-as években csapolták le. Határának 1895-ben 43%-a volt szántó, 17%-a kaszáló, 16%-a legelő, és 14%-a erdő.

Közigazgatásilag 1954-ben különválasztották tőle a Cege–Szamosújvár műút szélén fekvő Vasasszentegyedivölgy (Sântejude-Vale) házcsoportot, ahol 1990 után főként szamosújváriak vásároltak és építettek hétvégi házakat. (2002-ben 105, román nemzetiségű lakosa volt.)

1910-ben 998 lakosából 847 volt román és 122 magyar anyanyelvű; 890 görögkatolikus, 90 református és 13 zsidó vallású.

2002-ben 215 lakosából 167 volt román, 30 cigány és 18 magyar nemzetiségű; 192 ortodox és 16 református vallású. A 60 éven felüliek aránya 46%.

Látnivalók

• Ortodox (korábban görögkatolikus) fatemploma 1701-ben vagy 1703-ban épült. 1858-ban újították, 1890-ben tornácot és karzatot építettek hozzá.
• A 19. század végén lebontották a düledező, a 14. század első felében épült református templomot. Liliomos díszítésű pántokkal vasalt fa kapuszárnyára, amely a legkorábbi hasonló erdélyi emlék, Kelemen Lajos bukkant rá egy pajtában. 1543-ban készült, reneszánsz festett famennyezetének darabjait Entz Géza bontotta ki egy árnyékszék épületéből. Ezek ma a kolozsvári Történeti Múzeum állandó kiállításán láthatók. Mai református temploma a régi helyén a 20. század elején épült.
• Iskolája Temesváry Gerő egykori kúriájában működik.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
• Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996, 42–43. o.
• Ioan Mârza Coord.: Monografia comunei Țaga. [Kolozsvár], 2009
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Jegyzetek

Képek

• 
  A jelenlegi református templom
•