Közfalu

Közfalu (Chizeni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Galgó
Rang	falu
Községközpont	Galgó
Irányítószám	457143
SIRUTA-kód	141170
Népesség
Népesség	89 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	1
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 16′ 36″, k. h. 23° 38′ 23″47.27661, 23.63964347.276610°N 23.639643°EKoordináták: é. sz. 47° 16′ 36″, k. h. 23° 38′ 23″47.27661, 23.63964347.276610°N 23.639643°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Közfalu település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

A Szamos bal partján, a Szamos melletti hegyoldal, Oroszmező és Oláhfodorháza közt fekvő település.

Nevének eredete

Nevét valószínű onnan vette, hogy a község a mellette levő Szamos kanyarjába és egy hegyoldal közé ékelődve fekszik, ezáltal a folyót megtörni látszik.

Története

Nevét 1538-ban említették először az oklevelek Keuzfalu néven. A falut még a Bánffyak ősei alapították.

1571-ben Kendy Mihály birtoka volt, de a Kendy család egyik tagjának hűtlensége miatt II. János királynak is volt itt birtokrésze.

1575-ben a Losonczi Bánffy család tagjainak birtoka. 1577-1590 között a Kendy családé.

1595-ben Keresztes András kolozsi sókamarás volt itt birtokos.

1598-ban A Szilvási családé, 1606-ban az Almádyaké, majd ismét Szilvási birtok.

1620-ban Cserényi Farkasé majd a Cserényi örökösöké.

1648-ban Bánffy György, Deésy Alvinczy István deák volt birtokosának írva, 1684-ben pedig Szamosfalvi Mikola László és János, 1694-ben pedig Csáky István és Mikola László Cserényi jogon.

1696-ban Közfalu a török hódoltsághoz tartozott.

1786-ban gróf Bánffy György, majd József birtoka volt. 1898-ban pedig a Miháli és Vajda családoké volt.

1891-es összeíráskor 161 lakosából 157 görögkatolikus, 1 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.

1910-es összeíráskor 235 lakosa volt, melyből 3 magyar, 7 német, 225 román volt. Ebből 215 görögkatolikus, 10 görögkeleti ortodox, 8 zsidó volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma, melyet az arkangyalok tiszteletére szenteltek fel.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája IV.: A vármegye községeinek részletes története (Hagymás–Lápos). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. 511–515. o.  

Jegyzetek