Dobrović
| Dobrović | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Újbakóca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33518 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 87 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 105 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 39′ 40″, k. h. 17° 51′ 07″45.66111111, 17.8519444445.661111°N 17.851944°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 40″, k. h. 17° 51′ 07″45.66111111, 17.8519444445.661111°N 17.851944°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dobrović falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Újbakócához tartozik.
Fekvése
Verőcétől légvonalban 40, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység előterében, Miljevci és Bjelkovac között, a Vučinska-patak partján fekszik.
Története
A település a 16. század végén, vagy a 17. század elején keletkezett pravoszláv vlachok betelepítésével, akik a török uralom idején a környező földeket művelték meg. A térség 1684-ben szabadult fel a török uralom alól, de a harcok miatt a lakosság elmenekült. 1698-ban lakatlan településként „Dobrovich” néven szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában.[2] A 18. században délről, főként Boszniából új pravoszláv telepesek érkeztek.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dobrovics” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dobrovich” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dobrovich” néven 42 házzal, 238 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 287, 1910-ben 411 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 62%-a szerb, 31%-a horvát, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1960-as évektől fogva a fiatalok elvándorlása miatt a lakosság száma folyamatosan csökken. 1991-ben lakosságának 49%-a szerb, 43%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 128 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 287 | 279 | 274 | 321 | 385 | 411 | 646 | 514 | 427 | 414 | 375 | 241 | 176 | 148 | 157 | 128 |
Nevezetességei
Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1749-ben épült, 1774-ben megújították. 1942. január 8-án a faluba bevonuló usztasák lerombolták. A templom helyén ma csak egy kereszt áll. A kereszttel átellenben a délszláv háború után épített házat imaházzá alakították át.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 421. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 138. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 64. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
