Dugo Selo Lukačko

Dugo Selo Lukačko
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Lukács
Jogállás	falu
Irányítószám	33406
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	412 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 17° 27′ 00″45.875, 17.4545.875000°N 17.450000°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 30″, k. h. 17° 27′ 00″45.875, 17.4545.875000°N 17.450000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Dugo Selo Lukačko falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Lukácshoz tartozik.

Fekvése

Verőce központjától légvonalban 7, közúton 10 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon fekszik.

Története

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő családok között osztja fel. Dugo Selo Lukačko és a szomszédos Lukács területére a németországi Wittenberg környékéről hoztak német telepeseket. A horvátok Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről jöttek. A lukácsi plébániát, ahova Dugo Selo is tartozott gróf Karlo Otton de Carafa alapította 1761-ben és ugyanebben az évben felépíttette a Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt templomukat is. A miséket német és horvát nyelven mondták. Az egyházi vizitáció szerint akkoriban 536 lélekkel Dugo Selo volt a plébánia legnépesebb települése.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dugoszelo” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dugoszello” néven szerepel.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dugoszello” néven 93 házzal, 596 katolikus vallású lakossal találjuk.^[3] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.

A településnek 1857-ben 822, 1910-ben 1.256 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 86%-a horvát, 8%-a német, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben 642 főnyi lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 570 lakosa volt.

Lakossága

Nevezetességei

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a falu közepén, a főutca déli oldalán áll. Egyhajós épület, szögletes szentéllyel, nagyméretű, félköríves ablakokkal. A piramis alakú toronysisakkal fedett harangtorony az északi főhomlokzat felett áll.

Oktatás

A településen ma a gornje bazjei Ivan Goran Kovačić elemi iskola területi iskolája működik. A falu iskolája 1905-ben épült fel és a következő évben meg is kezdődött a rendes tanítás, de az I. világháborúig az iskola látogatottsága még gyér volt. A II. világháború után 1946-ban kezdődött a rendes tanítás. 1955-ben az épületet bővítették. Az 1965/66-os tanévben integrálták a kisebb iskolákat a község központi iskolájába, mely Gornje Bazjén működött. Ma csak az alsó tagozat működik az épületben 3 tanítóval és 30-40 tanulóval.

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Az elemi iskola honlapja (horvátul)
• A falu kataszteri térképe 1884.