Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin

Nyikolaj Fjodorovics Sztukalov
Élete
Született	1900. november 16. Gundorovszkaja, Oroszország
Elhunyt	1962. szeptember 19. (61 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Novogyevicsi temető
Nemzetiség	orosz
Gyermekei	Oleg Stukalov
Pályafutása
Írói álneve	Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin
Jellemző műfaj(ok)	dráma
Fontosabb művei	Tempó ( Темп, 1930 ) Hó ( Снег, 1932 ) Arisztokraták ( Aристократы, 1934 ) A Kreml toronyórája ( Кремлёвские куранты, 1942)
Kitüntetései	State Stalin Prize, 1st degree (1941) Lenin-rend emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Lenin-díj (1959) Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic (1949) Sztálin-díj (1951)

Nyikolaj Fjodorovics Pogogyin (oroszul: Никола́й Фёдорович Пого́дин; Gundorovszkaja, 1900. november 16. – Moszkva, 1962. szeptember 19.) szovjet újságíró, drámaíró. A Pogogyin felvett név, eredeti vezetékneve Sztukalov, (Стука́лов).

Élete

1900-ban született egy kozák sztanyicában, Gundorovszkajában, ma Donyeck (Rosztovi terület). Önkéntesként szolgált a Vörös Hadseregben. 20 évesen döntött úgy, hogy újságíró lesz. Tudósításai kiemelkedően dokumentumszerűek voltak. 1922-ben a Pravda napilap riportere lett, 1930-ig maradt ott, akkor – főleg Makszim Gorkij biztatására – úgy döntött, hogy a színpadnak szenteli magát. Amikor a sztálini Kommunista Párt az írókat a VAPP-ba és a RAPP-ba akarta tömöríteni, Pogogyin a RAPP-hoz csatlakozott, teljes szívvel támogatta azt az elképzelést, hogy a párt propagandára használja fel a színházat, és a szocialista realizmus hűséges híve lett.

Időszerű témákra koncentrált; ő vezette be a szovjet színházba a Leninről és Sztálinról szóló darabokat. Más pártírók követték a példáját, és rövid időn belül egy sereg darab jelent meg, amelyben Lenint szentként, jámbor és mindenható emberként, Sztálint pedig a trón jogos örököseként ábrázolták. Pogogyin az egyik legünnepeltebb szerző lett. Darabjai aktuális problémákat tárgyaltak, és gyakran kétségkívül receptre írt, hogy elkerülje a cenzúrát. Többször kitüntették (Sztálin-díj, 1941; Lenin-rend, 1958), az egyik legismertebb hivatalos drámaíró maradt 1962. szeptember 19-én bekövetkezett haláláig.

Munkássága

Pogogyin közel harminc darabja csaknem mind korabeli szovjet témákról szól. A híres szovjet vezetők elismert és lelkes propagandistája volt. A cselekményt lényegtelennek tartotta; a bizonytalanság, a feszültség nem személyes konfliktusokon, hanem a dolgozó tömegeknek azon az erőfeszítésén nyugszik, hogy teljesítsék a termelési mutatókat és új rekordot állítsanak fel túltermelésben. Fényképszerű naturalista ábrázolási technika jellemző a darabjaira, és néha a mozitól kölcsönzött epizodista technikát használta. Figurái feketék vagy fehérek: a hősök lojális, doktriner kommunisták, gyakran sztahanovisták, akik többet teljesítenek, mint az átlagos munkások, és „pozitív” hatással vannak társaikra is. Az intrikusok, a gazemberek az „osztályellenségek”, akik megpróbálják tönkretenni a hűséges munkások kemény munkáját.

Legismertebb darabjai a Tempó (Темп, 1930); Hó (Снег, 1932); Arisztokraták (Aристократы, 1934), és A Kreml toronyórája (Кремлёвские куранты, 1942), Pogogyin fő drámai művének, a Lenin-trilógiának középső darabja. A trilógia két másik darabja A puskás ember (Человек с ружьем, 1937), amely egy egyszerű katona és Lenin szimbolikus találkozásáról szól; illetve a Harmadik, patetikus szimfónia (Третья патетическая, 1957), ami Lenin utolsó napjait írja le. A ciklus első két darabját 1955-ben átdolgozták, figyelembe véve Sztálin szerepét a szovjet történelemben.

A Tempót újságírói a Sztálingrádi Traktorgyárban szerzett élményei alapján írta. A darab erénye az ügyesen körvonalazott figurákban van: becsületes kommunisták, elszánt szabotőrök, és egy amerikai mérnök, aki először megdöbben, hogy milyen primitívek a szovjet módszerek, de aztán rájön, hogy az eredmény felülmúlja a legjobb amerikait. Carter, az amerikai, szimpatizál a szovjetekkel, és látva, hogy alakulnak át a közönyös parasztok felelősségteljes ipari munkásokká, segíteni akar. A csúcspont az, amikor a traktorok rekordidő alatt elkészülnek.

A Kreml toronyórája a Lenin-trilógia második része. 1920-ban Oroszországban dühöng az éhínség (és a hadikommunizmus). Lenin, Sztálin és Dzerzsinszkij Oroszország villamosítását tervezi. Lenin, akit a szerző a nép mögött álló ösztönző erőként jelenít meg, csodákat tesz hihetetlen energiájával, humorával, életörömével. Barátságosan közelíti meg a zsidó Zabelin mérnököt is, hogy javítsa meg a Kreml elromlott toronyóráját. Szellemességével, természetes jóságával ráveszi, hogy dolgozzon együtt a bolsevikokkal, és állítsa be úgy az órát, hogy az Internacionálét is eljátssza.

Pogogyin további darabjai közül még említésre érdemes a Bál után (После бала, 1934) című komédia, amely több szálon fut: egyfelől szatíra, másfelől nyers melodráma; A moly (Моль, 1939), amelyben egy kispolgári feleség megpróbálja lerombolni férjének a kommunizmusba vetett hitét; a Missouri-keringő (Миссурийский вальс, 1950), egy USA-ellenes szatíra; és a Petrarca-szonett (Coнeт Пeтpaрки, 1957), amelyben egy idős kommunista beleszeret egy fiatal lányba, de a „jóravaló” emberek kigúnyolják, a helybeli elvtársak pedig álszenten megfeddik. Merész vállalkozás volt ez egy olyan írótól, aki mindig a pártvonalhoz igazodott. Pogogyin az utolsó darabjaiban szakított a szigorú szocialista realizmussal; a jellemeket s a témát őszintébben és realistábban kezelte.

Művei

Magyarul

• Arisztokraták. Vígjáték; ford. Csoma Sándor; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1959 (Világszínház)
• Három dráma / Harmadik patetikus szimfónia; ford. Sándor Rudolf / A Kreml toronyórája; ford. Brodszky Erzsébet / A puskás ember; ford. Gellért György; Európa, Budapest, 1959
• Élő virágok. Színmű; ford. Szegő Imre, Lenkei Lajos; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1960 (Világszínház)
• Író és színház; ford. Papp Sándor; Színháztudományi Intézet, Budapest, 1960 (Korszerű színház)
• Borostyán nyakék. Regény; ford. Makai Imre; Móra–Kárpátontúli területi Kiadó, Budapest–Uzsgorod, 1963

Források

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2007 márciusából)

További információk

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!