Palladiosz
 | Ez a szócikk az ókori görög íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Rutilius Taurus Aemilianus Palladius. |
| Palladiosz | |
| Élete | |
| Született | 363 körül Galatia |
| Elhunyt | 431 körül (68 évesen) Aspuna |
| Nemzetiség | görög |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei | – Dialogus de vita Joannis Chrysostomi – Historia Lausiaca |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Palladiosz témájú médiaállományokat. | |
Palladiosz (ógörögül: Παλλάδιος, latinul: Palladius), (363 körül, Galatia – 431 körül, Aspuna) késő ókori görög szerzetes, egyházi író, a bithüniai Helenopolisz, majd Galatia püspöke. Leginkább a sivatagi atyákról szóló műve, a Historia Lausiaca (Lausiaca története) révén ismert.
Élete
Palladiosz 363 körül[1][2] született Galatiában.[2] Fiatal korában egyházi tanulmányokat folytatott, de hamarosan monasztikus hivatást kezdett érezni.[1] Először valószínűleg, 384 körül[2] Palesztinában próbálta megvalósítani ezt az életmódot, majd 388-ban Alexandriába ment.[1] Itt egy évig időzött, és Atanáz barátja, Izidor vezetése alatt élt. Izidor később a város közelében élő Dorotheosz remetére bízta Palladioszt.[1]
A 390-es években, az egyiptomi útja során meglátogatta Nitriát, Kelliát, hogy találkozzon az ország hírnevét adó keresztény anakhórétákkal, az ún. sivatagi atyákkal. Kelliában többek közt Pontoszi Evagriosz tanításait hallgatta.[1]
399-ben betegsége miatt[2] visszatérve Palesztinába, Jeruzsálemben állapodott meg, ahol Aranyszájú Szent János 400-ban Bithünia püspökévé szentelte.[1][2] 405-ben az Aranyszájú Szent János körüli vitában Rómába ment I. Ince pápához Jánost védelmezni.[2] Később visszament Konstantinápolyba, ahonnan origenista nézetei onnan Egyiptomba száműzték.[1][2]
412-ben hosszú körutat tett Szíriában, hogy megismerje az ottani szerzetesi gyakorlatot.[1] 417-ben[2] a galátiai Aspuna püspöke lett, és itt is fejezte be az életét 431 körül.[1]
Művei
A Historia Lausiaca (Λαυσαική Ιστορία), egy olyan fontos munka a késő ókorból, amely egyformán érdekli a korszakkal foglalkozó egyházi személyeket és történészeket.[3] A mű az egyiptomi sivatagi atyákat mutatja be. 419-420-ban íródott Lausus, II. Theodosius bizánci császár udvarának kamarása kérésére.[4][5] Elbeszéléseket tartalmaz a szerzetesekről, remetékről, apátokról és szentekről. Amint a könyv tartalmából kitűnik, Palladiosz 388-404-ben utazta be Egyiptomot. Eredetileg a mű görögül jelent meg, de annyira népszerű lett, hogy hamarosan lefordították más nyelvekre is.[6]
Palladiosz 408 körül párbeszédes formában megírta Aranyszájú Szent János életrajzát (Dialogus de vita Joannis Chrysostomi),[2] leghíresebb műve azonban a 417–420 körül Aspunában írt[2]
Valószínűleg Palladiosz műve az Epistola de Indicis gentibus et de Bragmannibus is (egy egyiptomi tudós indiai utazásáról, mely a középkorban feltehetően Szent Ambrustól származó kivonatos fordításban vált ismertté).[2]
Palladiosz írásaiban ötvöződnek személyes élményei és a másoktól hallott elbeszélések, esetenként régi kopt iratok.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j Puskely, i. m., 774. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k Katolikus Lexikon, Palladiosz
- ↑ Παλλάδιος - Λαυσαϊκή Ιστορία. users.uoa.gr. (Hozzáférés: 2023. augusztus 8.)
- ↑ Introduction, in public domain Section source.
- ↑ Lausiac History. (2011). In Encyclopædia Britannica.
- ↑ Eric Orlin, ed., Routledge Encyclopedia of Ancient Mediterranean Religions (Routledge, 2016), p. 526.
Művei magyarul
- Palladiosz: A sivatagi atyák történetei Lauszoszhoz – Historia Lausiaca; ford., bev., jegyz. Csizmár Oszkár; Jel, Bp., 2015 (Ókeresztény Örökségünk, 21.), ISBN 9786155147593, 240 p.
Források
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
Kapcsolódó szócikkek
Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
