Szebengálos

Szebengálos (Galeș, Gallusdorf)
A falu látképe
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Szeben
Rang	falu
Községközpont	Szelistye város
Irányítószám	557231
SIRUTA-kód	145541
Népesség
Népesség	339 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	500–550 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 47′ 55″, k. h. 23° 51′ 49″45.798596, 23.8635845.798596°N 23.863580°EKoordináták: é. sz. 45° 47′ 55″, k. h. 23° 51′ 49″45.798596, 23.8635845.798596°N 23.863580°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Szebengálos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szebengálos, 1912-ig Gális (románul: Galeș, németül: Gallusdorf) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, a Szebeni-Hegyalja tájegységben.

Fekvése

Szelistyétől északnyugatra fekszik, azzal összeépült.

Nevének eredete

A latin Gallus egyházi keresztnévből keletkezett. A helységnévrendezés idején nevéhez csatolt előtag Szeben vármegyére utal. Első említései: Villa Galii (1322) és Galusdorph (1383).

Története

1322 és 1366 között Salgó várához tartozó román határőrtelepülés volt. A középkorban önálló falu volt az először 1492-ben említett Foltești, a falut ma Szelistyével összekötő utca helyén.

A 18–19. században lakói transzhumáló pásztorkodást folytattak. Nyájaik nyáron a Görgényi-havasokban és a Hargitán legeltek és a Prut völgyében és Dobrudzsában teleltek át. A pásztorkodás hanyatlásával lakossága fogyásnak indult. Innen települt a 18. században az Argeș megyei, a 19. században a dobrudzsai Galeș falu. A faluban 1856-ban fésűkészítő társaság alakult.

Kezdetben Fehér vármegyéhez, a 16. századtól Szelistyeszékhez, majd Szeben vármegyéhez tartozott. A 20. század elején lakói megélhetését a juhászat, a kereskedés és a csempészet biztosította. Bőrárut, vásznat és gyertyát árultak főként Vâlcea és Argeș megye vásárain, a Kárpátokon túlról pedig főleg vallásos könyveket hoztak be Erdélybe. Az első világháború előtt 36 gálisi juhosgazda települt a Krímbe, akik közül később 22-en visszatértek.

Miután a helyi születésű Ionel Floașiu főmérnök lett az aranyosgyéresi sodronygyárban, sok fiatal vállalt munkát a faluból Aranyosgyéresen. 1941-ben 507 hektáros határának 52%-a volt terméketlen, 24%-a legelő és 21%-a erdő. 1990 és 1999 között szalámigyára működött.

Népessége

• 1850-ben 1041 lakosából 1039 volt román nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak.
• 2002-ben 331 lakosából 330 volt román nemzetiségű és 329 ortodox.

Látnivalók

• Ortodox templom (1700 körül épült, festése 18. századi).
• Falumúzeum (néprajzi anyag).
• Foltea remetekolostor.

Jegyzetek

Források

• Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu: Mărginenii Sibiului. București, 1985
• Carmina Maior: Evoluția unui sat din Mărginimea Sibiului în sec. XX. In Simona Munteanu (szerk.): Satul tradițional de ieri, de azi și de mâine. Cluj-Napoca, 2002, 313–21. o.